Egy fotóalbum története - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

Egy fotóalbum története

Mi jut először eszünkbe, ha a regensburgi székhelyű, Müncheni Magyar Intézetről beszélünk? Az itt eltöltött ösztöndíjam alatt azt tapasztaltam, hogy sokak legelőször az úgynevezett Ehingeni Könyvtárra gondolnak. Akik ismerősek a németországi magyar diaszpóra ügyeiben, azoknak nem kell bemutatni, hogy mi is ez. A többiek kedvéért, álljon itt egy rövid összefoglaló!

2017-ben Regensburgba költözött adományozás révén a magyar kultúra egyik legfontosabb képviselője, „megjelenítője” Németországban, az „Ehingeni Könyvtár”. Ez a 2.500 körüli tételből álló gyűjtemény magyar, vagy magyar származású írók és költők műveit tartalmazza német nyelven. Gudrun Brzoska könyvtáros és férje, Wolf Brzoska voltak azok, akik elindították és magángyűjteményként kezelték a könyvtárat, amely 2009-ben közgyűjtemény lett, és amelyet a Brzoska-házaspár 2017-ben a Müncheni Magyar Intézetnek ajándékozott (az utóbbi pedig 2018-ban a Regensburgi Egyetemi Könyvtárnak). A kapcsolatot velük azóta is tartjuk, Gudrun Brzoska rendszeresen figyeli és megküldi nekünk a német nyelvű médiában megjelenő kritikákat, recenziókat magyar irodalmi művekről, műfordításokról, illetve ő a társszerzője egy most bemutatni kívánt albumnak.

A Regensburgi Konzuli Magyar Iskola ’56-os megemlékezésére készültem, amikor kezem ügyébe akadt egy kötet, amit mentorom, K. Lengyel Zsolt ajánlott (és egy rövid írása meg is található benne). Egy kétnyelvű fotóalbumról van szó, egész pontosan, amelynek címe: Das geheime Fotoalbum der Tante Ilona, azaz Ilona néni titkos fotóalbuma. A két szerző, a már említett Gudrun Brzoska, és Varga-Nagy Zsuzsanna Klára, egy határokon átívelő oktatási projekt keretében találkoztak, és úgy döntöttek, hogy a címben szereplő „Ilona néni” gyűjteményét album formájában kiadatják.

De miről is szól ez az album, ki az az Ilona néni? Egy 23 éves kispesti lány, akit 1956 októberében a lelkesedés és a kíváncsiság fényképezőgépével a belvárosba vitte, és arra ösztökélte, hogy megörökítse a magyar forradalom lenyomatát Budapesten. A fényképek leginkább a Corvin köz, az Üllői út és a Múzeumkert környékéről készültek.

A forradalom traumáját jól mutatja, hogy Ilona néni az albumba rendezett fényképeit még családja előtt is, évtizedeken át rejtegette. Titkát szinte egész életében megőrizte, és csak halála előtt, a betegápolójának beszélt róla, akire rábízta gyűjteményét. Ilona néni azt is a gondozó lelkére kötötte, hogy nevét soha nem hozhatja nyilvánosságra.

Hogy egész pontosan ki volt Ilona néni, azt tehát nem tudjuk. Csak azt, hogy az 1956-os forradalom 60. évfordulójára a fentebb említett szerzőpáros gondozásában megjelent egy kétnyelvű album, amelyben Ilona néni egykori fényképei mellé az ugyanazon épületekről, utcákról készült mai fotók kerültek, hogy még érzékletesebb legyen a szabadságharc alatt történt pusztítás, és hogy jobban meg tudjuk becsülni azt, hogy milyen sokat jelent békében élni.

Pénzes Martin, korosiprogram.hu

Kapcsolodó cikkek