Heroikus tehetséggondozás a sok sebből vérző Kárpátalján - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Heroikus tehetséggondozás a sok sebből vérző Kárpátalján

Fel kell kötnie a fehérneműt annak, aki a köz érdekében végzett munkában le akarja körözni a Kárpátalján élő és tevékenykedő Váradi Natáliát. A főiskolai tanár hosszú évek óta több központot vezet, alapítványt igazgat, számos programot, konferenciát szervez, amelyekbe több ezer gyermeket, fiatalt és felnőttet von be. Az elért eredmények tekintélyt parancsolnak, Váradi Natália azonban mégis hihetetlenül szerényen és önzetlenül végzi munkáját, és sugárzó tekintettel szolgálja a gyermekeket és a kevésbé fiatalokat. Ha rajta múlik, Kárpátalján a magyarságnak nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is lesz.


Ön 2004 óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv, majd történelem tanára, az intézmény ECL nyelvvizsgaközpontjának, illetve a Felnőttképzési Központjának vezetője. Emellett a Genius Alapítvány irodaigazgatójaként a kárpátaljai közélet aktív szereplője, továbbá számos hazai ás nemzetközi programot, konferenciát szervez. S ha ez nem lenne elég, akkor az Agóra Információs Központ vezetőjeként különböző, diákoknak szóló ösztöndíjprogramokat is visz. Hogyan indult a társadalmi szerepvállalása?

– Előrebocsátanám, hogy valóban sok dolgot teszek, de elsősorban történelem szakos tanárnak gondolom és érzem magam, nagyon szeretek tanítani. S nagyon szerencsés vagyok, mert elsősorban Kárpátalja történetét tanítom levéltári források alapján, emellett Magyarország és Ukrajna történelmével ismertetem meg a fiatalokat. A kezdetekről annyit, hogy már középiskolás koromban is szerettem szervezni, és különböző programokat megvalósítani. Amikor pedig 17 éves koromban bekerültem a nem sokkal korábban alakult II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, először titkárnő lettem, s mivel korán árva maradtam, az intézmény lett az otthonom. A főiskolán is hamar különböző programokat kezdtem el szervezni, először csak titkárnőként, de később egyre több mindent csináltam. Bekapcsolódtam az ösztöndíjprogramokba és a pályázatírásba, -kezelésbe, hatalmas szerencsém volt azzal, hogy Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke mellett dolgozhattam. Mindig is példaként állt előttem, akitől nagyon sokat tanultam, és akitől sok erőt kaptam. Közben, 2004-ben az intézmény Felnőttképzési Központjának vezetője lettem, s attól kezdve szerveztem különböző konferenciákat, programokat. Az utóbbi időben főként magyar, mint idegen nyelv tanfolyamokat tartunk, ez 2016-tól nyolcvan települést, csaknem 4 ezer embert érint évente. S persze még ezen kívül, igény szerint, egy sor témában, például méhész, idegenvezető, pincér szervezek tanfolyamokat, a szépkorúaknak számítógép ismereteket tartunk.

– Mivel foglalkozik a Genius Alapítvány?

– A Genius Alapítvány 2011-ben jött lére a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Pedagógus Szövetség közreműködésével, a közös pont az volt, hogy mindkettő élén Orosz Ildikó áll. Az alapítvány elnöke Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség első embere lett, engem pedig felkértek, hogy legyek irodaigazgató. Az alapítvány, amelynek két tudományos tanácsa is van, a tehetséges diákokkal foglalkozik a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ez nagyon fontos, mert hiszem azt, hogy a tehetség sokszínű. S a Jóisten, a mi Atyánk senkit nem küld a Földre valamilyen tehetség nélkül, csak meg kell azt találni, és ki kell azt bontakoztatni, ami a mi dolgunk. Ha odafigyelünk rájuk, akkor a ma kis ígéretei a holnap nagyjai lesznek. Fontos, hogy a tehetséget nem szabad veszni hagyni, elpocsékolni, annál is inkább, mert nem vagyunk olyan gazdagok, hogy bármilyen pazarlást megengedhessünk magunknak. Azért, hogy ezt elkerüljük, a Genius Alapítvány nagyon sok programot visz évente. Nyolc tehetségpontot működtetünk, ahol 2100 gyermek tanul, de emellett számos tehetséggondozó, – támogató programot valósítunk meg a rajzhoz, a zenéhez, a festészethez, a színjátszáshoz, a népzenéhez, a néptánchoz, a zongorázáshoz, az irodalomhoz vagy éppen a gitározáshoz kapcsolódóan. Összesen csaknem 2500 általános és középiskolás gyermekkel, továbbá száz egyetemista hallgatóval foglalkozunk. Utóbbiaknak vitaesteket, konferenciákat, tudományos délutánokat tartunk, és ösztöndíjprogramokat valósítunk meg. Tudományos diákköri konferenciákat is szervezünk, ami Kárpátalján egyedülálló módon illeszkedik az OTDK szabályrendszeréhez, ahová így delegálni tudjuk a fiataljainkat. Ebben éves szinten kilenc különböző szekcióban, 38-40 előadóval dolgozunk együtt, valamennyi programnak van szakmai referense. Igyekszünk olyan embereket találni, akik példaként állhatnak a gyermekek előtt, és akik a szakértelmükkel sokat bizonyítottak.

– Mikor és hogyan folynak a képzések, programok?

