A világ magyarsága is június 4-re készül - Külhoni Magyarok
Hírek

A világ magyarsága is június 4-re készül

Százéves a trianoni békediktátum, tízéves a nemzetpolitikai reneszánsz – ez alkalomból beszélgettünk Szilágyi Péter miniszteri biztossal.

Egységes Kárpát-medencei térben egyesült újra a magyarság szellemi, gazdasági és közjogi értelemben is, és a diaszpórában élő két és fél millió honfitársunkat is sikerült újra egyesíteni – emelte ki az elmúlt évtized legkomolyabb eredményeit Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, aki nagy előrelépésnek tartja, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – nemzeti minimummá vált a külhoni magyarság támogatása. Szó esett a rázósabb témák – a Beneš-dekrétumok, a kettős állampolgárság vagy éppen a román elnök hungarofóbiája – kezelésérőls arról is, miként lehet megemlékezni a nemzeti összetartozás napjáról, évéről úgy, hogy a rendezvények nagy része a koronavírus áldozatául esett.

– Nemzetpolitikáért és kiemelten a diasz­póráért felelős miniszteri biztosként ön köztudottan sokat utazik. Szinte minden kontinensről láttuk már bejelentkezni magyar diaszpóraközösségekből, ahová az anyaország támogatását vitte, akár materiális, akár szimbolikus értelemben. Mi a helyzet most?

– Két hónapja lényegében az irodai munka tölti ki az életem, de nyilván komoly változást hozott az egész nemzetpolitika megszokott folyamataiba a járványhelyzet és az utazási korlátozások bevezetése. Sajnos igaz, hogy a rendezvényeink jelentős részét le kellett mondanunk vagy áttennünk egy későbbi időpontra, s azt gondolom, helyesen döntöttünk, amikor már március közepén leállítottuk például az utazással járó programokat – ez mindannyiunk biztonságát szolgálja. Az eltelt időszakban azonban az is világossá vált számunkra, hogy a magyar közösségek igénylik azt a fajta gondoskodást, segítséget, törődést, amit az elmúlt években megtapasztalhattak az anyaország részéről.

– És értelemszerűen érinti a nemzeti összetartozás napját, sőt a trianoni centenáriumi évet, a nemzeti összetartozás évét is.

– A tavaszi, nyári programok elmaradása súlyos veszteség, de még fájóbb, hogy nem tudjuk az eredeti terveknek megfelelően megtartani a nemzeti összetartozás évéhez kapcsolódó rendezvényeket, amelyeket túlzás nélkül mondom, hogy az egész világ magyarsága várt. Hiszen már a tavalyi év is a felkészülésről szólt, a Magyar Állandó Értekezlet, a Magyar Diaszpóra Tanács és az Országgyűlés is döntést hozott a nemzeti összetartozás évéről. A Nemzetpolitikai Államtitkárság meghirdette az erős magyar közösségek éve tematikus programot, egész évben kiemelten szerettünk volna foglalkozni a századik évfordulóval. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a történelmi eseményekre való emlékezés mellett az elmúlt évtizedek közösen elért magyar sikereit mutatjuk be, a legnagyobb eredményektől a legkisebb közösségekig, amivel az volt a célunk, hogy megmutassuk: a magyar nemzet az elmúlt évszázad minden viszontagságát képes volt túlélni, és ma erősebb, mint valaha. A programok jelentős részét azonban vagy el kellett halasztani, például augusztus 20-ára, vagy át kellett helyezni az online térbe. Születtek igazán kreatív megoldások is, például a Kárpát-medencében és a diaszpórában működő magyar cserkésszövetségek az Összetartozásunk Tüze gyújtásával emlékeznek az egész világon június 4-én, magyar idő szerint 20.20-kor, az időponttal is utalva a százéves évfordulóra. A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai online műsorokkal készülnek. De tudunk olyan kezdeményezésről is, amelyben a Himnusz zenéjére kapcsolódnak be üzenetekkel nemzettársaink a világ számos országából. A Torontóban és környékén élő magyarok száz méter hosszú nemzeti színű zászlót kötnek. Sajnos idén elmarad a csíksomlyói búcsú a hagyományos formában, helyette online közvetítésen, tévén, rádión keresztül lehet részt venni a misén. Mindez nagy érvágás, hiszen különös hangsúlyt adott volna az évforduló a pünkösdi búcsúnak. A Kossuth téri Trianon-emlékmű átadására pedig augusztus 20-án kerülhet sor.

– A centenáriummal majdnem egybeesik egy másik évforduló, hiszen tíz éve, május 26-án fogadta el a parlament az állampolgársági törvény módosításáról, ismertebb nevén az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Ráadásul szinte egyhangúlag.

