„Virtuális kiállításra hívnánk a partnereinket, hogy újabb üzleteket tudjunk kötni”
A cégünk nincs veszélyben, kész vagyunk keményen dolgozni, és mindent megragadni annak érdekében, hogy ne legyünk a válság vesztesei – jelentette ki a délvidéki Sila Kft. igazgatója. Méhes Béla elmondta, hogy a szerb állam igyekszik minden segítséget megadni a vállalkozásoknak ahhoz, hogy talpon maradjanak.
A közelmúltban fejeződött be a Kárpát-medencei magyar vállalkozók I. online találkozója, amelyen ön is részt vett. Milyen területen működik a cége a Délvidéken?
– Családi vállalkozásunk, a Sila Kft., 1961-től először állami vállalat volt, és édesapám vezette 37 évig. Ezután privatizáltuk, így került a családunk tulajdonába. A bácskossuthfalvai székhelyű cég mindig működött, egy napra sem állt le soha. A fő tevékenységünk a közfelhasználású láncok gyártása, csaknem százharmincféle termékünk van 0,8 milliméter és 10 milliméter vastagság között. Készítünk óra, páncél, szemes, műszaki és csomózott láncokat egyaránt, de van emellett egy műanyag fröccsöntő részlegünk is. Itt szintén készítünk láncokat, de más műanyag termékeket, így például festékes vödröket és egyéb csomagoló anyagokat is. Legújabban pedig közfelhasználású köteleket is elkezdtünk gyártani, 1 millimétertől 16 milliméter vastagságig csaknem hétszáz felé terméket kínálunk a partnereinknek. Van egy modern szerszámműhelyünk is, saját magunknak építünk gépeket, és karban is tartjuk azokat. Rendelkezünk továbbá egy logisztikai központtal is, ahol a kiszállítást szervezzük. Kétszáz alkalmazottunk van, a létszámot az utóbbi időben tudtuk növelni. A munkaerő-elvándorlás ugyanakkor bennünket is sújt, ez ellen küzdünk. A tágabb régióban mi vagyunk az egyetlen láncgyár, Európában szinte minden országban vannak partnereink, legfőbb piacunk Németország.
– Szerbiában március 15-én este jelentették be a rendkívüli állapotot. Hogyan érintette ez az önök vállalkozását?
– Elöljáróban annyit fontos elmondani, hogy a koronavírus a községünkben jelent meg először március 6-án, egy másik cégvezető, egy személyes barátom betegedett meg, ami nagy riadalmat okozott a településen. Az addig távolinak tűnő vírus egy csapásra nagyon közeli fenyegetés lett, nem is tudtuk hirtelen, hogy mit csináljunk. A cégen belül azonnal elkezdtük azon gondolkodni, hogy miként lehet a vírust a vállalkozásunkon kívül tartani, és hogyan lehet az embereket megvédeni. Az elnök végül március 15-én, vasárnap este jelentette be a rendkívüli állapotot, akkor a televízió előtt ültem, és tudtam, hogy nekem, cégvezetőnek muszáj azonnal intézkednem. Másnap reggel összehívtam a vezető munkatársaimat, és számba vettük, hogy mi a teendő. Első körben védőfelszerelést kellett biztosítanunk, fertőtlenítőszert kellett beszereznünk, a kézmosó szereket pedig olyanokra cseréltük, amely hatékonyabb a vírus ellen. Újabb takarítási elvet vezettünk be, maszkokat varrattunk a helyi varrónőkkel, hogy meg tudjuk óvni a saját környezetünket. Befolyással volt az életünkre az is, hogy a kormány este 8 (később délután 5) és hajnal 5 között kijárási tilalmat vezetett be, és mivel mi három műszakban dolgozunk, az érintett időszakban folyamatosan igazolnunk kellett a munkatársaink mozgását. A szerb állam, a rendőrség és a katonaság segítségét igénybe véve, rendkívüli szigorral igyekezett betartatni a korlátozásokat, így ez komoly adminisztratív terhet rakott ránk. Minden személyt külön kellett bejelentenünk, mindenkinek igazolást kellett kiadnunk, olykor a rendőrségtől is kerestek az alkalmazottak miatt. Bármikor megkérdezhették tőlem, hogy a dolgozónk valóban a munka miatt hagyta-e el az otthonát.
– Hogyan alakultak a megrendeléseik?
– Egyszerűen megszűnt az élet, nem csörögtek a telefonok, a vevők nem kerestek bennünket. Igaz, egy-két kivételtől eltekintve, nem mondták le a megrendeléseiket sem, Horvátországból viszont már az elején nem fogadtak árut, közölték, hogy nem dolgoznak. Szerencsére azonban a meghozott intézkedések nem befolyásolták annyira a piacot, mint amennyire az első héten tartottunk tőle. A megrendeléseinket le tudtuk szállítani.
