Mindenkit magával ragadhat Kárpátalján a válság - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Mindenkit magával ragadhat Kárpátalján a válság

A koronavírus-járvány esetleges második hulláma nehéz helyzetbe hozhatja Margiticsék vállalkozását.

Fél éve még magabiztosan tervezte a jövőbeni fejlesztéseket, ma vállalkozóként a megmaradásért küzd a kárpátaljai Margitics-házaspár, akik lovasközpontot üzemeltetnek. Jobban mondva, sajnos csak működtetnének, mert nagyobb rendezvényt nem tarthatnak, így a bevételeik alaposan megcsappantak. Állami segítségről pedig nem is álmodhatnak, sőt, a hatóságok újabb és újabb korlátozásokat vezetnek be, amelyek kiszámíthatatlanná teszik a működésüket.

Amikor korábban a vállalkozásukról beszéltek, azt mondták: hosszú és rögös út vezetett odáig, hogy saját lovasközpontot üzemeltethetnek. A koronavírus-járvány előtt öt lóval és egy pónival sérült gyerekeknek tartottak terápiás foglalkozásokat, emellett lovasoktatással, ifjúsági programok, nyári táborok és történelmi bemutatók szervezésével is foglalkoztak. Nem ment könnyen, de működött. Éppen ezért még arról is álmodtak, hogy egyszer egy saját, étteremmel és szálláshelyekkel is rendelkező modern lovasközpontjuk lesz. Aztán márciusban jött a járvány.
– Margitics Ildikó: A koronavírus-járvány alapjaiban változtatott meg mindent. Az első másfél hónapban teljesen be kellett zárnunk a lovasközpontot, csak a lovakhoz jártunk ki, egyáltalán nem fogadtunk senkit, amíg szigorú karantén volt. Később, ahogy enyhítettek a korlátozásokon, akkor körülbelül egy hónapig lovasokat már fogadtunk, de gyermekeket még mindig nem. Mára szerencsére már könnyebb valamivel a helyzetünk, így egyesével tudunk gyermekekkel foglalkozni, esetleg kisebb csoportokat is fogadni. Viszont a nagyobb, erre az évre tervezett rendezvényeinket mind le kellett mondanunk, csak a lovagoltatással és a gyermekek fejlesztésével tudunk foglalkozni.

– Milyen előírásokat kell betartaniuk azoknál a foglalkozásoknál, amelyeket megtarthatnak?
– Margitics Ildikó: Mivel a szabadban tartózkodunk, és nem vagyunk közel a gyermekekhez, kellő távolságot tartunk egymástól. Mást nem teszünk, mert elég fura lenne maszkban lovagolni, ezt inkább kihagyjuk. Jobban odafigyelünk a kézmosásra, fertőtlenítésre.

– Kárpátalján a járvány nélkül is nehéz a megélhetés. Mennyire viselte meg az önök vállalkozását a márciusban kezdődött járványhelyzet és az amiatt kialakult válság?
– Margitics Ildikó: Nagyon komolyan megnehezíti az életünket, mert most meg kellene vennünk az egész évre való szénát a lovaknak, de forráshiány miatt ezt még nem tudjuk megtenni. A táborainkból tudtuk volna ennek a költségeit fedezni, de idén nem szervezhetünk nagyobb programokat vagy legalább is nem abban a formában, ahogy megszoktuk.

– Segít az állam bármilyen módok önökön?
– Margitics Ildikó: Az ukrán állam? Sajnos, nem.

– Kihez fordulhatnak segítségért?
– Margitics Ildikó: Egyelőre még nem tudjuk, mi lesz velünk. Előttünk van még a nyár, és abban bízunk, hogy a következő hónapokban tudunk valamilyen megoldást találni a gondokra.