– Az akkori ellenzéki pártokat is áthatotta ez a gondolat, így egyfajta nemzeti minimummá vált. Ma sajnos azt látjuk, hogy a parlamentben is van egy szélsőséges kisebbség, amelynek képviselői gyűlöletkampányt folytatnak a külhoni magyarok ellen, magyart magyar ellen fordítanak, és ebből szeretnének politikai tőkét kovácsolni. Úgy gondolom, hogy az ilyen fajta politizálásnak nincs jövője, és a nemzetben való gondolkodás a helyes út mindannyiunk számára.

– Az elmúlt tíz év alatt valóban jóval több szó esett a külhoni magyarságról, mint a rendszerváltás óta bármikor. De mik a kézzelfogható eredmények?

– Jómagam az említett nemzetpolitikai fordulat óta a nemzetpolitika területén tevékenykedem, és azt látom, hogy ez az időszak komoly sikereket és a vártnál is több eredményt hozott. A korábban méltánytalanul hátrasorolt nemzetpolitika a többi szakpolitikai területtel egyenrangúvá vált, és itt nem a támogatások összegére kell gondolni. A legfontosabb az az összefogás, amely létrejött, az egységes Kárpát-medencei tér a gazdaság, az oktatás, a kultúra és a média területét is beleértve. Elégedettséggel tölt el, hogy a diaszpóra is óriásit nyert a nemzetpolitika kiteljesedésével, hiszen 2,5 millió embert sikerült, Magyarország évtizedes adósságát törlesztve ismét összekapcsolni az anyaországgal. Olyanokat is, akik azt gondolták, hogy lemondott róluk az anyaország, és elfelejtette őket, s akik közül sokan most már ismét magyar állampolgárok, köszönhetően az egyszerűsített honosítási eljárásnak. A nemzet közjogi újraegyesítésének eredményeként mára az 1,1 milliót is meghaladta az új magyar állampolgárok száma, közülük százötvenezren a diaszpórában élnek. Rengeteg felemelő pillanatnak lehettem részese az elmúlt években, amikor egy-egy nagykövetségen vagy főkonzulátuson ezek az emberek felesküsznek a magyar államra, és visszakapják pél­dául a kommunizmus alatti disszidálásuk miatt elvett állampolgárságukat.

– Ők főleg idősebb disszidensek, de mi a helyzet a fiatalokkal?

– Sokan vannak, akik már állampolgárság nélkül születtek bele a diaszpóralétbe, de közülük is sokan veszik fel az állampolgárságot, s válnak közjogilag is a magyar nemzet részévé. Nagy öröm látni, hogy a fiatalokat is meg tudtuk szólítani akár a Kőrösi Programon, akár a Rákóczi Szövetségen keresztül. Ők már másod-, harmad-, sőt negyedgenerációs magyarok, mégis tisztában vannak a származásukkal, ápolni akarják gyökereiket. Ennek lehetőségét biztosítjuk számukra a helyi magyar szervezeteken keresztül, hogy ők maguk is be tudjanak kapcsolódni a magyarságot megtartó munkába – mi több, már honorálni is tudjuk ezt, akár egy tíznapos magyarországi látogatással, akár ösztöndíjakkal. De ez csak egy lehetőség a sok közül, színes a paletta.

– Ugyanakkor bármilyen sikeres is volt az építkezés, számos kényes kérdés megoldatlan maradt: ott vannak a Beneš-dekrétumok, a román politikumot zsigeréig átható magyarellenesség vagy a kettős állampolgárság máig megoldatlan ügye.

– Valóban vannak olyan kérdések, amelyek végére nem került pont az elmúlt tíz évben, és nyilván számos olyan, rajtunk kívül álló, felháborító döntés is van, mint például Klaus Iohannis Nagy Károly-díja, amit éppen a kisebbségek védelmével indokolnak a döntéshozók, holott pont a napokban bírságolta meg a Diszkriminációellenes Tanács a magyarok ellen uszító szavai miatt. S azt is látjuk, hogy miközben szövetségesek vagyunk, és kitűnő az együttműködés például a szlovákokkal a V4-ek keretén belül, együtt erősítjük Közép-Európát, mégsem tudunk dűlőre jutni a kettős állampolgárság kérdésében. Ott vannak ugyan a nemzetközi fórumok, ahol a magyar kormány mindig határozottan és egyértelműen kiáll a határon túli magyarság védelmében – ám sok esetben falakba ütközünk. Az EU sűrűn hárít azzal, hogy ezt vagy azt az ügyet a két adott országnak kell megoldania. Ezért is pozitív, hogy most az Európai Bizottság a maga részéről lehetővé akarja tenni, hogy a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiókról szóló kezdeményezéséhez tovább lehessen gyűjteni az aláírásokat – az ilyen eredményeknek is örülni kell.

Magyar Hírlap

Kapcsolodó cikkek