2020. január 22-én 18 órakor megemlékezést tartottak Münchenben a Magyarországról elűzött németekről, a Katolikus Alapítványi Főiskola templomában. Az esemény szervezői Magyarország Müncheni Főkonzulátusa és a Keleti Németek Háza (Haus des Deutschen Ostens) voltak. Magyar és német részről is magas rangú tisztviselők érkeztek, és köszöntötték az egybegyűlteket.
Az estet Spiller Krisztina, a magyar közösséggel való kapcsolattartásért felelős diplomata nyitotta meg. Köszöntőjében megemlítette, hogy már 4. alkalommal rendezik meg ezt a megemlékezést Münchenben. A megemlékezésnek minden évben van egy központi témája is, idén ez a német származású magyarországi művészek és tudósok hozzájárulása a magyar kultúrához volt.
Ezt követően Tordai-Lejkó Gábor főkonzul szólt az egybegyűltekhez, aki röviden megemlékezett az 1946 és 1948 közti kitelepítésekről, a magyarországi németség tragikus éveiről, amit párhuzamba állított napjaink helyzetével. Mint fogalmazott, „reneszánszát” éli ma a magyarországi németség, önálló önkormányzatisággal, fesztiválokkal, színházzal, nemzetiségi szóvivővel. A főkonzul megemlékezett arról is, hogy ma, egy Magyarországon élő, német anyanyelvű polgár az óvodától az egyetemig járhat úgy oktatási intézménybe, hogy mindvégig a német nyelvet használja.
A főkonzulátus munkatársai után német, illetve bajor oldalról szóltak a közönséghez. A Német Szövetségi Köztársaság részéről, Angela Merkel kancellár üdvözletét tolmácsolva, Prod. Dr. Bernd Fabritius, a szövetségi kormány kitelepülők ügyéért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja szólt elsőként, aki rámutatott: 2001 és 2011 között háromszorosára emelkedett azok száma, akik a két időpont között Magyarországon német nemzetiségűnek vallották magukat. Hozzátette: ezen örömteli tény mellett továbbra is fontos a közösség építése, mégpedig mindkét oldalról. Halaszthatatlan ügyek miatt nem tudott részt venni az eseményen Kerstin Schreyer, Bajorország család-, munka-, és szociális ügyekért felelős minisztere, őt Carolina Trautner, a Bajor Család-, Munkaügyi és Szociális Minisztérium államtitkára képviselte. Köszöntőjében megemlékezett arról, hogy Magyarország volt az első, amely 2007-ben, Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke révén bocsánatot kért a magyarországi németek kitelepítéséért, illetve köszönetet mondott Magyarország elköteleződésért ebben a témában.
Hock-Englender Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata elnöke megemlítette: ez az alkalom neki legalább annyira személyes is, mint hivatalos. Elnök asszony családja érintett volt a kitelepítésekben, és családja történetén keresztül osztotta meg gondolatait a közönséggel.
Pócsik Viktor történész-germanista előadást tartott a bevezetőben már említett német gyökerű magyar művészekről, tudósokról, röviden bemutatta a közönségnek többek között Steindl Imre, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Hermann Ottó és Gárdonyi Géza életét és munkásságát.
Az est folyamán Liszt és Erkel zongoradarabokat játszott Dr. Morva Péter, akit énekkel kísért Geréd Cecília.
Az eseményt a Keleti Németek Háza igazgatója, Prof. Dr. Andreas Otto Weber rövid beszéde zárta, aki köszönetet mondott minden felszólalónak és előadónak, és új célok felvázolása mellett megemlítette, hogy ezt a szép hagyományt mindenképp folytatni kell. A megemlékezés hivatalos része ezzel véget ért, a résztvevők ezután állófogadáson folytathattak a kötetlen eszmecserét.
A második világháborút követően, a kollektív bűnösség elve alapján megbélyegzett magyarországi németeket kitelepítésre és vagyonelkobzásra ítélték, állampolgárságuktól pedig megfosztották őket. A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött és 1948-ig tartott. A magyar Országgyűlés, az áldozatokra emlékezve, 2012-ben január 19-ét hivatalos állami emléknappá nyilvánította.
Pénzes Martin – korosiprogram.hu
