Néhány órával ezelőtt jelent meg az Európai Bizottság állásfoglalása a Minority SafePack kapcsán, amelyből kiderül, az EB a javaslatcsomag kilenc eleme közül egyetlen egyben sem érzi úgy, jogalkotó eljárást kellene kezdeményeznie. A hírre reagálva Dr. Tárnok Balázs szakjogász, a NKE kutatója kijelentette, „a Bizottság nem csupán a Minority SafePack-et aláírásukkal támogató több mint 1,1 millió polgár akaratát hagyta figyelmen kívül (…), de az unió demokráciáját is aláásta a részvételi demokrácia eszközének teljes eljelentéktelenítésével (…).
Tárnok az Európai Stratégiai Kutatóintézet honlapján publikálta gondolatait. Írásában a Bizottság döntésének jogi és politikai szempontú értékelését is adja, valamint kifejti, az EB döntése után milyen lépéseket tehetnek még a kezdeményezés elindítói. A teljes írás a Kutatóintézet honlapján érhető el, ITT. Ajánljuk olvasóink figyelmébe!
A Bizottság közleményében egyenként megvizsgálta a csomag részét képező kilenc javaslatot, és minden egyes rész vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy a hatályos szabályozás megfelelő jogi keretet ad, ezért nem szükséges újabb jogi aktusok elfogadása. – foglalja össze Tárnok az EB döntésének lényegét, azt írja, a Bizottság kizárólag azt irányozta elő, hogy a későbbiekben figyelemmel követi az eseményeket és további tájékoztatást nyújt a meglévő szabályok betartásához.
Tárnok szerint a Bizottság számos problémafelvetése kapcsán tulajdonképpen a szervezők céljainak szándékos félreértelmezése által. Erre jó példa a javaslatcsomag hontalan, állampolgárság nélküli személyek helyzetének rendezésével kapcsolatos része, írja, hiszen bár a szervezők ezzel a baltikumi oroszajkú és a vándorló életfolytató roma közösségek tagjai helyzetét kívánták rendezni, s ezt világosan közölték is az EB-vel, a Bizottság mégis migrációt támogató javaslatként értelmezte a szervezők felvetését.
Néhol ráadásul „a Bizottság idegen tollakkal ékeskedett”, az Európa Tanács nem kötelező érvényű ajánlásaira hivatkozva nyilvánította elégségesnek a jelenlegi szabályozási rendszert.
Jogi szempontú értékelés
A Bizottság már a közlemény elején leszögezi, hogy az EU-nak nincs kifejezett hatásköre a nemzeti kisebbségek védelmére. Ez bár elvi megközelítésben igaz, írja Tárnok, a Minority SafePack erénye éppen abban áll, hogy a javaslatcsomag az uniós elsődleges joga adta keretek között, a Szerződések tiszteletben tartásával fogalmaz meg javaslatokat a hatályos szabályok módosítására és kiegészítésére.
Ráadásul, emlékeztet a szerző, a Románia kontra Bizottság-ügyben éppen a MSP kapcsán mondta ki az Európai Törvényszék, hogy a „Bizottság nyújthat be a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének növelését célzó, az Unió fellépését saját hatásköre alá tartozó területeken kiegészítő jogalkotási javaslatot.” Nem véletlen, állítja Tárnok, hogy a Bizottság óvakodott attól, olyan megállapítást tegyen, „miszerint jogi akadálya van annak, hogy a szervezők kérésének megfelelő javaslatokat terjesszen elő.”
Ehelyett a Bizottság mind a kilenc javaslat tekintetében azzal érvelt, hogy a hatályos uniós jogi keretet megfelelő, éppen ezért nem szükséges a szervezők által előirányzott jogalkotási javaslatok előterjesztése. Ez az érvelés a legkézenfekvőbb a Bizottság számára, amely egyben kevés lehetőséget hagy a szervezőknek a Bizottság döntésének későbbi megtámadására. A Bizottságot ugyanis a jogalkotási javaslat beterjesztéséről szóló döntés vonatkozásában széles mérlegelési jogkör illeti meg: a Bizottság egy sikeres európai polgári kezdeményezés után sem köteles jogalkotási javaslatot benyújtani.
Ezt az Európai Unió Bírósága is megerősítette egy korábbi ügyben, írja a szakjogász, a Bizottság tehát „pusztán politikai okokból is elutasíthatja a kezdeményezésben előirányzott jogalkotási javaslatok benyújtását, még akkor is, ha jogi szempontból ezek az intézkedések illeszkednének az európai uniós jog keretébe.”
A Bizottság nem véletlen, hogy közleményében nem azt írja, jogilag nincs lehetősége a javaslat előterjesztésére (ez a kijelentés vita tárgyát képezhette volna – véli Tárnok), csupán azt, hogy a hatályos jogi keret miatt nem szükséges új jogi aktus elfogadása (ennek megítélése sokkal inkább politikai kérdés, mintsem jogi -teszi hozzá).