– A helyzetük azért is nehéz lehet, mert azok a családok is még inkább elszegényedtek, akiknek fizetniük kellene a lovaglásért, a fejlesztő foglalkozásokért. Ebből a szempontból is romlott a helyzet?
– Margitics Ildikó: Igen, ez a válság főként az amúgy is szegényebb családoknál okoz nagy gondokat, de a legrosszabb helyzetben az egyedülálló anyukák vannak, akit a sérült gyermek miatt az apa magára hagyott. Az ilyen csonka családokból sajnos nagyon sok van.
– Margitics Erik: Az egész láncreakciószerűen működik, mert valakinek nincs pénze lovagolni, akkor mi sem tudjuk miből megvenni a szénát. Így akitől a szénát vásárolnám, nem tud kenyeret venni, és a sor nem áll meg. Sajnos jelen pillanatban nemhogy a jövőt, de még a holnapot sem látjuk. Amit Kijevben ma megtiltanak, azt holnap lehet, hogy megengedik, de ez fordítva is éppen ugyanúgy megtörténhet.

– Hogy lehet ilyen körülmények között a jövőt tervezni?
– Margitics Erik: Tényleg óráról órára élünk. Nekünk pedig különösen nehéz, mert nem biciklikkel üzletelünk, hogy ha nem megy, akkor bezárjuk a boltot, és majd megnyitjuk, ha vége a járványnak. A mi tevékenységünk nem ismeri a leállást, nem mondhatjuk a lovaknak, hogy bocs, karantén van, ma nem kaptok enni vagy inni. Bármi is van, nekünk el kell látnunk a lovakat. Egy biztos, a járvánnyal új helyzet állt elő, és valahogy túl kellene élnünk, ami nem könnyű. Ha pályázni szeretnénk, akkor nem tudunk, mert minden le van állva. Bevételhez pedig nem nagyon jutunk, mert az emberek visszafogják a költekezést, táborokat pedig nem szervezhetünk. Közben folyamatosan azt halljuk, hogy szeptembertől jön a koronavírus-járvány második hulláma. Ha ez így lenne, akkor van körülbelül két hónapunk arra, hogy valamennyire megerősödjünk, mert ha ez nem sikerül, és jön a második hullám, akkor új és még nehezebb helyzet fog előállni.

– Rámehet a vállalkozásuk a koronavírus-járvány második hullámára?
– Margitics Erik: Sajnos megtörténhet, ha elhúzódik a válság. Városunkban kiadtak egy rendeletet, amely szerint minden nagyobb rendezvény törölve lesz december végéig a nagyszőlősi járás területén. A nagyobb rendezvények sokat lendítettek vállalkozásunkon, ezek most szünetelnek.

– Mit tapasztalnak, más kárpátaljai vállalkozóknál is ekkora a baj?
– Margitcs Erik: Igen, mert mindenki függ a másiktól, és mindenki bajban van. S az is hatalmas gondot jelent, hogy amíg máshol a helyi állam segíti a vállalkozásokat, nálunk ez ismeretlen. Mi semmit nem kapunk, pedig itt Ukrajnában amúgy is sokkal nehezebb az életünk. Emellett a határzár is nagyon megnehezíti a dolgunkat, mert vannak olyan munkánkhoz szükséges eszközök, amelyeket csak Magyarországról tudunk beszerezni, ami most nem megoldható.
– Margitics Ildikó: Nagyon hálásak vagyunk a magyar kormány és a nemzetpolitikai államtitkárság eddigi támogatásaiért! Most érzékeljük csak igazán, hogy mekkora pozitív hatással van mind a mai napig vállalkozásunkra a pályázati lehetőség, gondolok itt az eddig beszerzett eszközökre, új lehetőségekre. A programok hiánya nagyon elszomorít minket, és újabb kihívások elé állít, de nem adjuk fel! Továbbra is kitartunk terveink és céljaink mellett!

Kapcsolodó cikkek

  • Mesterségem címere: hálókötő

    A hálókötés ősi mesterség. A halászok valaha maguk készítették eszközeiket, így a hálókat is. Jellemzően a dologtalan téli hónapokban