Erre visz az utam… – Kubik Anna és Csíkcsomortán - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Erre visz az utam… – Kubik Anna és Csíkcsomortán

Mindenkinek van olyan kedvenc helye, amelyhez örök emlékek kötik. Ahol jókat kirándulunk vagy kulturálódunk, amely kikapcsol vagy éppen felpörget, ami feltölt, ihletet és otthont ad. Új sorozatunkban a Kárpát-medence természeti kincseit, településeit, tájegységeit mutatjuk be ismert művészek, sportolók, tudósok, közéleti személyiségek szubjektív szemüvegén keresztül. Elsőként a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Kubik Anna mesél szívének legkedvesebb erdélyi falujáról, Csíkcsomortánról.

„Egy évtizede lassan, hogy minden nyáron Erdélybe utazom székesfehérvári és határon túli magyar középiskolásokkal a Székelyföldi Varga Sándor Verstáborba. Ilyenkor a csíkcsomortáni Szellő Szálló az otthonunk tíz napig, ami felejthetetlen élmény évről évre, mindannyiunk számára!”

Csíkcsomortán a Csíki-medencében található, Hargita megyében, az egykori Csík vármegye területén. Egy 530 lakosú kis falu, festői környezetben, az Olt folyó árterén, a Remete-völgy közelében. A települést hatalmas fenyvesek és bükkerdők határolják. „A falut székely magyar emberek lakják, akiknél lassan mi, táborlakók, családtagok leszünk. Csíkszereda úgy 7 km-re található, Csíksomlyó pedig ide kevesebb, mint 3 km, így aztán mindig szerét ejtjük, hogy fölzarándokoljunk a Nyeregbe, miután természetesen meglátogatjuk a Somolyai Szűzanyát a Kegytemplomban, s elsóhajtjuk imáinkat, kéréseinket a lábánál. A csíksomlyói búcsúba hosszú évekig azért nem jutottam el, mert pünkösdkor a Csíksomlyói passió című előadásunkat játszottuk Budapesten, az akkori Várszínházban. Az első ilyen zarándoklat aztán, amin részt vehettem Vértesaljai László jezsuita atya vezetésével, életem végéig meghatározó élményem marad. Több százezer ember együtt imádkozik, énekel…

A folytatásért kattints ide.

Kapcsolodó cikkek

  • Korabeli sztárok, mai példaképek

    A tudományos, történelem- és irodalomkönyvek lapjain legtöbbször férfinevekkel találkozunk, nőkről ritkán emlékezik meg a história. Pedig nem csak korunk