Politikai szempontú értékelés
„A Bizottság a közleménnyel egyértelművé tette, hogy semmit sem szándékozik tenni a nemzeti kisebbségek uniós szintű védelmének megteremtése, és ekképpen saját kulturális sokfélesége, az európai kulturális örökség részét képező őshonos európai nyelvek, kultúrák és nemzeti jellegzetességek megőrzése érdekében” – így Tárnok, majd hozzáteszi, szerinte a javaslatcsomag teljes elutasításával a testület éppen az Unió sokféleségének és valódi európai jellegének felszámolását mozdította elő.
„Azzal ugyanis, hogy a testület nem vesz tudomást az őshonos nemzeti közösségek nyelvének és kultúrájának fennmaradását fenyegető mindennapi veszélyekről, és ehelyett folyton a nemzeti kisebbségek integrációjáról beszél, gyakorlatilag e közösségek asszimilálása mellett foglalt állást.”
Tárnok írásának talán legérdekesebb, egyben az ügy szempontjából legfelháborítóbb része, amikro a szerző sorra veszi azokat a Bizottság által elfogadott stratégiai dokumentumokat, amelyeket idén különböző szexuális kisebbségek védelmére fogadtak el. Tárnok azt írja:
Ahogy erre a Bizottság is kitér a közleményében, a testület 2020-ban több stratégiai dokumentumot fogadott el a különböző kisebbségi csoportok érdekében, így a rasszizmus elleni cselekvési tervet, a nemi (gender) esélyegyenlőségi stratégiát, az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégiát és a romák egyenlőségét célzó stratégiai keretrendszert. Ennek ellenére ugyanez a szervezet az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére irányuló javaslatcsomag teljes egészét elkaszálta, bármiféle kompromisszumos megoldási javaslat vagy stratégiai dokumentum előirányozása nélkül.
Tárnok szerint az EB döntése tulajdonképpen üvegplafont jelent az európai polgárok számára. Mint írja:
(…) a kezdeményezés szervezői – az uniós polgárok támogatásával – eddig a pontig tudták befolyásolni az uniós döntéshozatalt, de a jogalkotás megindításáról szóló érdemi döntésbe már nem enged beleszólást a bürokrata testület.
Tárnok emlékeztet:
a Minority SafePack-ről szóló közlemény után ugyanis elmondható, hogy a Bizottság által eddig megvizsgált (immár) öt európai polgári kezdeményezésből a testület négy (!) kezdeményezést bármilyen javaslat előterjesztése nélkül söpört le az asztalról (de a bizottsági előterjesztést eredményező Right2Water vízvédelmi kezdeményezés is csak részsikernek tekinthető).
A döntésben vélhetően jelentős szerepe volt Vera Jourovának, mondja Tárnok, aki emlékeztetett, Jourová a Bizottságon belül éppen az európai polgári kezdeményezések rendszeréért felel. Ő volt a közlemény tervezetének szakmai előkészítője, amelyet később a Biztosok Kollégiuma elfogadott.
A cseh biztos nem áll a nemzeti kisebbségek nagylelkű pártfogójának hírében, ráadásul nem kizárt, hogy a magyar kormánnyal vívott csatái is befolyásolták a hozzávetőleg több mint egymillió magyar nemzetiségű uniós polgár által sikerre vitt kezdeményezés érdemi megválaszolása során.
Mi következik most?
„Az Európai Parlament értékeli a Bizottság közleményét és a javasolni tett lépéseket, és ha a Bizottság nem terjeszt elő megfelelő javaslatot a polgári kezdeményezésről, az EP illetékes bizottsága meghallgatást szervezhet, illetve az EP – akár állásfoglalással is záruló – plenáris vitát tarthat a kérdésről.” – tájékoztat a szakember.
A Parlament továbbá dönthet úgy is, hogy él az EUMSZ 225. cikke szerinti jogával, vagyis tagjainak többségével újra felkérheti a Bizottságot jogalkotási aktusra irányuló javaslat előterjesztésére.
Az európai polgári kezdeményezések európai parlamenti jelentéstevője Vincze Loránt, a Minority SafePack mögött álló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, így alappal remélhető, hogy az EP további lépéseket fog tenni a kezdeményezés napirenden tartása érdekében. Az Európai Parlament októberben háromnegyedes többséggel támogatta a kezdeményezést, írja Tárnok, aki szerint ez a politikai támogatottság elég szilárd alapot jelent ahhoz, hogy további cselekvéseket lehessen felépíteni, „akár az EUMSZ 225. cikk szerinti eljárás megindítása, akár az egyes részterületek szakbizottsági továbbvitele keretén belül.”
Ma7
