A kialakult járványügyi helyzet miatt – mint mindenki más – mi is átálltunk online oktatásra Albanyban.
Körülbelül másfél hónapja már, hogy a világ home office-ba vonult – már akinek a munkája engedi –, így nekünk, tanároknak is át kellett települnünk a számítógépeink mögé. Az a minimális tapasztalat, amit még korábban – az ösztöndíjprogram megkezdése előtt – szereztem ezen a területen, most igen hasznosnak és nagy előnynek bizonyul.
Március 13-án tartottuk az első filmklubot – erről egy korábbi írásban számoltam be. Ezen a péntek estén hazaérve, a sikertől és az elégedettségtől ittasan, nem igen számítottam egy olyan e-mailre, ami fél órával az esemény vége után fogadott. Látva az világban zajló történéseket, annyira nem lepődtünk meg, de azért elkeserített minket az időzítés: március 14-étől semmilyen gyülekezés nem engedélyezett – tájékoztatott minket a levél. Sarkosan szólva.
A tanítványaim életkorára való tekintettel szavazásra bocsájtottam a kérdést: hogyan szeretnének tanulni a továbbiakban? A három választható opció:
oktatóvideók
csoportos online órák
online magánórák
Elég nagy fölénnyel az oktatóvideók nyertek, néhányan azonban a privát foglalkozást választották. Ez itt nem a reklám helye ugyan, de Skype, Teams, Zoom stb. nem okoznak gondot, no de a videókészítés, az más. Az óvodában sosem mondtam olyat, hogy „ha nagy leszek, vlogger leszek”. Így viszont lehetőségem adódott beletanulni valami újba, ami teljesen más és ez mindig izgalmas. Hiába álltam már a kamera veszélyesebbik oldalán, mégis időbe telik hozzászokni az árgus lencséhez.
Én magam hiába vagyok Y-generációs, sokszor komoly gondot okoz nekem a technológia. Nem igen tudok haladni a korral mindenben. De most igyekeztem a helyzethez felzárkózni, a tanítványaimért, így beszereztem néhány plusz eszközt, hogy minél magasabb színvonalon tudjam folytatni az oktatást. (Bár bevallom, ezek már egy ideje amúgy is tervbe voltak véve.) Ez az időszak arra is kiváló, hogy már megszokásból használt programok 1-1 eddig ismeretlen funkcióját is felfedezzem.
Bár a sok új, klassz ketyerém mellett is maradok régimódi, aki egy nyomtatott könyvvel a kezében egy teremben a legprogresszívebb, de amíg a világ rendje helyreáll, mindent megteszek, hogy az árpádhoniakkal a rendes kerékvágásban folytatódhasson a magyartanulás, csak digitális platformon.
Simon Barbara, korosiprogram.hu
