A zene szeretetére nevel és közösséget épít Kiss Levente - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

A zene szeretetére nevel és közösséget épít Kiss Levente

Szeretnék eljutni a közeljövőben oda, hogy megtehessem: egy-egy hátrányos helyzetű, de ügyes gyermeket ingyen is taníthassak – mondta el Kiss Levente zenetanár, aki egyelőre Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön működtet dobiskolát. A fiatalember nagy terveket szöveget, Erdélyben többfelé építené tovább a vállalkozását, de mindezt úgy tenné, hogy a minőséget, amit rendkívül fontosnak tart, sohasem veszítse szem elől.

Konfuciusz, a világszerte ismert filozófus azt mondta, hogy a zene olyan örömöt okoz, amelyet az emberi természet nem nélkülözhet. Ha ezt a vélekedést elfogadjuk igaznak, akkor ön különösen boldog ember lehet, mert nemcsak önmaga dobol, hódol a zenének, hanem másokba is igyekszik beleoltani annak szeretetét. Milyen alapokkal felvértezve indult a zenetanári pályafutása?

– Először a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban tanultam, ezután Kolozsváron végeztem el az alap-, majd a mesterképzést is. A családban csak annyi hagyománya van a zenélésnek, hogy a nagyapám brácsás volt a Marosvásárhelyi Filharmóniában. Engem azonban mindig is nagyon érdekelt a zene, a dobolás, így nem meglepő, hogy végül ezen a területen teljesedtem ki. A vállalkozásomat, amelynek a learn2drum elnevezést adtam, öt éve indítottam el Marosvásárhelyen, majd itt, Sepsiszentgyörgyön 2018-ban nyitottam meg a következő dobiskolát.


– Ezzel a marosvásárhelyi oktatást megszüntette?

– Szó sincs róla, az ottani dobiskola is működik tovább, ahol még magam is tanítok, de már van mellettem egy segédtanár is, akit egyébként én tanítottam ki a „mesterségre”. A cél az, hogy hamarosan ide, Sepsiszentgyörgyre is kiképezzek egy segédtanárt, aki át tudja venni a magánórák egy részét, mert akkor tovább tudom építeni a vállalkozást.

– Van már elképzelése arról, hogy hol nyitná meg a legközelebbi dobiskoláját?

– Brassóban vagy Kézdivásárhelyen, ez attól függ, hogy hol sikerül megfelelő ingatlant találni az iskolának, amely árban, illetve méretben is megfelel, és olyan helyen van, ahol az órák alatt senkit nem zavarunk. Persze éppen az ilyen helyzetekre van itt, a sepsiszentgyörgyi iskolában is egy elektromos dob, amivel csendben is lehet gyakorolni.

– Kiket, milyen életkorú tanítványokat vállal?

– Bárkit szívesen fogadunk, aki betöltötte az ötéves kort, fiatalabb gyerekek még nem tudnak megfelelően odafigyelni a gyakorlásra. A legkönnyebb a tinédzserkorú fiatalokat tanítani, mert terhelhetőek, megvan a kellő háttértudásuk, és oda tudnak koncentrálni a feladatra. Az újonnan érkezőkkel rendszerint az alapoktól kezdünk, de a két városban van körülbelül ötven haladó tanítványunk. Közülük négyen-öten már marosvásárhelyi vagy környékbeli együttesekben dobolnak. Néhány év múlva a sepsiszentgyörgyi diákok közül is lehetnek majd olyanok, akik egy komolyabb együttesben is megállják a helyüket, persze a legtöbben leginkább csak a saját maguk szórakoztatására zenélnek. Jó hír az érdeklődőknek, hogy szolfézs-tudásra nincs szükség, hiszen melodikus dallam hangok nincsenek a dobnál, csak ritmus van. A kottaolvasásban csak a ritmusképleteket kell megtanulni. Fontos, hogy egyszerre mindig egy diákkal foglalkozom, és közben külön-külön dobszerkónál ülünk, hogy menet közben azonnal meg tudjak neki mutatni valamit a saját hangszeremen, ha szükséges. Az szerencsétlen lenne, ha mindig fel kellene állítanom a tanítványt gyakorlás közben, akkor nem lenne eléggé gördülékeny a munka.

– Mennyire tud a vállalkozás fejlesztéséhez, a terjeszkedéshez pályázati lehetőségeket kihasználni?

