A mai nap az ötödik, hogy „be vagyunk zárva” az otthonainkba a koronavírus elleni védekezés keretében hozott intézkedések értelmében. Annyi mozgástér van engedélyezve az embereknek, hogy a szükséges bevásárlásaikat elintézhetik, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy gyógyszertárba vagy boltba lehet menni.
Azonban a boltok korábban zárnak, mint általában, így ha ezután az utcán találják az embert, akkor komoly bírságokra számíthat (5000 rand, azaz kb 100 000 forint). Bizonyos complexeken belül sem lehet sétálni a kertben, sőt látogatót sem fogadhatnak az ott lakók. Egy autóban maximum 2 személy tartózkodhat, azonban rengeteg bolt csak 1 családtagot enged be az üzletbe, hogy minimálisra csökkentsék a vásárlók számát, ezáltal a kontaktot az emberek közt. A drogériákban és az üzletekben nem lehet minden árucikket megvenni, dekor kozmetikumokat, illetve ruházatot nem értékesíthetnek az üzletek, még abban az esetben sem, ha az amúgy a normál kínálatukban megtalálható.
Megmondom őszintén, ez a helyzet eléggé feladta a leckét nekünk, ösztöndíjasoknak, hisz nem olyan egyszerű az emberekhez eljutni ebben a formában. Tulajdonképpen maga a közösség- és programszervezés mint olyan, teljes mértékben ellehetetlenült a korlátozó intézkedések miatt. De ettől függetlenül igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy az emberek érdeklődését fenntartsuk, a magyarságtudatuk megőrzéséhez és fejlesztéséhez hozzájáruljunk és a magyar oktatást is folytassuk. Bár megmondom őszintén, nem könnyű. Figyelemmel arra, hogy a legtöbben otthonról is dolgoznak, illetve, hogy a napok egyre inkább kezdenek összefolyni, holott még egy hét sem telt el a 21 napból.
Sajnos – ahogy korábbi cikkemben írtam is – már előfordult pár helyen, hogy megtámadták az áruszállító teherautókat és kirámolták a tartalmukat, vagy hogy a rendőröktől elvették a fegyverüket, szóval jelenleg nem sok jóra lehet számítani.
Mindezektől függetlenül próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, írom a magyar órákhoz az anyagokat, melyek kiegészítik a MagyarOK könyv egyes fejezeteit, hasznos szavakat és kifejezéseket gyűjtök az adott fejezet mellé és némi nyelvtant is hozzácsatolok egy-egy anyaghoz. Emellett a tavaly indított sütiklubot igyekeztem online felületre vinni, minden nap főztem, sütöttem valamit, elláttam fázisfotókkal és megosztottam a receptekkel együtt, hogy legalább egy kicsit inspiráljam az otthon ragadt embereket arra, hogy próbálkozzanak meg a receptek elkészítésével, mialatt kvázi „házi őrizetben” vagyunk.
Nem tudok e cikk kapcsán elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy korábban az ügyészségen dolgoztam évekig. Akkortájt egy bírósági tárgyalás során, mikor végrehajtandó szabadságvesztés büntetést indítványoztam, csak sejtettem, hogy mit érezhet az, aki azzal a tudattal hagyja el a tárgyalótermet, hogy pár évig be lesz zárva, más emberekkel együtt egy minimális méretű cellába. Most, hogy ezt én is átélem – persze közel sem olyan tragikus körülmények közt, hisz közel 100 nm és kiváló kilátás áll a rendelkezésemre – sokkal jobban át tudom érezni, hogy mit jelent az, ha valakit megfosztanak a szabadságától. És bár be kell ismerjem, egyáltalán nem kellemes, tudom, hogy csak a szabadságunk időleges feláldozásának árán kerekedhetünk felül a jelenlegi helyzeten és térhetünk vissza a korábbi jól megszokott rutinunkhoz, szépen lassan. Ezért is muszáj pozitívnak maradni és úgy tekinteni a dologra, mint egy szükséges rosszra. Azt hiszem, egy Madách idézetnél nem is találhatnék alkalmasabbat az írásom befejezésére, álljon ez itt most biztatásként minden honfitársunknak a világ bármely részén, hogy emlékeztesse őket, a felhők felett mindig süt a nap:
„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”
Dr. Török Tímea Krisztina, korosiprogram.hu
