Új erőre kapott az elmúlt évtizedben a délvidéki magyarság - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Új erőre kapott az elmúlt évtizedben a délvidéki magyarság

A megfogyatkozott délvidéki magyarságnak azok helyett is erőt kell tudnia felmutatni, akik nincsenek itt velünk, de bízunk benne, hogy egyszer majd hazatérnek – jelentette ki a Külhonimagyarok.hu portálnak adott interjújában a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Hajnal Jenő részletesen beszélt a tanács által vitt, a nemzetpolitikai államtitkárság támogatását élvező programokról, a magyarság és szerbség példaértékű együttműködéséről és a jövőbeli tervekről is.


Hét éve, 2014-ben lett a 2002-ben megalakult vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, amely a Délvidéken a magyar állam, a nemzetpolitikai államtitkárság egyik legfontosabb együttműködő partnere. A szervezet így a délvidéki magyarság megőrzésének egyik legfőbb eszköze. Milyen területeken működik napjainkban a tanács?

– A Magyar Nemzeti Tanács a szerbiai magyar nemzeti közösség közvetlenül és demokratikusan megválasztott országos önkormányzata, a magyar kulturális autonómia legfőbb szervezete. Ennek közvetítésével az itt élő magyar nemzeti közösség gyakorolja kollektív jogát az önkormányzáshoz, elsősorban a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén. Ha a kisebbségi léthelyzetet megnézzük, akkor egyértelművé válik, hogy a nemzetpolitikai államtitkársággal való együttműködésben minden olyan fontos téma a tanácsnál van, amely az anyanyelvhez, az identitáshoz, a közösséghez, a nemzethez köt bennünket. S ezeket a feladatokat a Magyar Nemzeti Tanács igazán 2002 óta látja el, noha előzőleg, 1999-ben már létrejött az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács. Azóta azt láttuk, tapasztaltuk, hogy hatalmas jelentősége van annak, ha egy országosan elismert, törvény által szabályozott szervezete van a magyar kisebbségnek. A szerb alkotmány ugyanis garantálja, hogy a nemzeti kisebbségek demokratikusan megválasztott tanácsokban képviselhetik magukat. 2010-től pedig a közvetlen választás azt is jelenti, hogy azoknak, akik a magyar névjegyzékbe feliratkoznak, lehetőségük van, hogy a nemzeti tanács tagjaira szavazzanak. Hogy ez mennyire fontos, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a választási névjegyzékbe több mint 130 ezren jelentkeztek.

– Milyen forrásokat felhasználva működik a Magyar Nemzeti Tanács?

– A legjelentősebb és legnagyobb programok elsősorban a magyar kormánynak, a nemzetpolitikai államtitkárságnak köszönhetően valósulnak meg, ugyanakkor közvetlenül a szerb állam, sőt, a Vajdasági Autonóm Tartomány is támogatja a nemzeti tanácsot. A legtöbb segítség elsősorban a fejlesztéseinkre érkezik. Fontos azonban leszögezni, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak is az az elképzése, hogy főként szerb állami pénzekből kell az itt élő közösséget megőrizni, megtartani. Az anyaországból érkező támogatásokból pedig magasabb szintű fejlesztéseket próbálunk finanszírozni, igyekszünk ellensúlyozni azt a hátrányt, amely a kisebbségi léthelyzetből adódik.

– Milyen területeket érintenek a nemzeti tanács programjai?

