A járvány miatt két lépést vissza kellett lépniük, de már a jövő tervezik.
Bár a folyamatosan enyhülő intézkedéseknek köszönhetően a felvidéki Bartalos házaspár folytatgatta a munkáját – Erzsébet gyermekeknek tart mozgásterápiás foglalkozásokat, Róbert kéményseprőként dolgozik –, de a vállalkozásuk lassan vesz új lendületet. A megrendelők és partnerek közül sokan anyagi okok miatt kivárnak, mások a koronavírustól való félelmükben fújtak visszavonulót. A házaspár cége, a Berba Kft. ugyanakkor stabil lábakon áll, a tulajdonosok bíznak a jövőben.
– A járvány derült égből villámcsapásként sújtott le márciusban Európára, és szinte mindenhol, így a Felvidéken is, szigorú korlátozásokat vezettek be. Az önök vállalkozása két lábon áll, hiszen Erzsébet magatartászavaros gyermekeket fejleszt mozgásterápiával, míg Róbert kéményseprőként dolgozik. Előbbi nehezen elképzelhető járvány idején.
– Bartalos Erzsébet: Amíg nem tört ki a koronavírus-járvány, addig heti két alkalommal személyesen találkoztam a gyermekekkel, és végeztem náluk mozgásfejlesztést az alapozó terápiával. Ha valaki nagyon messziről, például Svájcból, fordult hozzám segítségért, illetve amennyiben kiderült, hogy a gyermek nem lenne együttműködő a csoportos fejlesztésben, akkor nála a Kulcsár-féle mozgásterápiát alkalmaztam. Ennek lényege az, hogy a gyermek eljön hozzám, betanítom neki, mit kell otthon tornáznia hat héten keresztül, majd egy mozgásos rész után a ciklust egy kontrollvizsgálattal zárjuk le. Ekkor a hibákat korrigáljuk, majd a gyermek kap még hat hetet a gyakorlásra, ami pedig jól megy, ott újabb szintre lépünk a kilenc tornasorból álló gyakorlatok végzésénél. A járvány kitörése leginkább a személyes találkozásokon alapuló fejlesztőtornának vetett véget.
– Mit tudott tenni ebben a helyzetben?
– Bartalos Erzsébet: Március közepén a hozzám személyesen járó gyermekeknek készítettem két hathetes tornasort, hogy ne szakadjon meg a fejlesztő munka. Hamar rájöttem azonban arra, hogy nem minden gyermeknél megy automatikusan az otthoni tornázás. Többeket folyamatosan noszogatni kellett, hogy csinálják a feladatokat, a kommunikációra nagy szükség volt. Mindig kértem visszajelzést, mert máskülönben többeknél elmaradtak volna a gyakorlatok. Aki erre igényt tartott, annak készítettem videófelvételt arról, hogy egy-egy gyakorlatot hogyan kell helyesen végezni, és az anyagot elküldtem nekik. Néhány esetben tartottam egy-egy órát a világhálón keresztül, hogy megismertessek egy új tornasort. Ezzel is fenntartottam a kapcsolatot, így a fejlesztés sem maradt abba, és a gyermekeket sem veszítettem szem elől.
– Mennyire tértek vissza a gyermekek a személyes foglalkozásokhoz, amióta erre a jogszabályok lehetőséget adnak?
– Bartalos Erzsébet: Amikor enyhítettek a korlátozásokon, rögtön írtam a hozzám járó gyermekek szüleinek. A jogszabályok az első lépésben ötfős foglalkozásokat engedélyeztek, szerencsére mindkét csoportomban éppen ennyien akartak hozzám visszatérni, a többiek még otthon szerettek volna tornázni. Két hét elteltével további engedményeket tett az állam, így mindenki visszatérhetett, aki akart. Ez végül azt jelentette, hogy az egyik csoportomban tízből kilencen tértek vissza, egy gyermeket vesztettem el, a másikban azonban nagyobb volt a lemorzsolódás. Közülük ketten azonban átálltak az otthoni tornára.
– Tudta folytatni a munkáját, amíg Erzsébetnek fel kellett függesztenie a személyes foglalkozásokat?
