Ahogyan arról már tavaly írtam, Melbourne-ben sok lelkes felnőtt van, aki magyarul szeretne tanulni. Nagy öröm volt számomra megismerkedni velük, s folytatni azt a hagyományt, amelyet évekkel ezelőtt ösztöndíjas társam, Farkas Dorina teremtett, amikor elkezdte a felnőttoktatást a Bocskai Központban.
A felnőtt diákokkal tavaly két negyedéven át tanulhattunk, s a tanfolyam végét úgy ünnepeltük meg, hogy közösen elfogyasztottunk egy csodálatos vacsorát a Korona Csárda nevű magyar étteremben, Wantirnában. Az étterem tulajdonosai fantasztikus hangulatot teremtettek számunkra, igazi hagyományos konyhával vártak bennünket, volt élőzene, sőt megtudhattuk azt is, hogy mi is az a lopó borozás.
Ezt a nagyszerű hagyományt idén is szerettem volna folytatni, annál is inkább, mert több diákom döntött úgy, hogy folyatja a magyar órákat – még az online térben is. Hiszen Melbourne-ben is kitört a járvány, különböző korlátozások léptek érvénybe március végétől, ezért a zoom segítségével folytattuk az órákat.
A közös vacsorát június végére terveztük, s június közepéig úgy tűnt, hogy a számok is nekünk kedveznek. Egyre kevesebb volt a megbetegedések száma, s az állam engedélyezte, hogy az éttermekben – a megfelelő óvintézkedések mellett – húsz ember tartózkodjon. Nagyon izgatottan vártam, hogy ismét személyesen találkozhassak a diákjaimmal, szerettem volna hallani az életükről, a mindennapjaikról, hiszen tudtam, hogy több családba baba érkezett.
A találkozónk sikerült is, még ha nem is teljes létszámban, aznap ugyanis a fertőzöttek száma ismét megugrott, ezért három diákunk lemondta a közös vacsorát. Betartva minden óvintézkedést mi mégis egy meghitt estét tölthettünk el egymással, ahol a diákok beszámoltak arról, hogy bár a világ a feje tetején áll, ők őszintén hálásak azért, hogy hetente egyszer odaülhetnek a képernyők elé és tovább folytathatják a magyar nyelv elsajátítását. A vacsorán volt hivatalos oklevél-átadás is és reménykedünk abban, hogy a következő találkozásunkkor már nem kell a vírus miatt másfél méteres távolságot tartanunk egymástól.
Örömömet csak fokozta, hogy július közepén belekezdtünk az újabb negyedévbe, s a kezdő csoportunk 11 lelkes főt számlál. Imádkozom azért, hogy a következő vacsorás alkalmunkat már ne árnyékolják be a vírus körüli hírek, s hogy felszabadultan tudjuk majd élvezni egymást társaságát.
Marafejeva Nelli, korosiprogram.hu
