Nem varázslat, hanem kemény munka eredménye, hogy Rimaszombatban, egy egykoron elhagyott romos fűtőház helyén ma a rendkívül felkapott Palazzo olasz étterem fogadja a vendégeket. Halász Attila, a szolgáltató egység tulajdonosa sem varázsló, hanem egy rendkívül szorgalmas vállalkozó, aki hosszú évek alatt, számos kudarcot elszenvedve és akadályt legyőzve jutott el addig, hogy saját étterme legyen. S ha már megadott neki, akkor a köznek is visszajuttat, barátaival a helyi magyar közösséget szervezi.
Sokan mondják a vállalkozók közül, hogy a csúcsra ritkán vezet nyílegyenes az út, de jellemzően azt is hozzáteszik, hogy a siker íze sokkal édesebb, ha meg kell érte dolgozni. A rimaszombati Palazzo olasz étterem tulajdonosának, Halász Attilának a vállalkozói pályafutása szintén nehezen indult el, de volt egy fordulópont az életében, ahol a kudarcokat egyre inkább a sikerek váltották fel. – Mivel Magyarországhoz hasonlóan nálunk is diktatúra volt 1990 előtt, így a legtöbben a Felvidéken is elsőgenerációs vállalkozók vagyunk, a szüleink többnyire alkalmazottként dolgoztak valamelyik állami vállalatnál, hivatalnál. Az én esetemben van egy kis csavar a történetben, mert az államszocializmus végén a szüleim helyben, az alig százlelkes Lévárton egy élelmiszerüzletet és egy kocsmát üzemeltettek, ahová én is besegítettem, így minimális tapasztalatot szerezhettem még a katonaság előtt a vállalkozói életformáról – mondja Halász Attila, akinek az édesanyja évtizedek óta polgármester Lévárton. A ma Rimaszombatban élő férfi nem tudta még ekkor, hogy pontosan mivel szeretne foglalkozni, abban azonban biztos volt, hogy vállalkozni szeretne. Nem szeretett volna alkalmazottként dolgozni, úgy érezte, hogy az nem fogja feltölteni.
A katonai szolgálat letöltése után Attila egy ruhaboltot nyitott, az induláshoz az édesanyjától kapott segítséget. – Sokat jártunk át akkoriban a fejlettebb Magyarországra, ahol megtetszettek a butikok, ezért határoztam el azt, hogy itthon én is ilyen területen próbálok meg vállalkozni. Sajnos azonban hibáztam, nem figyeltem eléggé az üzletre, ezért két évvel később be kellett zárni. Megfizettem a tanulópénzt, de szerencsére nagyon sokat tanultam ebből az időszakból, ez a kudarc is kellett a későbbi sikerekhez – emlékezik vissza Attila. A ruhabolt bezárása után az akkor húszéves fiatalember nem tudta, hogy mihez kezdjen, végül három hónapra alkalmazottnak állt a helyi Aranybika Szállóban. Itt értette meg, hogy a vendéglátás a megfelelő terület a számára, ahol vállalkozóként ki tudna teljesedni.
Összeszedte ekkor minden pénzét, és nyitott egy kis kocsmát a futball stadionnál. Ehhez az egykori gimnáziumából használt bútorokat vásárolt, amelyeket felújított. Ez a vállalkozás nagyon szépen beindult, és olyan jól ment, hogy két éven belül fel tudott venni két alkalmazottat. Újabb egy évvel később pedig már további kisebb vendéglátó egységeket nyitott a strandon, a kórházban és a város központjában is, ezek azonban még mind bérleményekben működtek.
Aztán evés közben megjött az étvágy, Attila ugyanis a Városkertben kivett egy éttermet. Csakúgy, mint a korábbi vendéglátós vállalkozásai, ez is nagyon hamar beindult, ráadásul az egyre több tapasztalatot szerző fiatalember élvezte is a munkát. Folyamatosan növekedett a vendégkör, de talán éppen emiatt az ingatlan tulajdonosa egyre komolyabb követelésekkel állt elő, Attila ezért összekülönbözött vele. Közben azonban más vállalkozásokat is építgetett, például egyes vendéglátó egységekben zene- és más szórakoztató gépeket működtetett egy egri üzlettársával.
Miközben a férfi egyre jobban megértette és megszerette a vállalkozói életformát, és kiismerte magát a vendéglátásban, mind inkább vágyott egy saját helyre. Végül vett egy régi, használaton kívül, katasztrofális állapotban levő fűtőházat. – Mivel a közelben lakom, minden nap eljártam erre, így láttam, hogy az ingatlan eladó. Megnéztem legalább tízszer, de amikor a feleségemnek beszéltem a lehetőségről, ő hallani sem akart róla. Ennek persze az is volt az oka, hogy akkoriban nem éreztük magunkat jól Rimaszombatban, nem igazán láttunk perspektívát a városban. Feltérképeztük Budapestet, Budaörsön még egy kertes házat is nézegettünk, és egyre inkább afelé haladtunk, hogy átköltözünk a magyar fővárosba, és új életet kezdünk. Ennek ellenére, bármennyire is logikátlannak tűnt, a feleségem tudta nélkül mégiscsak megvettem a volt fűtőházat. A nejem kicsit haragudott is ezért, de aztán áldását adta a dologra, mondván én vagyok a vállalkozó. Nemcsak a feleségem, hanem mások sem értették a döntésem, többen ki is nevettek – mondja Attila.