– A tehetséggondozást iskolaidőn túl, szombatonként végezzük a nyolc tehetségponton, amelyek egész Kárpátalja területét lefedik. A tehetségpontokra buszokkal szállítjuk a tehetséges diákokat a 99 magyar iskolából, és mind a nyolc helyszínen egységes tanmenet alapján fejlesztjük a gyermekeket, a tananyagot több területről szerveződő szakmai bizottságok dolgozzák ki nyaranta. Mind a nyolc tehetségponton minden tudományág jelen van, és a diákokat még korcsoportok szerint is bontjuk. A gyermekeket szállító buszokon van kísérő tanár, a tehetségpontokra pedig, a programok idejére orvosokat is biztosítunk.

Fotó: Fülöp László/Portré Stúdió

– Mennyiben nehezítette, nehezíti meg az életüket a koronavírus-járvány?

– Erre is azt tudom mondani, hogy mindent lehet, csak akarni kell, és minden lehetséges annak, aki hisz. Így mi a koronavírus-járvány ideje alatt is több mint hétszáz gyermekkel dolgoztunk és dolgozunk együtt, összesen 25 programot valósítottunk meg a diákoknak, és szerveztünk online foglalkozásokat is. Kilenc + egy fős csoportokban, a járványügyi előírásokat betartva, megtartottuk a versenyfelkészítő hétvégéket, a nyári táborok helyett pedig szakköröket szerveztünk. A recept az, hogy minden olyan okot el kell felejteni, hogy valamit miért nem tudunk megcsinálni, és ragaszkodnunk kell ahhoz az egyhez, aminek köszönhetően a vállalásunk sikerülhet. A csendes tenger amúgy sem nevel erős hajósokat.

– Kap-e támogatást a szervezet az anyaországból?

– A Genius Alapítvány nemzeti jelentőségű intézmény, így mindent a magyar kormány támogatásával valósítunk meg, évente több tucat programról van szó. Emellett a tehetségpontjainkat eszközökkel is felszereljük, amihez szintén kapunk az anyaországból segítséget.

– Az alapítvány idén tíz éves. Mire emlékszik vissza legszívesebben a mögöttünk hagyott évtizedből?

– Valóban tíz éve, januárban indult el a Genius Alapítvány működése, a mögöttünk hagyott évtizedről, a tapasztalatinkról írtam is egy könyvet három nyelven. Ebben látszanak a számok, hogy honnan indultunk, és hová jutottunk. Ami számomra a tehetséggondozás lelki hátterét illeti, én nagyon szeretem a gyerekeket. Saját gyermekem sajnos nem lett, s ezt talán pont így tudom feldolgozni, hogy az alapítvány égisze alatt több ezer fiatalt koordinálok. S számomra az a legnagyobb jutalom, ha látom a diákok arcán az örömet. Amikor a gyermekek ismerik el, hogy amit csinálunk, az fontos és hasznos, annál nincs nagyobb díj, mert ez az érzés az emberek szívében él. Nekem ezek a pozitív élmények sok erőt adnak, jól esik a fiatalok bizalma, ami hatalmas dolog.

– Rendszeresen hallani, olvasni arról, hogy Kárpátalját nagyon sokan, köztük nagy arányban fiatalok hagyták el az utóbbi években a sokszor kilátástalannak látszó helyzet miatt. Milyen ebből a szempontból a kárpátaljai fiatalság helyzete?

– Valóban sokan elhagyják Kárpátalját a boldogulás, a biztosabb megélhetés érdekében, az emberek vágynak a kiszámíthatóságra, amit itt nem kapnak meg. S ha mindenki elmenne, akkor itt nem maradna senki, de szerencsére ez nincs így. Hála Istennek sokan itt maradnak, és akár a főiskolát is elvégezve, ragaszkodnak a szülőföldhöz, és dolgoznak a közért. Az anyaországnak nagyon sok olyan programja van, amivel helyben tudja tartani a fiatalokat. Elég csak a különböző ösztöndíjprogramokra, a gazdaságfejlesztő pályázatokra vagy éppen az orvosok támogatására és a bérkiegészítésekre gondolni. Köszönet ezért Magyarország nemzeti kormányának, a segítség lelki, erkölcsi oldala pedig legalább olyan fontos, mint az anyagi vetülete. Ez nagyon sok erőt ad. S lényeges az is, hogy a segítséget nemcsak magyaroknak adják, a programokat minden magyarul is beszélő kárpátaljai embernek szervezzük, ami segíti a különböző nemzetek egymásra találását.

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

– A közelmúltban kapta meg az Értékteremtő Közösségekért-díjat, amelyet Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Szalay-Bobrovniczky Vince, a tárca civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára nyújtotta át önnek. Előtte, 2018-ban pedig Tehetségek Szolgálatáért éves díjjal ismerték el a munkáját. Mit jelent önnek egy-egy ilyen elismerés?

– Ezek a díjak nagyon sokat jelentenek, az elismerések erőt adnak, motiválnak, és visszaigazolást adnak arról, hogy amit teszek, az hasznos és fontos. Ezek visszajelzések arról is, hogy az utat, amin járok, érdemes követni. Az elismeréseket ugyanakkor nem várom el, és ezek nélkül, belső késztetésből is próbálnám elősegíteni mások boldogulását. Én is sok segítséget kaptam annak idején a főiskolától, próbálok ebből valamit visszaadni. Megismételném azonban, hogy bár minden díj fontos, de a legnagyobb elismerés mindig az elégedett gyermekek mosolya. Ezt a munkát, a tehetséggondozást viszem a jövőben is, mert a jövő nemzedéke egy hihetetlen természeti erőforrás, a nemzet legnagyobb kincse.

Kapcsolodó cikkek

  • „Kis nép vagyunk nagy kultúrával”

    A Tamási Áron-díjas Török Viola rendező a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetője Háromszéken született, Kovásznán. Magyarságtudata a népzene és