A sepsiszentgyörgyi asszony alig várja, hogy újra megnyithassák a játszóházat
Szinte minden vállalkozót megvisel a koronavírus-járvány, de komoly előnyben van az, aki nem egy, hanem több tevékenységet végez párhuzamosan. Az utóbbiak táborát erősíti a sepsiszentgyörgyi Hankó Gabriella is, aki vállalkozóként játszóházat üzemeltet és dekorációkat készít. Ahogy a járvány kitört, a gyermekfoglalkozásokat azonnal abba kellett hagyniuk, de a másik láb megmaradt. Ennek köszönhetően élhetnek túl.
A Sepsiszentgyörgyön működő vállalkozásában évek óta dekorációs ajándékboltot és játszóházat üzemeltet. Hogyan érintette a tevékenységeket a március közepén kirobbant koronavírus-járvány?
– A gyermekfoglalkozásokat abban a pillanatban fel kellett függeszteni, amint a koronavírus-járvány terjedésének megakadályozása érdekében a kormány szigorú korlátozásokat vezetett be, ennek a játszóházunk azonnal áldozatul esett. Mostanra már enyhébb intézkedések vannak érvényben, de még mindig nem tudtunk kinyitni, amit az emberek egészsége, biztonsága érdekében el kell fogadnunk. Jelen pillanatban állunk és várunk, reménykedünk a szebb jövőben. Annak ellenére bizakodunk, hogy sokféle hírt lehet hallani, többek között arról is beszélnek, hogy a járvány újabb hulláma jöhet. Sajnos senki sem tudja, hogy mit hoz a jövő.
– Hogyan alakult a dekorációs ajándékbolt helyzete a járvány alatt?
– Szerencsére ezt a tevékenységet nem kellett abbahagynunk, így tulajdonképpen a dekorációk készítése mentette meg a vállalkozást, és leginkább ennek köszönhetjük, hogy a felszínen tudunk maradni. Ez is azt bizonyítja, hogy ha valaki vállalkozásra adja a fejét, akkor jó, ha több lábon áll. Persze azt el kell mondani, hogy a dekoráció-készítést hazaköltöztettük, otthonról végezzük a munkát, de legalább tudunk dolgozni.
– Tapasztaltak visszaesést a megrendelésekben?
– Igen, valamennyivel kevesebben rendeltek tőlünk termékeket, mivel a dekorációkat nemcsak szobákba készítjük, hanem nagyobb rendezvényekre, keresztelőkre, születésnapokra is, azokat azonban nem lehetett tartani.
– Ami a gyermekfoglalkozásokat illeti, megpróbálták a programokat online térben megtartani?
– Nem gondoltunk erre, mert a foglalkozásokhoz személyes jelenlét kell, a gyermekekre nem tudunk vigyázni, ha nem hozzák őket be hozzánk. Ezt a segítséget csak a játszóházban tudjuk megadni a szülőknek. Másrészt egy születésnapot, amelyeknek gyakran helyt adunk, az online térben nem tudunk megtartani.
– Mi lett az alkalmazottak sorsa a kényszerű leállás és a csökkenő megrendelések következtében?
– Az a munkatársunk, akit a dekoráció-készítésnél foglalkoztatunk, továbbra is tud dolgozni, a másik két alkalmazottunk, a játszóház kényszerű bezárása miatt, jelenleg technikai munkanélküli. Ők is, mi is reménykedünk abban, hogy hamarosan újra tarthatunk gyermekfoglalkozásokat.
– Ad az állam önöknek bármilyen segítséget, támogatást?
– A technikai munkanélkülin levő alkalmazottaink fizetésének és adójának a 75 százalékát fizeti az állam támogatásként. Ezt a helyzetet a munkatársaink is elfogadták, hiszen nem tudnak dolgozni, otthon vannak. Reméljük, nemsokára újra tudunk indulni, nekik és nekünk is ez lenne a legjobb.
– Az, hogy nemcsak játszóházat üzemeltetnek, hanem dekoráció-készítéssel is foglalkoznak, lényegében megmentette a vállalkozásukat. Gondolkodtak a koronavírus-járvány kitörése óta abban, hogy újabb tevékenységgel bővítsék a profilt?
– Igen, felmerült a gondolat, de sokra nem jutottunk, mert mi is itthon maradtunk a négy gyermekünkkel, és ez az időnk nagy részét lefoglalja. Azt viszont egyértelműen érezzük, hogy ha biztonságban akarjuk tudni a vállalkozásunkat és meg szeretnénk maradni, akkor muszáj lesz még egy újabb tevékenységet kitalálni és elindítani. A mostani járvány is megmutatta, hogy bármikor előállhat egy olyan helyzet, amire korábban nem számítottunk, és ilyenkor jól jön, ha több vasat tartunk a tűzben.
– Mekkora veszteségeket szenvedtek el a járvány miatt?
– Természetesen hozzá kellett nyúlnunk a tartalékainkhoz, főleg az elején. Számunkra rendkívül fontos, hogy az alkalmazottaink megkapják a fizetésüket, és ne kelljen nélkülözniük. Képtelen lennék azt mondani nekik, hogy „bocsánat, nem tudok fizetni”. Akkora tartalékaink azonban nincsenek, hogy egy ilyen kemény válsághelyzetben hosszú ideig kitartsunk.
– Miből merítenek erőt, hogy ne adják fel a küzdelmet e nehéz hónapokban?
– Magánemberként nem voltak nehézségeink, hiszen kertes házban lakunk, így a tavasz, a jó idő hozzásegített minket ahhoz, hogy ne legyünk depressziósak. Szerencsére elfoglaltuk magunkat, és egy sor olyan dolgot elvégeztünk, amelyeket már régóta toltunk magunk előtt. A vállalkozásnál is hasonló volt a helyzet, például a honlapunkat tudtuk bővíteni a kényszerű leállás alatt. Hasznosan töltöttük a mögöttünk hagyott hónapokat.
– Hogy tapasztalja, segítenek egymásnak az emberek?
– Úgy tapasztalom, hogy mindenki próbál megmaradni, de emellett lelket is igyekszik önteni a másikba, és segíteni a nehézségek közepette. Mi például nem mondtuk fel a bérleményt, ahol a játszóházat működtetjük, cserébe a főbérlő eleinte fél bérleti díjat kért, most pedig már nem is kell fizetnünk. Vállalkozóként ő is igyekszik tolerálni a nehéz helyzetünket, mert megérti, hogy ez az időszak a túlélésről szól, és ez egy nagyon pozitív példa. Sok erőt merítünk az Erdélyi Női Vállalkozók csoportunkból is, mert mindannyian ugyanazzal a problémákkal küzdünk. Próbálunk támaszt adni a másiknak, mert ez a helyzet mindenkinek nehéz.
– Milyennek látja a vállalkozása jövőjét ebben a rendkívül bonyolult és bizonytalan időszakban?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni. A magam részéről pozitív ember vagyok, bízom a szebb jövőben, és hiszem, hogy túl fogjuk élni a járvány miatti válsághelyzetet. Persze, az nagy kérdés, hogy a világ, az emberek igényei hogyan változnak majd, hiszen tudjuk, nem létfontosságú dekorációt vásárolni. Kenyeret mindenképpen veszünk, de nem biztos, hogy dekorálunk is majd. Az azonban reménnyel tölt el, hogy egyelőre folyamatosan vannak és remélem, lesznek is megrendeléseink. S bízunk abban is, hogy a gyermekfoglalkozásokat nemsokára tovább tudjuk vinni, mert ez szívügyünk. Ha a nyarat túléljük, akkor szeptembertől talán jobb lesz a helyzet.
