Nincs olyan munka, amelyet Gordos Károly és Sándor ne próbálna meg elvégezni, sőt, kifejezetten vonzza őket az a feladat, amire máshol nemet mondanak. A fémforgácsolással és pótalkatrészek gyártásával foglalkozó délvidéki ikrek hihetetlen ütemben fejlesztik a cégüket, már ötven embert alkalmaznak, és most költöznek egy új, 2400 négyzetméteres üzemcsarnokba. S közben nem felejtkeznek el a feltörekvő fiatal vállalkozókról sem, akiket minden eszközzel segítenek.
Egy jó szülő mindig többet és jobbat szeretne a gyermekének, mint amennyit maga, a saját életében el tudott érni, egy vállalkozó pedig emellett természetszerűleg azt is kívánja, hogy idősebb korában legyen kinek átadnia a céget, amit addig hosszú évekig fáradhatatlanul épített. Az adai Gordos Károly és Sándor édesapja duplán megnyugodhatott, amikor eljött az őrségváltás ideje, mert rátermett gyermekből rögtön kettő is akadt. – Édesapán annak idején húsz évig dolgozott helyben a szerszámgépgyárban fogazó szakemberként, majd 1983-ban otthagyta a gyárat, és elindította a saját egyéni vállalkozását Fogaskerék (szerbül Zupcanik) néven. Rögtön meg is vásárolta a fogaskerekeket gyártásához szükséges első fogazó gépét, és elkezdte a vállalkozást, amit 2003-ig teljes egészében ő vitt. Ekkor vettük át az ikertestvéremmel a cég irányítását, a szüleink pedig hivatalosan is nyugdíjba mehettek. Nem volt nehéz dolgunk, mert lényegében a gyárban nőttünk fel, kilencévesen már elkészítettük azt a számítógépes programot, amivel az ívelt fogú kúpfogaskereket lehetett számolni, ehhez a sinus-cosinus számításokra is szükség volt. Négy évvel később pedig már az újonnan érkező munkásokat én tanítottam be, így talán nem csoda, hogy a középiskolában a tanulmányi versenyeken kizárólag egymással versenyeztünk. A családban egyébként édesanyánk volt az első vállalkozó, mert neki 1983 előtt volt egy cukrász műhelye éppen itt, ahol most a cégünk irodája van, és ahol apu annak idején elindította a fogaskerekek gyártását – emlékezik vissza a kezdetekre Károly, a báty, aki kevéssel hamarabb született, mint Sándor.
Az ikrek kiemelik, hogy amikor édesapjuk elkezdte a vállalkozását, sokan nem értették a lépését, mert akkoriban nagyon jó fizetések voltak a gyárban, így mindenki óvta őt a váltástól. Ő mégis kitartott, és így lépéselőnyt szerzett azokkal szemben, akik később váltottak. Mégsem erővel védte a pozícióit, hanem segítette a többi vállalkozni igyekvő ismerősét, egykori munkatársát is, emiatt a környéken sokan tisztelték őt. Ezt a szemléletet átörökítette a fiaira is, akik szintén segítőkészek, és akár a rivális vállalkozókat is próbálják segíteni, főleg a fiatalokat, mert szerintük a konkurenciaharc mindenkinek csak árt. Alapítottak másokkal közösen egy civil szervezetet is Vajdasági Fiatal Vállalkozók Egyesülete néven, ennek kötelékében a kezdő vállalkozók megismerhetik egymást, és talán a másikat támogató barátokká lehetnek.
Kérdésre az ikrek elmondják azt is, hogy amikor átvették a céget 2003-ban, akkor valamelyest változtattak a vállalkozás filozófiáján. – Amikor édesapánk elkezdte a munkát, akkor eleinte a többi vállalkozással közösen kooperációban dolgoztak. Vagyis minden cég a saját munkáját végezte el, így édesapánk a fogaskerekek fogait marta rá géppel, a munkamegosztás sokáig jól működött. A háborús helyzet aztán mindent megváltoztatott, mert kevés volt a munka és a pénz, volt, aki több segítséget kapott és fennmaradt, más tönkrement, így a kooperációs rendszer felbomlott. Mindenki elvette a másik munkáját, sok lett a konfliktus ebből. A szüleink nehezen, de fennmaradtak, de még mindig sok munkát végeztettek el mással, esztergással, maróssal, köszörűssel és hőkezelőssel. Így vettük át a céget, de mi azonnal elindultunk a teljes önállósodás útján – emeli ki Sándor. A fiúk először egy hőkezelőkályhát vásároltak, mert ez a külsős munka járt a legnagyobb költséggel, majd eszterga és maró gépeket is beszereztek. Egy bő év alatt függetlenné váltak, szerintük ez mentette meg a céget. Ettől kezdve ugyanis már csak azt a munkát adták ki, amit nem győztek elvégezni, vagy amit megérte mással megcsináltatni. Megtartották ugyanakkor azt az alapelvet, hogy csak saját forrásból fejlesztettek, és nem vettek fel hitelt. Ahogy egyre több lett a gép, úgy volt szükség több és több helyre, a folyamatos terjeszkedés után mára hat szomszédos ingatlant vásároltak meg Adán, és ekkora területen dolgoznak sok kis apró helyiségben. – Három-négy éve azonban láttuk, hogy előbb-utóbb szükség lesz egy nagyobb üzemcsarnokra, ahol a teljes vállalkozás egyben kényelmesen elfér, és ahol meglesz a hely a további fejlődésre. Vásároltunk végül egy nagyobb telket az adai ipari zónában, és 2018-ban egy új, 2400 négyzetméretes gyártócsarnokot kezdtünk el építeni. Oda hamarosan minden olyan gépet átviszünk majd, amelyet minden nap használunk, a többi itt marad a mostani üzemben. Sok olyan gépünk van, amelyet itt, a régi helyünkön be sem tudtunk üzemelni, erre az új helyen lehetőség lesz, ez a mi „ötéves tervünk”. A munkálatok intenzíven haladnak, a téli időszakban már ott szeretnénk kezdeni – mutat rá Károly.
