Hárman pályáznak ugyanannyi pártlogó jegyében a székely anyaváros polgármesteri székére. Három politikai alakulat szeretne egyben többséget is szerezni a város önkormányzati testületében. Jelen állás szerint nehéz megmondani, hogy ki, illetve kik lesznek a befutók. A meteorológiai prognózisoktól függetlenül idén Székelyudvarhelyen forrónak ígérkezik a szeptember.
Székelyudvarhelyen három polgármester- és összesen 78 tanácsosjelölt vág neki a szeptember 27-én esedékes helyhatósági választásoknak. A székely anyavárosban Gálfi Árpád leköszönő polgármester a POL (Szabad Emberek Pártja) színeiben, Derzsi László az RMDSZ nevében, Mike Levente József pedig az MPP-t képviselve száll ringbe a polgármesteri székért.
Mindhárom politikai alakulat teljes, 24 nevet tartalmazó listával indul, a Szabadság, Egység és Szolidaritás Párt (PLUS) egy négyfős csapattal kísérli meg a lehetetlent, függetlenként pedig Bunta Levente Zoltán korábbi polgármester és az udvarhelyi roma közösség szavazataira (is) számító ifj. Szász Emil pályázza meg a város döntéshozó testület 19 tanácsosi székének valamelyikét.
Csányi Attila jelentkezését, aki eredetileg polgármesterjelöltként, végül tanácsosjelöltként indult volna, elutasította a helyi választási bizottság, mivel nem volt állandó udvarhelyi lakcíme, illetve a minimális 250-ből csak 180 aláírást sikerült összegyűjtenie.
A nagy kérdés az, hogy a jelöltek „mesterhármasából” ki nevet a végén, merthogy a bársonyszékért folyó harc háromesélyesnek ígérkezik, és egyelőre még nagyon kérdéses, hogy a választásokig hátramaradt egy hónapból melyik jelölt tudja kihozni a legtöbbet.
A három táborra szakadt városban állandó beszédtéma a kialakult politikai helyzet, a virtuális térben napirenden vannak a vérre menő viták, ki-ki saját érdekei vagy preferenciái szerint támadja vagy támogatja egyik vagy másik jelöltet, és nem hiányoznak a megrögzött vagy megbízott trollok sem, akik rendületlenül próbálják a jelöltek valamelyikének a malmára hajtani a vizet. Ami pedig a jelöltek nyílt harcát illeti, kezd kiélesedni az ellenfél minden kampány-taktikai lépésének figyelése és az arra való azonnali reakció. Bár olykor épp a reakció hiánya az, ami sokatmondó.
Nem akart féleredményeket átadni
A legtöbbet támadott, de egyben a legtöbbet (ellen)támadó jelölt a mandátumának végéhez közeledő Gálfi Árpád. Egyik oka, hogy tanácsosjelölt-csapata a román–magyar vegyes párt, POL színeiben indult. Tény, hogy ez egy olyan kompromisszum, amely bár vitatható, azért van rá magyarázat (lásd a Székelyudvarhelyért Párt bejegyzésének késleltetése.) A városvezető függetlenségének feladása viszont már jóval nehezebben indokolható lépés. Gálfi Árpád még tavaly ősszel, az MPP-ből való kizárása után jelezte, hogy függetlenként folytatná.
„Más pártokban nem gondolkodom” – mondta akkor, megjegyezve, hogy szerinte felelőtlenség lenne átadni csak úgy az addigi féleredményeit. A POL színeiben való indulását azzal indokolta, hogy „valakik” Gálfi Árpádokat keresnek, hogy szintén függetlenként indítsák őket, a szavazók összezavarásának céljával, és „az sem jelentett számukra akadályt, hogy Székelyudvarhelyre szóló személyazonossági igazolványt csináltassanak neki.” Csakhogy mint kiderült, semmi ilyesmi nem történt.
Sok támadás éri a polgármestert a négy évvel ezelőtti ígéretei miatt, melyekből nem sokat tudott megvalósítani. Támadói szerint az elmúlt négy év szegényes leltára miatt Gálfiék inkább a választók érzelmeire próbálnak hatni. Hogy csak ők tisztességesek, csak ők hitelesek és ne higgyünk a „suttogó propagandának”. Hogy ők az egyetlenek, akik a város érdekében szembe mertek menni a szűk érdekkörökkel. És hogy csak általuk valósulhat meg, hogy az önzetlen közszolgálat és a munka kerüljön előtérbe a kulisszák mögötti ügyeskedésekkel, a politikai taktikázásokkal és háttéralkukkal szemben.
Négy éve még sehol nem volt
Az RMDSZ polgármesterjelöltje, Derzsi László viszonylag újnak mondható az udvarhelyi politikában, 2016-ban, önkormányzati képviselőként csatlakozott a szövetséghez, akkor, amikor megszűnt a városi RMDSZ-szervezetet, a tulipánosok pedig csúfosan elbukták a helyhatósági választásokat.
