II. Rákóczi Ferencre emlékeztek október első hetében Kanada több városában. Calgaryban, Niagara Fallson és Torontóban a Magyar Házban valamint a Szent Erzsébet Templomban ünnepi műsorral tisztelegtek a nagy Fejedelem előtt.
A kanadai Rákóczi Alapítvány szervezésében egy ízig-vérig “rákóczis” eseménysorozatra került sor. Mindhárom vendégművész egykori Rákóczi Mozgótábor résztvevő. Koncz Kriszta, Varga Anita és Csadi Zoltán zenei-irodalmi estje méltóképpen állított emléket Rákóczi személyének.
Csadi Zoltán lapunk elmondta: “A magyar kultúra zenei és irodalmi gyöngyszemekből válogattunk egy csokorra valót. Arra törekedtünk az előadással, hogy bemutathassuk hogyan gondolkodunk Rákóczi Ferencről. Hogyan gondolkodunk arról a férfiról, akit a szabadságharc hőseként is tisztelünk. Hogyan látták őt kortársai, milyen naplóbejegyzések, költemények születtek az ő tevékenységéről. Ezekből alakítottam ki a műsor gerincét.”
Az eseményt a Rákóczi Alapítvány elnöke, Papp-Aykler Zsuzsa nyitotta meg. Beszédében kiemelte “történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakjára és a Habsburg elnyomás ellen folytatott szabadságharc vezetőjére. Rákóczi áldozatvállalása a mai napig is példa minden magyar számára. Nagy családi vagyonát is feláldozta a szabadságharcért, az igazságért, a jó ügyért való küzdelemben.”
Az eseményen a Rákóczi Alapítvány több szponzora is tiszteletét tette, az ő támogatásuknak is köszönhető, hogy a Rákóczi Mozgótábor idén már 26. alkalommal került megrendezésre. A negyedévszázados jubileumra egy dokumentumfilm is készült, amelyet először a gálaműsoron vetítettek le. Ducki Witek filmjében az archív felvételek mellett egykori táborozók és az alapítvány támogatói is mesélnek élményeikről. Közel egy évtizede Varga Anita is részese volt a Rákóczi Mozgótábornak, Torontóban interjút adott lapunknak, melyben kiemelte milyen szép emlékeket őriz arról a nyárról. “A tábor óta kapcsolatban vagyok azokkal a személyekkel, akiket ott ismertem meg. Addig nem találkoztam annyi határontúli magyar fiatallal mint a tábor alatt. Bárhova utaztam azóta, találkozókat szerveztünk, tapasztalatot cseréltünk. 15 évesen kerültem a Rákóczi családi körbe, egy erős indítás volt ez számomra, és emellett identitáserősítő is.”
Egy hét leforgása alatt – szinte Mozgótábor-szerűen – sok helyre jutottak el a Rákóczi szellemében műsorral az előadók. Ezalatt nemcsak ők adtak a kanadai közönségnek, de kaptak is – élményeket. Koncz Kriszta énekesnő élményekkel teli beszámolót tartott az utolsó, niagara falls-i rendezvény után: “nagy meglepetés volt, hogy mennyire sokan érdeklődnek a magyar kulturális programok iránt. Több olyan kanadai-magyarral találkoztam, aki a műsor után sírva jött oda hozzám az előadás után, mert meghatódott a program kapcsán. Nemrég egy erdélyi úriemberrel beszélgettem, aki elmesélte, ő Székelyudvarhelyről jött ki, és nagyon örült, hogy egy szeletet hoztunk neki az otthoni kultúrából”.
Az előadásokat álló vastaps fogadva és a visszajelzésekből ítélve nem ez volt az utolsó turnéja a “rákóczisoknak”.
Csibi Balázs