A vállalkozó maga sem volt biztos a dolgában, de felújították az épületet, a kérdés csak az volt, hogy pontosan mit nyissanak benne. – A legkönnyebb az lett volna, ha újra automatákat telepítettem volna bele. Alá is írtam egy szerződést arról, hogy nyerőgépeket hozunk ide, de ezt az utolsó pillanatban visszamondtam. Végül egy olyan univerzális pizzéria és étterem megnyitása mellett döntöttünk, amely nemcsak ebédkor és este fogadja a vendégeket, hanem egész délután. Megkerestünk egy olyan éttermest, aki korábban kint élt Olaszországban, és a feleségemmel igyekeztünk minél több mindent megtanulni tőle. Megvettük egy receptúrát, betanultunk, majd itthon elindítottuk a saját éttermünket, amelyet Palazzo névre kereszteltünk el. Ez pedig úgy jött, hogy ha egymás között beszéltünk a volt fűtőházról, akkor egymás között mindig csak épületnek hívtuk a helyet. S mivel olasz hangzású nevet kerestünk, az épület szót lefordítottuk olaszra, és így lett az étterem neve Palazzo – eleveníti fel a történteket.
Bár Attila régóta dédelgetett álma valóra vált, a saját éttermet nem volt egyszerű felfuttatni. Az első két nap telt házzal dolgoztak, de utána – a saját bevallása szerint – hibát hibára halmoztak, az első évben még az is megfordult a fejükben, hogy feladják. Bármennyire is nehéz volt azonban az indulás, kitartottak, és a küzdelmüket lassan siker koronázta. Egy év alatt kijavították a hibákat, az étterem pedig egyre jobban működött, amit azóta is folyamatosan fejlesztenek, csinosítanak. Attila szavai szerint mára bekerültek Rimaszombat három legjobb étterme közé. – Amikor kezdtem, akkor három embert vettem fel, ma tizennyolcan vannak a csapatomban, de mi is dolgozunk a fiammal, aki vendéglátó iskolába jár, most végez. Kimegy majd külföldre, ahol tanulni fog, és a reményeink szerint a megszerzett tapasztalatokat nálunk kamatoztatja később. Szeretnénk az ő segítségével is még jobbak lenni. A feleségem is nagyon sokat segít a cégben, de ő most a legkisebb lányunkkal van otthon. A nejemtől három lányom van, a fiam pedig az előző házasságomból született, így talán meglesz az utánpótlás – jegyzi meg nevetve Attila.
A vállalkozó nagyon elégedett azzal, ahol most tartanak, mert időközben több ütemben bővíteni tudták az éttermet, a nemzetpolitikai államtitkárság támogatásával pedig új konyhai berendezéseket és bútorokat tudtak vásárolni. Ez a segítség nagyon jól jött nekik, mert az épület bővítése felemésztette a saját forrásaikat, és a pályázati támogatás nélkül csak hitelből tudták volna berendezni az éttermet. Emellett közben az emeletet is be tudták építeni, ahol kisebb konferenciákat, céges megbeszéléseket, előadásokat lehet tartani, mag az éttermi rész eljegyzéseknek, keresztelőknek, születésnapi buliknak, leány- és legénybúcsúknak, valamint esküvőknek adhat helyet. – A magyarországi támogatásoknak és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően tudok összesen tizennyolc embert alkalmazni, köztük tizenhat magyart, emellett egy vegyes házasságból született és egy szlovák munkatársam van, de ők is megtanultak magyarul – jegyzi meg büszkén.
Halász Attila nemcsak a vállalkozását építgeti, hanem több mint ötven társával együtt a helyi magyar közösséget is. – A csoportunkkal magyar fiatalokkal foglalkozunk már több éve, de összefogjuk a középkorúakat is, nemcsak vállalkozókat, hanem orvosokat és másokat is a térségben. Sokan mondják, hogy a térségben Rimaszombat a magyarság központja, és ebben a mi éttermünk is fontos szerepet tölt be. A városban augusztus 20-án például csakúgy, mint Budapesten, itt is tűzijátékkal kedveskedünk az embereknek, de megünnepeljük március 15-öt és október 23-at is, emellett több ezer fő részvételével magyar fesztiválokat szervezünk, ahol nagyon sok ismert anyaországi előadó vendégszerepelt már – mutat rá Attila.
A vállalkozó azonban legyen bármennyire is elégedett, további fejlesztéseken töri a fejét, azt tervezi, hogy egy újabb szárnyat épít az étterem mellé, ahol nagyobb konferenciákat lehetne rendezni, továbbá az új épületrész egy hat-tíz szobás kisebb panziónak is helyet adna az emeleten. Már a látványterv is elkészült, Halász Attila erőt és forrást gyűjt a továbblépéshez, de az eddigiek azt bizonyítják, hogy előbb-utóbb megvalósítja álmait.