– Bartalos Róbert: Amikor bevezették a szigorú intézkedéseket, több mint három hétre nekünk is otthon kellett maradnunk. Az Országos Kéményseprői Kamara körlevélben tudatta a szakemberekkel, hogy nem dolgozhatunk. Annyi engedményt tettek, hogy ha halaszthatatlan, rizikós esethez hívtak minket, akkor kimehettünk megoldani a problémát. Ezt be is tartottam, és ha mégis elmentem egy-egy helyszínre, akkor a higiéniai előírásokra maximálisan tekintettel voltam. Később, ahogy a jogszabályok engedték, több munkát is tudtam vállalni, és szerencsére az ügyfelek is sokkal inkább vártak, minthogy tartózkodóak lettek volna. Mostanra kezd visszatérni az élet a normális kerékvágásba. Nagyon fontos azonban, hogy mindenkinek türelmesnek kell lennie ebben a helyzetben.
– Mekkora veszteséget szenvedtek el vállalkozóként a mögöttünk hagyott három hónapban?
– Bartalos Erzsébet: Nagyon fontos, hogy én az állami szférában is dolgozom óvónőként, így végig kaptam fizetést, ez nagy segítség volt. Vállalkozóként azonban nem volt bevételem, mert a tornasorokat otthonra térítésmentesen adtam. Úgy éreztem, ebben a helyzetben ezt a gesztust meg kell tennem, már csak azért is, hogy ha a krízis elmúlik, akkor legyen az együttműködésünknek folytatása. Így is főként olyanok maradtak el a később újrainduló személyes foglalkozásokról, akik anyagi gondokkal küzdenek. Csak két olyan család volt, ahol a szülő jelezte: a gyermeke hajlamos elkapni a betegségeket, így otthonról tornázna. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a vállalkozásunkban nincsen alkalmazottak, így a járvány alatt senkiről sem kellett gondoskodnunk, mindketten csak egyes munkákra működünk együtt egy-egy szakemberrel. Magam időnként egy fizioterapeutával szoktam együtt dolgozni, de a járvány kitörése miatt a közös munkára nem volt lehetőség.
– Tudtak-e bármilyen állami segítséget kérni?
– Bartalos Róbert: Nem, mert nem feleltünk meg azoknak a feltételeknek, amelyeket szabtak. Arról nem is beszélve, hogy a kéménysepréssel eleve nem tudtunk volna támogatást kérni, nem fértünk bele egyik kategóriába sem.
– Milyennek látják a vállalkozásuk jövőjét?
– Bartalos Erzsébet: Az örömteli, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő pályázati támogatásait is igénybe véve, korábban minden olyan eszközt be tudtam szerezni, amelyekre a mozgásfejlesztő foglalkozásokhoz szükségem van. Az eszközeim így megvannak a terápiákhoz, felszereltségben jól állok. Az viszont némi nehézséget jelent, hogy a járvány miatt a hozzám foglalkozásra járó gyermekek harmada lemorzsolódott, így részben újra kell építenem a csoportokat. Ez az elmúlt hetekben el is kezdődött, vannak is már új jelentkezők, de azért még reklámoznom kell a mozgásfejlesztő foglalkozásokat.
– Bartalos Róbert: Kémények a jövőben is lesznek, így várhatóan megrendelést is kapok majd eleget. Az persze látszik, hogy sokan anyagi okok miatt most kivárnak, és a nagyobb, költségesebb munkákat halasztják, ameddig tudják. Emiatt sokkal kevesebb most a kéményépítés, és kevesebb kandallót, illetve kályhát kell beüzemelni. Amíg ezek a nagyobb munkák nem indulnak el, addig marad a takarítás és a kémények átvizsgálása.
– A folytatáshoz sok határon túli magyar cégvezető a Kárpát-medencei magyar vállalkozók I. online találkozójából merített erőt. Mit adott önöknek a rendezvény?
– Bartalos Erzsébet: A találkozó több szempontból is hasznos volt. Megerősített abban, hogy a távoktatásnál fontos a kommunikáció, kellenek a visszacsatolások, hogy ne veszítsem el a gyermekeket, és ne érezzék azt, hogy csak a pénz miatt dolgozom velük. Másrészt a találkozón arra is biztattak, keressem meg, hogy mivel tudok többet adni, mint a konkurencia, mivel tudom felülmúlni a riválisokat. Ilyen megoldás volt távoktatás és a videófilmes foglalkozás. A járvány megtanított arra, hogy előre kell tekinteni és fontos tervezni.
