A válság miatt megjelent konkurenciával küzdenek az adai ikrek - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

A válság miatt megjelent konkurenciával küzdenek az adai ikrek

„Azt már most tudjuk, hogy sokkal többet kell dolgoznunk sokkal kevesebb pénzért”

A több évtizedes tradíció miatt biztos lábakon áll az adai ikrek – Gordos Károly és Sándor – cége, a Fogaskerék (szerbül Zupcanik), de a járvány következtében fellépő válsághelyzet az ő vállalkozásukat is megpróbálja. Fel azonban nem adják, és a szerb állam által biztosított támogatásokkal, illetve a kitartó munkájukkal mindenképpen megerősödve kerülnének ki a válságból. A lehetetlen nincs benne a szótárukban.

Amikor tavaly, nyár végén önöknél jártunk Adán, az ikertestvérével örömmel mondták, hogy hamarosan átköltöznek az új, 2400 négyzetméretes gyártócsarnokba, ahová minden olyan gépet átvisznek, amelyet minden nap használnak. Még nem értek a fejlesztés végére, de közben jött a koronavírus-járvány. Miként befolyásolta ez a működésüket?

– Mivel a munkásaink bérét nem szerettük volna, és továbbra sem szeretnénk lecsökkenteni, inkább a beruházásokon igyekszünk pénzt megtakarítani. Az új ipari csarnokunk így lassabban lesz kész, minden egyes programelemet megfontolunk, ezzel próbáljuk a kiadásainkat lecsökkenteni.

– Szerbiában március 15-én este jelentették be a rendkívüli állapotot a koronavírus-járvány miatt. Hogyan érintette ez az önök vállalkozását?

– A kormány meglehetősen gyorsan és határozottan reagált a járvány kitörésére, és valóban március közepén szigorú intézkedéseket vezetett be, amelyek közül a kijárási tilalom érintett talán minket a leginkább. Hozzánk rendre nagyon sok ügyfél szokott bejönni személyesen, viszont a kijárási tilalom elrendelése után nem keresett minket senki. Később azonban az emberek az új helyzethez igazították az életüket, és mind több ügyfél jelent meg újra nálunk. A kijárási tilalom miatt nekünk is át kellett szervezni a munkaidőnket, külön engedélyt kellett kérni azoknak, akik a korlátozás alatt haza indultak tőlünk, vagy éppen munkába jöttek hozzánk. Ezt eleinte az ipari kamara szervezte, később a gazdasági minisztérium is közreműködött ebben, végül a belügyminisztérium lett ebben az illetékes. Sok bába közt azonban elveszett a gyermek, a rendszer túlterhelt volt, és nem működött hatékonyan. Előfordult, hogy egy feltett kérdésre akkor kaptam választ, amikorra a vonatkozó jogszabály már többször is módosult.

– Mennyire esett vissza a forgalmuk a rendkívüli állapot elrendelése, a kijárási tilalom bevezetése, a járványhelyzet miatt?

– Mi a szerencsések közé tartozunk, mert munkánk volt és van is, de ennek ellenére a forgalmunk, körülbelül húsz százalékkal, így is visszaesett. Ami ennél nagyon baj, hogy az árak zuhantak, a haszon jószerivel eltűnt, s most keményen dolgozunk azon, hogy ne legyünk veszteségesek, és időben ki tudjuk fizetni a kötelezettségeinket.

– Miért estek az árak?

– Legfőképpen azért, mert hozzánk más, fémforgácsolással foglalkozó cégek is elvesztették a megrendeléseiket, és beléptek a mi piacunkra, a túlkínálat pedig árcsökkentést hozott. Ráadásul, mivel elvesztették a munkájukat, a forgalom növelése érdekében akár áron alul is bevállalnak egy-egy munkát, ami ránk is hatással van.

– Veszélyezteti ez a jelenség a cégül létét?

– Nem, annál azért erősebb lábakon áll a vállalkozásunk, hogy csődhelyzetről beszéljünk. Hála Istennek a cégünk több évtizede működik, a vállalkozásunkat ismerik és elismerik, így az ügyfeleink döntő többsége kitart mellettünk. Ennek köszönhetően is lépéselőnyben vagyunk a konkurenciához képest, arról nem is beszélve, hogy a fogaskerékgyártásba senki nem tud olyan könnyen beugrani.

– Milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a veszteség a lehető legkisebb legyen?

– Amikor kitört a járvány, a nagykereskedőktől azonnal nagy mennyiségű, legalább két-három hónapra elegendő alapanyagot vásároltunk be. Ezt annak ellenére is megtettük, hogy az anyagi háttér kicsit bizonytalan volt, mert tudtuk, hogy ha nincs alapanyagunk, akkor nem tudunk dolgozni.

– Több mint egy hete, május 6-án megszüntették a rendkívüli állapotot Szerbiában. Mit hozott ez a vállalkozásuk életében?

– Könnyítést jelent, határozottan azt tapasztaljuk, hogy egyre több ügyfél keres fel minket személyesen, és nem gyorspostán küldi a javításra vagy újragyártásra szánt alkatrészt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bár Szerbiában több, nagy gyorsposta cég létezik, ők is nehezen kezelik a járványhelyzetet, túl vannak terhelve.

– A magyar kormány hazánkban próbálja minden eszközzel segíteni a vállalkozásokat annak érdekében, hogy a gazdaság újrainduljon. Szerbiában kaptak támogatást az államtól? Szükségük van bármilyen segítségre?

– Az állam nálunk is megpróbál segíteni. Azt látjuk, hogy az erős magyar-szerb kapcsolatokat felhasználva a kormány magyar példára hivatkozva vagy arra alapozva hoz gazdaságélénkítő döntéseket. Az első segítség az volt, hogy kérelem alapján minden dolgozónk után háromhavi nettó minimálbért kérhetünk. Ennek az a feltétele, hogy utána még három hónapig alkalmaznunk kell az illetőt, vagyis a munkás hat hónapig be van biztosítva. Emellett a három hónapos időszakban érvényes adókötelezettségek fizetésére januárig halasztást adott a kormány a vállalkozásoknak. Kedvezményes hitelt is kaphatunk.

– Milyennek látja a cégük jövőjét? Mikorra állhatnak talpra?

– Speciális helyzetben vagyunk, mert a nagy beruházásainkat hitelből finanszírozzuk, és emiatt a tavalyi évünk nem volt fényes. Ebben az évben kezdtünk helyreállni, de aztán jött a járványhelyzet. A hitel így nagyon leterhel bennünk, a részletek fizetése a legnagyobb kiadásunk, a törlesztés okozza a legnagyobb fejtörést. Mivel azonban eddig már túléltük a kilencvenes évek háborús időszakát, a 2008-2009-es válságot, a járvány sem roppant össze minket. Azt már most tudjuk, hogy sokkal többet kell majd dolgoznunk sokkal kevesebb pénzért. A testvéremmel mindent meg fogunk tenni, hogy menjen az üzlet, akár 14-16 órát is hajlandóak vagyunk dolgozni a megmaradásért. Reméljük, a munkavállalóink kitartanak mellettünk.

Kapcsolodó cikkek

  • Mesterségem címere: hálókötő

    A hálókötés ősi mesterség. A halászok valaha maguk készítették eszközeiket, így a hálókat is. Jellemzően a dologtalan téli hónapokban