GPS: 54° 45′ 6.4″ N 25° 16′ 40″ E
Cím: Katedros a. 2, Vilnius
Alkotója:Henrikas Dmachauskas szobrász műve
A magyarok iránti megkülönböztetett rokonszenv történelmi jelét találjuk Vilnius központjában, a XIII. században épült és többször újjáépített főszékesegyházban, melynek egyik védőszentje – Szent László magyar király (másik védőszentje – Szent Szaniszló lengyel püspök).
A Vilniusi székesegyház utolsó nagy felújítása során (1783–1801), L. Stuoka-Gucevičius litván építész Szent László tiszteletére kápolnát tervezett. Az ellipszis alakú kápolna a mennyezeten lévő, ugyancsak ellipszis alakú ablakon át kapja a fényt. A mennyezetet és a falakat freskó díszítette.
A kápolna oltárát a XIX. században építették. Az oltáron Szent László kifejező, gipsz szobra áll (Henrikas Dmachauskas szobrász munkája, 1831).
Az oltár felett – a jelenleg eltakart részen – található a latin nyelvű dedikációs felírat, magyar fordításban: SZENT LÁSZLÓNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYÁNAK, aki a szent háborúba vezette a keresztesek seregét. Felszentelve: 1863. év június 27-ik napján. )
A kápolnában megmaradt feliratok részletei – a latin nyelvű ZELUS (Buzgóság) és FIDES (Hit) – a freskók vallásos jellegére utalnak.
Az idővel erősen megrongálódott szobrot 1889-ben Boleslovas Mykolas Ruseckas (1824–1913), Szent Lászlót ábrázoló képe takarta el. A két világháború közötti időben a szobrot felújították. 1950-ben a székesegyházat bezárták és 1956-ban a kápolna falait fehérre meszelték.
A Szent László szobor a XX.sz. végén töredezni kezdett és felújításra szorul. Jelenleg Szent László oltárát és a kápolna nagy részét az itt kiállított torinói lepel másolata takarja el. Karácsonykor a kápolnában állítják fel a Betlehemi jászolt, Húsvét előtti Nagyhéten pedig a körmenet ide kíséri az Oltáriszentséget.
Marija Rubaževičienė, szül. Homoki Mária