Kettőzött erővel küzd a talpon maradásért Halász Attila - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Kettőzött erővel küzd a talpon maradásért Halász Attila

A rimaszombati Palazzo étterem tulajdonosa nem tett le a fejlesztési tervekről sem

Jelentős veszteségeket okozott a rimaszombati Palazzo étterem tulajdonosának, Halász Attilának a koronavírus-járvány miatti leállás, a korábban eltervezett fejlesztéseket el is kellett halasztaniuk. Nem adták azonban fel, az ételkiszállítást a korlátozások alatt sem hagyták abba, és amint lehetett, újranyitották az éttermet. Halász Attila azt mondja, innen is van visszaút, de nagyon meg kell dolgozni a sikerért. A maga részéről meghozza a szükséges áldozatokat.

Közel egy évvel ezelőtt, amikor riporton jártunk Rimaszombatban, azt tervezgette, hogy egy újabb szárnyat épít az étterme mellé, ahol nagyobb konferenciákat lehetne rendezni, továbbá az új épületrész egy hat-tíz szobás kisebb panziónak is helyet adhatna az emeleten. Már a látványterv is elkészült. Aztán tavasszal jött a koronavírus-járvány.

– A probléma nálunk is úgy jelentkezett, mint mindenhol a világban, egyik pillanatról a másikra érkezett, és elsöpört mindent, amit eddig felépítettünk. Március közepén a kormány itt is egymás után hozta meg a korlátozó intézkedéseket, amelyek minket is érzékenyen érintettek. Eleinte, néhány napig, még nyitva lehettünk, de csak egy asztalon fogadhattuk a vendégeket egész nap, az érdeklődés pedig sajnos egyenlő volt a nullával. A telefon nem csörgött, legfeljebb csak azért hívtak, hogy lemondják a lefoglalt asztalokat, és nem kaptunk megrendeléseket sem. Aztán megszületett a döntés, és bezárták az éttermeket.

– Ezzel teljesen leállt önöknél a munka?

– Nem tehettünk mást, az éttermet be kellett zárnunk, de ételkiszállítással is foglalkozunk, és azt nem hagytuk abba. Ez a szolgáltatás működhetett tovább, persze egy sor szigorú intézkedést be kellett tartatunk, folyamatosan fertőtlenítenünk kellett, illetve kesztyűt és maszkot kellett viselnünk. Emiatt is sokat gondolkodtunk azon, hogy csináljuk-e tovább az ételkiszállítást, de végül a folytatás mellett döntöttünk.

– Ez jó döntésnek bizonyult?

– Az első két hét siralmas volt. A tizenöt munkatársamból négy maradt meg, volt, akinek otthon kellett maradnia, mások szabadságra mentek, de olyanok is akadtak, akiket el kellett bocsátanunk. Nagyon frusztráltak voltunk más miatt is, mert többször előfordult, hogy megfőztük az ételt, amit aztán ki kellett dobnunk, mert nem volt megrendelés. Ez az időszak nagyon komoly veszteségeket hozott, emiatt már azon gondolkodtam, hogy teljesen bezárunk. Aztán mégsem tettük, és a befektetett munka lassan kezdett megtérülni, minden egyes nappal több megrendelésünk lett. Úgy tekintettem erre az időszakra, hogy újra kell magunkat építeni. Ennek érdekében hirdettük magunkat, a Facebookon és mindenhol reklámoztuk a szolgáltatásunkat. Egyre többen értesültek a lehetőségről, és mind többen rendeltek ételt tőlünk.

– Akkor az idő a döntését igazolta, és jó, hogy nem hagyták abba az ételkiszállítást?

– Igen, és ez belelkesített minket, néhány hét elteltével már minden nap nagy lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. Magam a telefont kezeltem, én vettem fel a megrendeléseket. A kitartásunkat siker koronázta, újraépítettük a vállalkozást, az ételkiszállítás elkezdett működni. Közben megnyithattuk az éttermet is, először csak a teraszon fogadhattunk vendégeket úgy, hogy az asztalokat egymástól kétméteres távolságra kellett elhelyezni. Emellett egy asztalnál csak két ember ülhetett. Sok étterem nem nyitott meg az elején, mivel a tulajdonosok úgy gondolkodtak, hogy úgy sem lesz forgalom. Ezzel szemben én azt mondtam, hogy minél hamarabb vagyok nyitva, annál gyorsabban és könnyebben pörög fel az étterem forgalma. Ezt erősítette, hogy menet közben már bent is fogadhattunk vendégeket, de zárt térben is ketten ülhetnek egy asztalnál, amelyeket egymástól kétméteres távolságra kellett elhelyezni.

– Az idén májusi forgalmat minden bizonnyal még így sem lehet összevetni az egy évvel ezelőttivel.

– Nem, de ennek több oka is van. Az egyik maga a járvány, ami miatt három héttel ezelőttig ki sem nyithattuk az éttermet. Még a teraszon sem fogadhattunk vendégeket, pedig áprilisban és május elején jó idő volt. Aztán május második felében már nyitva lehettünk, de akkor pedig meglehetősen kedvezőtlen lett az időjárás, így keveseknek volt kedve a teraszon ücsörögni, és sokan óvatosak is voltak a járvány miatt. Mostanra azonban már erősebb a forgalmunk, így két ember kivételével mindenkit visszavettem és visszahívtam a szabadságról. Nekünk dolgozik majd a javuló időjárás is.

– Mi segíthet még abban, hogy talpon tudják tartani a vállalkozást?

– Változtatni kellett a mentalitásunkon. Sokkal szigorúbb vagyok önmagamhoz és az alkalmazottakhoz is, és sokkal többet kell dolgoznunk. Mindenkinek elmondtam, hogy ez most nem játék, jelentős veszteségeket szenvedtünk, hozzá kellett nyúlnunk a tartalékainkhoz, ezért most mindenre jobban oda kell figyelnünk. Nekünk legalább voltak tartalékaink, de akinek nem volt erős háttere, most könnyen csődbe mehetett. Ebből az időszakból mindannyian sokat tanulhattunk.

– Ad-e segítséget a szlovák állam ebben a nehéz időszakban?

– Jogosultak vagyunk támogatásra, ennek részleteiről még tájékozódom, de alapvetően saját erőmből szeretnék talpon maradni.

– A közelmúlt, a járvány miatti korlátozások komoly törést okoztak a vállalkozásának. Milyennek látja ezek alapján a jövőt?

– A fejlesztéseket elhalasztottuk ugyan, de nem tettem le róluk, sőt, most már újra gondolkodom a korábban eltervezett beruházásokról, és szeretnék bővíteni. A jövőben az fog érvényesülni, aki komolyan veszi a vállalkozását, és aki nem így tesz, az nagy kockázatot vállal. Bízom benne, hogy mi kilábalunk a bajból, ebben a segítségemre lesz, hogy szeretem a kihívásokat, és a rosszban is igyekszem megtalálni a jót. A továbblépéshez kellenek majd fejlesztési támogatások is, ezeket próbáljuk felkutatni, és kitartóan dolgozunk.

Kapcsolodó cikkek

  • „Kis nép vagyunk nagy kultúrával”

    A Tamási Áron-díjas Török Viola rendező a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetője Háromszéken született, Kovásznán. Magyarságtudata a népzene és