A történet ismert, a cél a korábbi, azóta kegyvesztett RMDSZ-es polgármester, Bunta Levente leváltása volt, ehhez a kihívó Arros Orsolya – ahogy akkoriban a mondogatták – pénzt, paripát, fegyvert, egyszóval mindent megkapott az RMDSZ vezetésétől, mégis csak a harmadiknak futott be a polgármesteri székért vívott harcban, Gálfi és Bunta mögött.
Derzsi, bár hét társával együtt bejutott a tanácsba, már kisebbségben voltak. 2018-ban újraalapították az RMDSZ városi szervezetét, amelynek Derzsi nyerte el az elnöki tisztségét. A korábban tizenkét éven át pályázati és befektetési tanácsadással foglalkozó politikus a szervezet megreformálását ígérte, amelynek részéről két év múlva egyedüliként jelentkezett be a polgármesteri jelöltségért.
Nem lesz könnyű dolga a kampányban sem, a támadói szerint igazából egy nagy hibája van: RMDSZ-es. A jó udvarhelyi szokás szerint Derzsinek viselnie kell az RMDSZ összes bűnének, tévedésének, kudarcának, félrelépésének terhét, amit az elmúlt 30 évben a szövetség elkövetett a megyében, Székelyföldön, Erdélyben, Bukarestben, Brüsszelben, és talán még a Holdon is. Kicsit ironikus, hogy épp Udvarhelyen sántít a „zelmúlt30évezés”, ahol 1990 óta az RMDSZ többet volt ellenzékben, mint hatalmon, és amikor legutóbb a tulipánosok vezették a várost, Derzsi még sehol nem volt.
Az udvarhelyi szervezet kampánystartján az ellenzékből érkezők szokásos stratégiájával jelentkeztek, miszerint semmi sem jó abból, ami volt, a városvezetésnek mennie kell (a káosszal együtt), mert majd jönnek ők és mindent rendbe hoznak, a szlogenjük szerint „sikeressé teszik Székelyudvarhelyt”. Tény viszont, hogy mindeddig csak a szövetség jelentkezett választási programmal, az MPP a jövő hétre ígérte, a POL-osok háza tájáról még nem érkezett ezzel kapcsolatos hír.
Mike lehet a sötét ló?
Nem volt könnyű a végéhez közeledő négyéves ciklus az MPP számára sem, ez a történet is jól ismert. A polgáriak 2016-ban még a Néppárttal közösen vették kezükbe a város irányítását, és bár a koalíció működését már akkor megkérdőjelezték, foggal-körömmel tavaly őszig kibírták, aztán jött Gálfi kizárása, és indult a „kinek van több oka haragudni a másikra?” politikai keringő.
Több tanácsosi mandátummal a háta mögött Mike Levente került a városi szervezet élére, és ő indul polgármesterjelöltként a szervezet színeiben. Támadásokra ő is számíthat, a kóstolót már meg is kapta, hisz Udvarhelyen alig került ki az óriásplakátja, máris nyílt vitába keveredett Gálfival, akinek már a polgári jelölt szlogenje sem tetszett: – Milyen jogcímen hirdeted magad „a székelyudvarhelyiek polgármesterjelöltjeként”? – kérdezte Gálfi.
Nem vitás, hogy jelen állás szerint nem Mike az első számú esélyes, ugyanakkor hiba lenne kizárni őt az esélyesek közül, már azon eszmefuttatás miatt is, hogy „ha csalódtál Gálfi POLitikájában és utálod az RMDSZ-t, akkor csak egy választásod maradt.” Ráadásul a polgáriak is olyan jelöltlistával indultak, amely jócskán hozhat még szavazatokat az MPP konyhájára.
Az arány hordoz mindent
Mindenki egyetért abban, hogy óriási jelentősége van a megválasztandó önkormányzati testület összetételének. Nagy valószínűséggel mindhárom politikai alakulat bejut a tanácsba, a kérdés csak az, hogy milyen arányban osztoznak a helyeken.
És Udvarhely jövője szempontjából ez nagyon nem mindegy. A PLUS bejutása óriási bravúr lenne, Bunta Levente függetlenként való székfoglalása szinte borítékolható, és reális esély van rá, hogy az udvarhelyi roma közösség Szász Emil személyében képviselőt juttasson be a testületbe. Négy évvel ezelőtt Pui Nándornak szinte sikerült.
Forró lesz a szeptember
Öt hét választ el attól a naptól, amikor megpördül a 30 éves demokráciánk nagy rulettkereke, és útjára indul a választói akarat által irányított, sorsfordítói képességekkel is megáldott játékgolyó. A játékosok már ismertek, de tétjeiket még nem tették meg. Idén Székelyudvarhelyen forrónak ígérkezik a szeptember.
Maszol