– Mekkora veszteséget szenvedett a cégük a járványhelyzet és az amiatt elrendelt rendkívüli állapot miatt?
– Az első hónapban, mivel nem mondták le a megrendeléseket és ki is tudtuk szállítani az árut, a veszteség talán még a tíz százalékot sem érte el, ez örömteli volt. Mivel azonban a lánc és kötél nem létfontosságú, elsődleges felhasználású termékek, az emberek könnyebben lemondanak ezekről, ha baj van. A legutóbbi, 2008-2009-es válságnál is azt tapasztaltuk, hogy lassabban gyűrűzött be hozzánk a probléma, de nagyon nehezen tudtunk belőle kilábalni. Egyelőre egy 25 százalékos visszaesést érzékelünk, és kell 6-9 hónap, amire visszaáll a forgalmunk.
– Milyen változtatásokkal tudták, tudják segíteni azt, hogy a cég talpon maradjon?
– Nagyon sokat gondolkodtunk a lehetséges megoldásokon. Először is hamar kialakítottuk azt a rendszert, hogy aki tehette, otthonról végezhette a munkát. Mindenki így látta el a feladatát, akinek fizikailag nem kellet jelen lennie az üzemben. Természetesen a home office-t vállaló munkatársakkal is napi kapcsolatban voltunk a különböző online platformokon keresztül. Nagyon sokat kerestük a partnereinket is, talán soha nem hívtuk ennyiszer őket telefonon, aki nem utasított vissza minket, annál minden nap érdeklődtünk az üzlet reményében. Már az is eredmény volt, ha fele akkora mennyiséget rendelt egy partner, amennyit szokott, mi pedig próbáltuk a lehető leghamarabb teljesíteni a kérést. Ennek köszönhetően lett „csak” ekkora a veszteségünk, és nem kellett egyetlen munkavállalónak sem felmondani a járvány miatt.
– Szerbiában is enyhítettek a korlátozásokon, május elején visszavonták a rendkívüli állapotot. Miként érinti ez a vállalkozását?
– Az adminisztratív terheink csökkentek, ami nagy segítség.
– Magyarországon a kormány igyekszik mindent megadni a vállalkozásoknak a gazdaság újraindítása érdekében. Szerbiában kaptak támogatást az államtól? Szükségük van bármilyen segítségre?
– Mint minden cég, mi is forgóeszköz hiteleket használunk ahhoz, hogy a vevőinknek halasztott fizetésre árut tudjunk adni. A nagy áruházak ugyanis hosszú fizetési határidőt kérnek, ehhez viszont nekünk hitelre van szükségünk. Ráadásul a munkafolyamatunk is elég hosszú, sok idő kell ahhoz, amire a hengerhuzalból kiszerelt, eladásra kész lánc készül. A gond idén azonban az volt, hogy amint márciusban kitört a járvány, a bankok megállították a hitelügyintézést. A szerb állam azonban szerencsére a hitelek visszafizetésére moratóriumot vezetett be, és haladékot kaptunk arra is, hogy a munkavállalók utáni, háromhavi járulékot jövőre fizethessük ki, a törlesztést január elsején kell megkezdenünk. Az állam abban is támogatja a vállalkozásokat, hogy minden dolgozó után megkaphatjuk a háromhavi nettó minimálbér összegét, erre könnyített eljárásban lehetett pályázni. Emellett a kormány jóvoltából a cégek könnyített eljárásban, állami garanciavállalás mellett vehetnek fel hitelt. Erre mi jelentkeztünk, döntés még nincs. A szerb állam igyekezett olyan intézkedéseket hozni, hogy a kis- és középvállalkozások talpon maradhassanak.
– Milyennek látja most a cége jövőbeni kilátásait?
– A mi partnereinkkel legalább tízéves, sok esetben több évtizedes kapcsolatunk van, mindenkivel megvan a személyes kapcsolat, és mindenben együtt tudunk gondolkodni. A cégünk emiatt nincs veszélyben, kész vagyunk keményen dolgozni, és mindent megragadni annak érdekében, hogy ne legyünk a válság vesztesei. Éppen azt tervezzük, hogy egy virtuális kiállításra hívjuk a partnereinket, hogy újabb üzleteket tudjunk kötni, és serkentsük az eladásokat. A helyzet ugyanakkor bizonytalan, mert lehet, hogy forgalomkiesésünk lesz, de az is elképzelhető, hogy más országokban láncgyárak mennek tönkre, és piacot tudunk szerezni. Ez nagy lehetőség lehet a számunkra.