– A legnagyobb fejlesztések az oktatás területén valósulnak meg. Négy éve, 2017-ben kezdődött el a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program, és abban óriási szerepet tudtunk vállalni. Szórványóvodai központokat tudtunk kialakítani, a református egyház külön óvodai hálózatot épített ki. Szinte nincs olyan magyar oktatási nyelvű óvoda, ahol egy magyar sarkot ne rendeztünk volna be, vagy ne újítottunk volna fel valamit, az intézmények játszótereket kaptak. Szabadkán pedig Vackor néven egy gyakorló óvoda építése folyik, reméljük, hogy ősszel már a gyerekek is beköltözhetnek az intézménybe, amely Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar gyakorlóóvodája is lesz egyben. Hasonló óvodát, a szabadkai gyakorló intézmény kirendeltségét szeretnénk megvalósítani majd Újvidéken is. A szórványban, a Szerémségben pedig a református egyház indít egy szórványóvodát. Ha már a felsőoktatás szóba került, fontos megjegyezni, hogy a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar óriási szerepet vállal a magyar nyelvű oktatásban, miként az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke és a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola is. Valamennyi nemzeti jelentőségű intézmény, a működésüket és a programjaikat is a nemzetpolitikai államtitkárság támogatja. Emellett meg kell említeni, hogy magyar felsőoktatási konzultatív központok működnek Zentán, ahol kertészmérnök képzés folyik, Szabadkán, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban, ahol inkluzív fejlesztő szakpedagógiai, logopédia szakirányú, konduktor segítő és mentálhigiénés segítő továbbképzés, valamint mechatronikai mérnöki mesterképzés folyik, és Zomborban, ahol a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának ápolóképzése zajlik. Ezek konzultatív központonként működnek, külön egyetemi kari kirendeltségük nincsen, de a hallgatók helyben, a szülőföldjükön tudják megszerezni a tudást, a vizsgák pedig magyar egyetemi elismertséggel bírnak. A nemzetpolitikai államtitkárság segítségével megújulnak az alap- és középfokú oktatási intézményeink is. Emellett óriási jelentősége van annak a nemzetpolitikai támogatásnak, amely a Magyar Médiaház felépítésére érkezett. Nagyon jól tudjuk, abban, hogy egy közösség önmagát jól meg tudja szervezni, hogy láthatóvá váljon, a médiának óriási szerepe van napjainkban. Nagy lehetőség volt az is, amikor a tanács alapításába került a Magyar Szó című napilap és a Hét Nap című hetilap, így ezeket a sajtótermékeket is anyaországi segítségekkel is támogatni tudjuk. Ez is óriási dolog.

 

– Jut segítség kulturális területekre is?

– A kulturális és egyházi élet identitásunk alapköve, így a fejlesztések során művelődési otthonok, közösségi terek újulnak meg. A Bányai János Irodalmi Alapítvány is kapott támogatást a nemzetpolitikai államtitkárságtól, így Bácsfeketehegyen felépült egy könyvtár. Itt létrejött a Bányai János akadémikus emlékét őrző gyűjtemény. Megújult a Szabadkai Városi Könyvtár, a fejlesztés majd tovább folytatódik, mert az épület fontos műemlék. Befejeződött a szabadkai zsinagóga felújítása, amelyhez a magyar kormány szintén nagyon jelentős támogatást adott. Ez is egy óriási beruházás volt, ezzel a zsinagóga Szabadka meghatározó intézményévé vált. Most folynak a Szent Teréz-székesegyház állagmegóvó felújításai Szabadkán, emellett Zentán megépült a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom. Utóbbi alapkövét már 1996-ban elhelyezték, de az építési munkálatok csak azután fejeződtek be, hogy Magyarországnak nemzeti kormánya lett. Emellett a közigazgatásilag Zentához tartozó Bogarason egy újabb templom épül. Kishegyesen az egykori szövetkezeti otthonból lesz kulturális központ, egy szállodából pedig egy közösségi, művelődési, diákkollégiumi komplexum jön létre Topolyán. Bácskossuthfalván sikerült az első világháborús emlékművet felújítani és átadni, és közben folyik az aracsi pusztatemplom és környéke műemléki helyreállítása és örökségalapú fejlesztése is. Ennek igyekszünk megőrizni a romtemplom jellegét, de ugyanakkor egy korszerű látogató központot építünk hozzá anyaországi támogatásból. A fejlesztéshez szükséges infrastruktúrát, a szükséges területek kisajátítását pedig a szerb állam és a tartomány vállalta magára.

– Jövőre húszéves lesz a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács. Hogyan vonná meg e két évtized mérlegét?

– A Magyar Nemzeti Tanács mostanra egy olyan hálózatot tudott kiépíteni, amely bármikor biztos pontot jelent a magyar családok és a különböző délvidéki magyar közösségek, szervezetek, intézmények életében. Ugyanakkor a kisebbségi lét kiteljesedésének legkomolyabb gátját, a nyelvi és kulturális különbségek okozta bezárkózást is próbálja úgy feloldani, hogy kapocs legyen a magyar emberek és az állami hivatalok, a magyar családok és az iskolák, a civil szerveződések és a politikai érdekérvényesítés között. Ezt a szerepet igyekszik a tanács betölteni. A vajdasági magyar közösség nemzeti önazonosságát egyik legfőbb kincsünknek tartjuk. Amikor az értéktárat kellett összeállítani a Kárpát-medencében, akkor a határon túli régiók közül a legtöbb kincset a délvidéki magyarság igyekezett felmutatni. Fontos az is, hogy nagyon sok civil szervezetet és művelődési egyesületet tudunk működtetni. S jó érzés, hogy az utóbbi időben mind többen íratják magyar osztályba a gyermekeiket, és hogy a magyar nyelvű médiából tudnak tájékozódni, és a színházakban magyar nyelvű előadásokat tudnak megtekinteni. Így korábban is, de különösen amióta a Magyar Nemzeti Tanács ezeken a területeken az alkotmány adta lehetőségeivel élve működni tud, a magyarok könnyebben léteznek magyarként szülőföldjükön.