S hogy mivel foglalkoznak az ikrek? Alapvetően fémforgácsolással, egyedi pótalkatrészeket gyártanak különböző gépekhez, járművekhez, főleg fogaskerekeket, de sok minden mást is, a kihívásokat kifejezetten szeretik. A 2008-as válság előtt még szerteágazóbb volt a vásárlói körük. Ez részben azért volt, mert akkoriban még több idejük volt az extrémebb dolgokkal foglalkozni, illetve a gazdaság is jobban pörgött. Még az USA-ba, Detroitba is szállítottak különleges globoid csigakerekeket a US Steelnek. Nagy kihívás volt, de három hónap alatt készen voltak azzal a munkával, amit helyben egy évre vállaltak. Gyártottak emellett alkatrészeket a New York-i metróhoz, illetve különleges lánckerekeket a Haribo gumicukor gyárnak. Emellett készítettek például nyomólapokat Kongó egyik vízerőművébe, később Franciaországba, majd Olaszországba mozdonyok sebességváltójába is gyártottak fogaskerekeket. Dolgoznak továbbá a hadiiparnak, gyártanak alkatrészeket versenyautó- és motorokhoz, helikopterekhez, sőt, repülőgépekhez is. A legnagyobb alkatrész, amit elkészült náluk, az egy 7,5 méter átmérőjű fogaskerék volt, ez egy színházi színpad forgatója lett Angliában. Ez utóbbit darabokban gyártották le, de készítettek egyben 3 méter átmérőjű és 3 milliméteres fogaskereket is. – Mi abban vagyunk különlegesek, hogy mindig is olyan dolgokkal foglalkozunk, amit mások nem mernek, nem tudnak legyártani. Ahogy szoktam mondani, naponta többször is feltaláljuk a langyos vizet. Ennek köszönhetően mindig hozzánk küldik, akit máshol nem szolgálnak ki. Itt nem űrtechnológiára kell gondolni, mi jellemzően mindennapos használatban levő gépekhez készítünk alkatrészeket, nagyon sokszor egy-két darabot. Ha valamiből három darab kell, akkor már azt mondjuk, hogy sorozat. A folyton változó igények miatt ma már 120-130 különböző – egészen régi és teljesen új – gépünk van, így a legtöbb esetben teljesíteni tudjuk a megrendeléseket. Sokat segített az új megmunkáló központunk, amelyet a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatának segítségével vásároltunk meg – jegyzi meg nevetve Károly. Ha tehetik, akkor az államtitkárság különböző, külhoni vállalkozóknak szervezett rendezvényeire is ellátogatnak, különösen, ha azok a Délvidéken vagy ahhoz közel vannak.
Károly és Sándor kitér arra is, hogy a cégüknél jelenleg ötven embert alkalmaznak, köztük egy szerbet, aki mára megtanult magyarul. Ők maguk munkamegosztásban dolgoznak, de mindketten elboldogulnak valamennyi felmerülő feladattal. Együtt viszont nem mehetnek szabadságra, mert egyiküknek mindig jelen kell lenni az üzemben, ezt megkívánja a munka, ami értelemszerűen a hobbijuk is. Ahogy mondják, az egész műhely alapja a kettőjük szakmai tudása, több éve próbálkoznak, de még nem tudtak olyan szakembert, mérnököt találni, aki tehermentesíteni tudná őket. Ettől függetlenül nem adják fel a keresést. – Munka pedig van bőven, jelenleg is kétmappányi, több száz folyamatban levő megrendelésünk van. Csak az a nem mindegy, hogy mit és mennyi pénzért gyártunk. Lassan azonban négyéves lesz a kislányom, Sanyinak pedig két kisfia van, és szeretnénk majd a jövőben minél többet együtt lenni a családdal. Nagyon jó a céget működtetni, fejleszteni, de a családot nem szabad elhanyagolni – hangsúlyozza búcsúzóul Károly Sándorral egyetértésben.