– Egy alkalommal, éppen az idén nyertem támogatást a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatán, ennek segítségével hangszereket vásárolok, így újabb tanítványokat tudok fogadni. Figyelem persze a további lehetőségeket is, mert vannak olyan meglevő eszközök, amelyeket le kellene lassan cserélnem. Ha pedig Brassóban vagy Kézdivásárhelyen is megindul az oktatás, akkor oda újabb dobszerkók kellenek majd. A fejlesztést soha nem szabad abbahagyni, és ha sikerülne újabb hangszereket beszereznem, akkor különböző rendezvényekre, programokra, táborokra is ki tudnék települni. Ide nagyobb dob szetteket nem vinnék magammal, de kongát, bongót, dzsembét, darbukát, illetve kisebb csörgőket, zörgőket és shakereket igen. Ezeket a dobbal ellentétben lehet csoportosan is oktatni. Az a fiatalember, akit itt, a sepsiszentgyörgyi iskolában tanárnak képzek, ezekhez az említett perkúciós hangszerekhez is ért, így a learn2drum iskolában folyó oktatás ezzel új irányt is vehet majd.

– Mennyire költséges egy-egy diák számára a doboktatás?

– Nyilvánvalóan én is pénzből élek, ezért az oktatást térítés ellenében tudom vállalni, de nem gondolnám, hogy az órák elérhetetlenek lennének a legtöbb fiatal számára. Ugyanakkor szeretnék eljutni a közeljövőben oda, hogy megtehessem: egy-egy szociálisan hátrányos helyzetű, de ügyes tanítványt ingyen is vállalhassak. Jó lenne, ha nem a pénzen múlna, hogy egy ilyen gyermek tehetsége kibontakozhasson. Abban, hogy a szociális érzékenységem ilyen erős lett, a párom lehetett rám hatással, aki a kommunikáció területén dolgozik, és nagyon szívesen tart ingyenes képzéseket hasonló helyzetben levő gyerekeknek és fiataloknak.


– Milyen további tervei vannak még a Learn2drum dobiskola továbbfejlesztésére?

– Mint már mondtam, legközelebb Brassóban vagy Kézdivásárhelyen terjeszkednék tovább, de jó lenne, ha ezt követően is újabb és újabb városokban tudnék dobiskolákat nyitni. Ez azonban csak úgy mehet, ha kiképzem azokat a tanárokat, akik egy-egy újabb helyszínen vinni tudják a szakmai munkát. Egy-egy település esetében ez egy kétéves folyamat lehet, mert meg kell találnom a megfelelő helyszínt, ahol elindulhat a dobiskola. Ezután pedig ki kell választanom azt az embert, aki később át tudja vállalni a diákok oktatását, viszont egy év kell az ő kiképzésére is. Csak olyan tanár kezébe adom a dobiskolám tanítványait, akiben maradéktalanul megbízom. Ez már csak azért is fontos, mert nemcsak a zeneszeretetre próbáljuk nevelni a gyerekeket, a fiatalokat, hanem közösséget is szeretnénk formálni. Éppen ezért egy évben egyszer szervezünk egy közös koncertet, ahol együtt lép színpadra a csapat apraja-nagyja. Ezzel közösségé formáljuk a gyerekeket, fiatalokat, és közben motiváljuk is őket. A felkészülés alatt ugyanis végig inspirálja őket, hogy hamarosan elő kell adni a rokonok, a barátok és a nagyközönség előtt, és ott, a színpadon számot adhatnak a megszerzett tudásukról. Ráadásul a koncerten egy-egy tehetségre fel is figyelhetnek.

– Jut ideje arra, hogy maga is zenéljen, esetleg együttesben játsszon?

– Nem igazán, legfeljebb nyáron, hiszen sok időt elvesz a vállalkozás építése, a diákok képzése, akikből hála Istennek elég sok van Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is. Marosvásárhelyen kedden, szerdán és csütörtökön fogadok diákokat, míg itt, Sepsiszentgyörgyön a többi napokon foglalkozom a tanítványaimmal. Ráadásul mindeközben tanítok még a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban, ahol magam is végeztem annak idején, illetve a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában is. Fontosnak tartom, hogy ahol sokat kaptam a pályám elindulásához, ott vissza is fizessek valamit az adott közösségnek.

Kapcsolodó cikkek

  • Korabeli sztárok, mai példaképek

    A tudományos, történelem- és irodalomkönyvek lapjain legtöbbször férfinevekkel találkozunk, nőkről ritkán emlékezik meg a história. Pedig nem csak korunk