– Azon szomszédos országok közül, ahol nagy számban él magyarság hazánknak messze Szerbiával van a legjobb kapcsolata. Mitől van az, hogy éppen Szerbia partner a jószomszédi együttműködésben?

– A két nemzet hosszú ideig valamilyen módon mindig harcban állt egymással, a helyzet különösen 1849-ben mérgesedett el, de később a trianoni békediktátum sem segítette a megbékélést. Aztán a két háború között egy nagyon komoly szerbesítés folyt a Délvidéken, majd 1944¬45-ben nagyon durva atrocitásnak voltak kitéve a vajdasági magyarok, csak azért, mert magyarok voltak. Hosszú időnek kellett elmúlnia ahhoz, amire mindkét fél felismerte, hogy a megbékélés a legfontosabb. Az a főhajtás, amely Csúrogon történt (itt 2013 júniusában közösen hajtott fejet az áldozatok emléke előtt Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök – szerk.), mérföldkő volt. Azóta az itt élők, együtt, közösen építkeznek, mert tudjuk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek. A magyar kisebbség ennek érdekében folyamatos párbeszédet folytat a többségi nemzettel, és ezzel a magyar közösség is erősödik szülőföldjén.

– Ez a jó kapcsolat és az ebben rejlő lehetőségek erősítik, vagy éppen gyengítik a délvidéki magyarságot?

– Egyértelműen erősít minket, és ebben sokat segít, hogy egy erős anyaországunk van, amelynek a vezetése nemzetben gondolkodik. S persze az előnyünkre válik az is, hogy a környező országokban, így Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában vagy éppen Montenegróban nagyon sok szerb él, és a szerb állam Magyarországhoz hasonlóan kiáll a kisebbségben élő övéiért. A felek így könnyebben megértik egymást, és így a Délvidéken élő magyarok is büszkébben tudják felvállalni magyarságukat, ebben óriási szerepe van a kettős állampolgárságnak is.

– Milyen további, a jövőre vonatkozó tervei vannak a szervezet élén?

– Mind a nyelvhasználatban, mind a magyar életben elért eredményeket meg kell védenünk, és a büszkeséget, amely mostanra kialakult, tovább kell erősítenünk. A magyar nyelvünket minden lehetőséget megragadva, minden alkalommal, nyíltan használnunk kell, ennek az elősegítése a Magyar Nemzeti Tanácsnak is egyik alapvető feladata. Abban látom a legfontosabb szerepünket, hogy fogyásunk ellenére ne visszahúzódjunk, hanem azon kell dolgoznunk, hogy a magyar nyelvünk, tudatos nyelvhasználatunk felértékelődjön. Erre látok esélyt, és látom az ehhez szükséges feladatokat is. Azt kell a szemünk előtt tartani, hogy egy jól szervezett kisebbségi közösség mindig ki tud állni a saját érdekei mellett. A megfogyatkozott délvidéki magyarságnak azok helyett is erőt kell tudnia felmutatni, akik nincsenek itt velünk, de bízunk benne, hogy egyszer majd hazatérnek.

– Ha már a fogyást említette, milyennek látja a délvidéki magyarság jövőjét?

– Az egyik legfontosabb dolog, hogy idén népszámlálás van Szerbiában, és kiemelt jelentőséggel bír, hogy minél többen részt vegyenek ezen, és megvallják magyarságukat. Ennek az eredménye nagyon fontos, mert ez lesz az erőnk, a bizonyítási lehetőségünk. A szülőföldön való maradásnak, a boldogulásnak, az itteni életünknek feltétele az is, hogy hányan vagyunk. Ezért most leginkább erre a népszámlálásra kell koncentrálnunk. Fontos ugyanakkor az is, hogy minél jobb iskoláink legyenek, ahol a fiatalok olyan tudáshoz juthatnak, amellyel a világ bármely pontján megállják a helyüket. S közben hozzájussanak olyan szívbeli, szellemi elkötelezettséghez is, amelynek köszönhetően a tanulmányaik végeztével hazatérnek, és itthon hasznosítják tudásukat, hiszen ez a tér, ez a közösség a fiataljainkkal tud a jövőben is magyar maradni.

Kapcsolodó cikkek

  • „Kis nép vagyunk nagy kultúrával”

    A Tamási Áron-díjas Török Viola rendező a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetője Háromszéken született, Kovásznán. Magyarságtudata a népzene és