A Bajorországi Magyar Iskola (BMI) burghauseni tagintézményében a gyerekek az idén is megemlékeztek a dicsőséges forradalom eseményeiről.
A burghauseni konzuli magyar iskola ovisai és diákjai a 48-as forradalom eseményeiről az idei évben csoportonként emlékezett meg. A foglalkozások keretében szervezett megemlékezés fő irányát az ismeretek bővítésére épített játékos magyar nyelvi fejlesztés szolgálta.
A burghauseni iskola tizenévesei évek óta összeszokott kis társaság. Évről-évre felidézik történelmünk egyik legszebb és legfontosabb eseményét. A márciusi forradalom mozzanatai, helyszínei, hősei már nem ismeretlenek előttük. Megérett már a csoport arra, hogy a meglévő ismereteikre alapozva és arra építve a magyar nyelvi kompetenciák fejlesztésével egészítsék ki és bővítsék ebbéli tudásukat is. Olyan feladatokat kaptak az iskola nagyjai, amely a forradalmi eseményekhez kapcsolódó tudásukat anyanyelvi fejlesztés is párosul. Vagyis eszközként szolgált a dicsőséges márciusi esemény a nyelvi kompetenciájuk fejlesztését illetően. Szókincsbővítő, szóteremtő, szókereső, fogalmakat meghatározó, nyelvtani, szövegalkotási és szövegreprodukciós képességük fejlesztését szolgáló játékos, sokszínű és változatos tevékenységek sorozata szolgálta a kitűzött célt. A megemlékezés minden mozzanata értéket teremtett. Tette ezt egyszer a téma. Fontos, hogy nemzeti ünnepeink kiemelt fontosságot kapjanak. Alátámasztotta ezt a választott pedagógiai módszer. Tevékenységbe ágyazott képességfejlesztés valósult meg, és teljesedett ki a gyerekek sikerélményével, motiváltságával és az alkotási örömmel. És a gyümölcse az az egészséges nemzeti énkép, ami minőségében így tud, ezen módszerekkel a leginkább kialakulni, fejlődni és tartósan meg is maradni.
A tizenévesek korosztályával kezdtem ennek a kicsi közösségnek a megemlékezését. De honnan is indul ez a tudatos, ugyanakkor nagyon is szívből generált kezdet. Hát a kicsiktől. Az ovisoktól. Ha ott megkapják az apró impulzusokat, akkor szinte garantált az a végkifejlet, amit az imént elemeztem. És itt, ebben az iskolában igen! Hiszen az óvónéni ragyogott, mosolygott, sergett-forgott, és az első perctől az utolsóig birtokolta azt a pedagógiai biztos tudást, amit apró célokkal kitűzött és feladatokkal meg is valósított a kicsikhez adaptált fejlesztést illetően. Mondókáztak a magyar zászló színeiről, hogy elkészítsék kokárdájukat. Huszárok ruházatát, felszerelését, fejvédőjét szemlélték, hogy elkészítsék saját csákójukat. Éneket is hallgattak és tanultak róluk, hogy a kokárdával díszített csákójukkal ők is meneteltek, és közben eljátszották, utánozták a lovaglás gyors és lassú tempóját a”Gyí, paci paripa…”mondóka kíséretében. Korabeli filmkockák vetítésekor örömmel ismerték fel az általuk is elkészített kokárdát, zászlót, csákót, huszárokat. Valahol így kell a magocskát elültetni, hogy olyan gyümölcs érlelődjék, amire lehet építeni magyarságunk alapkövét.
A kisiskolások a két korcsoport között érlelődik. Ők az a korosztály, akiknél pontosan kell megtalálni az arányt az érzelmi és az értelmi fejlesztés között. Bizony, bizony még nemzeti ünnepeink megközelítése, megemlékezése kapcsán is. Még nem tudnak eleget, de már nem is igénylik a kicsikre jellemző mindenáron „kézfogást”. Hogy hidalták ezt megemlékezésükben a burghauseni „kicsit nagyok”? Játékosan. Tikosan. A forradalomhoz kapcsolódó szavakat a rejtvény rejtette. Felfedezték, kitalálták, megalkották a hiányzó szavakat, fogalmakat. Az érdeklődést fenntartását, és a tartalmi tények fontosságát a szemléltetés eszközével oldotta fel a tanító néni. Fontosabb helyszíneket, szereplőket, tartalmakat, épületeket néztek korabeli, megsárgult fotókon, képeken. Ez újabb és újabb kérdéseket indukált bennük, sőt a fantáziájuk is élénken beindult a látottakkal és hallottakkal kapcsolatban. Amikor az érzelmi és értelmi kíváncsiság a tetőfokára hágott, kreatív kézműveskedés vette kezdetét, elkészítették nemzeti lobogónk színeiből a szívecskét. S miközben nyírtak, vágtak, illesztettek, ragasztottak, oldottabb hangulatban folyt tovább a beszélgetés a témából adódó és még meg nem válaszolatlan kérdések irányában.
Ezen a napon a felnövekvő nemzedék minden aprósága és tizenévese szívében, lelkében büszke magyar gyermekként élte meg a márciusi forradalom eseményeit. A burghauseni kicsik, nagyok és pedagógusai együtt, a közösen létrehozott minőségi alkotás örömével tisztelegtek a történelmi hősök emlékének, és gondoskodtak arról, hogy képessé váljanak mindezek folytonos továbbélésére.
És a lényeg ebben rejlik!
Orcskai Marianna
