Egy nem mindennapi családdal beszélgettünk az ünnepek előtt, az adventi készülődés kellős közepén. A lakosi Herman Antal és felesége, Kornelija egy fantasztikus házaspár – bizonyára sokan ismerik is őket, hiszen közösségi emberek –, akiknek két nagylányuk van, Vanesa és Nika. Ahogy meséltek, lassacskán rájöttünk, hogy a családot millió módon be lehetne mutatni, hiszen annyira sokoldalúak és annyi érdekes dolog van az életükben.
Anti mezőgazdász és galambokat tenyészt. Nelli fodrász, a felsőlakosi színjátszóegyesület vezetője, darabokat ír és rendez – mindketten játszanak is. A családdal most mégis a karácsonyi készülődésről beszélgettünk, arról, hogyan élik meg ők a legmeghittebb ünnepet.
– A házat minden évben kivilágítjuk karácsonyi lámpákkal, a lakást feldíszítjük. Magam készítem az adventi koszorút is évről évre, idén pedig új karácsonyfadíszeket is csinálok, muszáj mindig valami újdonságot belopni az ünnepekbe – kezdi mesélni Nelli arra a kérdésre válaszolva, hogyan telnek náluk az adventi készülődés napjai. A mindig mosolygós asszony hozzáfűzi, hogy habár még 24-én is dolgozik, náluk sosem stresszes a karácsony. – Az ajándékok beszerzésére már jóval az ünnepek előtt gondolunk. Én szeretek nyugodtan vásárolni, kiélvezve minden percét az ünnepi hangulatnak. De szenteste sem idegeskedünk. A feladatokat kiosztjuk, így mindenkinek van dolga és senki nincs leterhelve. A lányok már nagyok, egyik szeret sütni, a másik szeret főzni, én pedig díszítem a fenyőt.
– Én meg szeretek pucolni… a háztól – veti közbe Anti, egy kis szóviccel megspékelve, mire a felesége felnevet és kiegészíti: – Antinak is akad feladat. Szeretne lázadni, de nem menekül ő sem – mondja nevetve. – Hozzánk egyébként még mindig jön a Jézuska. A lányok szinte már felnőtt nők, de szenteste a Jézuska-várás nálunk mégis megmaradt. Valahogy így szép – folytatja Nelli mosolyogva, miközben férjére néz, aki mindjárt el is magyarázza, hogy is zajlik a dolog. – Mialatt mi misén vagyunk, a Jézuska odateszi a meglepetéseket a fa alá. A lányok sokáig nem tudták megfejteni, hogy akkor végül is, hogy kerül az ajándék fa alá, ha együtt megyünk el otthonról a misére és együtt is érkezünk – nevet Anti. – Jól kifejlesztettük az évek alatt a technikáját annak, hogyan kell pár másodperc alatt észrevétlenül odacsenni az ajándékokat – nevet Nelli is.
A Herman családban egyébként mindenki megajándékoz mindenkit, de ezt úgy kell érteni, hogy még a kutyus és a három cica is kap ajándékot karácsonykor. – Ez talán kicsit szokatlan, tudom, de a kedvenceink is velünk élnek, nagyon szeretjük őket, a lányok meg még jobban, ezért számunkra egyértelmű, hogy a négylábúaknak is jár egy kis meglepetés. Aztán karácsony másnapján újra csomagok kerülnek a fa alá, hiszen érkeznek a rokonok. Antinak nagy a családja, 26-án vagy 27-én eljönnek hozzánk, és akkor is ajándékozunk. Nagyon jó hangulatban telik ilyenkor a nap, forraltborozunk és órákig kártyázunk. Hatalmas, véget nem érő Uno-partikat játszunk – mondja Nelli, majd hozzáfűzi, hogy azért náluk a karácsony mégis valamiben teljesen más, mint a legtöbb családnál.
Az élet ugyanis úgy hozta, hogy hat évvel ezelőtt éppen karácsony előtt, december 23-án a kisebbik lányuknál, Nikánál cöliakiát – gluténérzékenységet – állapítottak meg. Három éves kálvária, orvostól orvosig járás után végre pontos diagnózist kaptak, és azonnal át is kellett szervezniük az életüket. Karácsonykor történt mindez, és már szenteste gluténmentes étel került az ünnepi asztalra. Aztán a nagyobbik lánynál is diagnosztizálták a betegséget. Később kiderült, hogy a glutén mellett a laktózra és az állati eredetű fehérjére is rosszul reagál a szervezetük, így azt is ki kellett iktatniuk az étkezéseikből. Vagyis teljesen glutén-, laktózmentesen és vegán módon táplálkoznak.
A kezdeti nehézségeket – új módszerek a főzésben, beszerezni az alapanyagokat stb.– viszonylag jól áthidalta a család. Lassacskán teljesen átálltak a mindenmentes életre. Ezt értsük úgy, hogy a szülők is így étkeznek. – Ha nem otthon eszünk, akkor eszünk mást is – mondja Anti –, de nagyjából mi is betartjuk a diétát. Megállapították, hogy mi, a szülők hordozói vagyunk a betegségnek, csak nekünk nem okoz tüneteket. A gyerekek pedig örökölték a betegséget. Valójában már annyira megszoktuk az újfajta táplálkozást, hogy a legtöbb étel nekem személy szerint jobban is ízlik már mentes változatban – vallja meg Anti.
– Hogy néz ki egy mindenmentes karácsonyi menü? – kérdezzük Nellit. – Hát, talán a bejgli az egyetlen hagyományos eleme a karácsonyi menünknek, de az is gluténmentes változatban készül – mosolyog. – Volt, amikor töltött káposztát készítettünk, csak hús nélkül, aztán lencsefasírtot zsemlegombóccal, gombamártással, krumplit sütünk, zöldségleveseket, igyekszünk mindig új ételeket kipróbálni. Karácsony másnapján pedig már hagyományosan lángost készítünk, mert az nagy kedvenc a családban. Az ételek elkészítésénél sok fűszert használunk, rengeteg zöldséget és hüvelyeseket, magvakat. Ma már a lányok készítik a karácsonyi ételeket, nagyon kreatívak és ügyesen boldogulnak a konyhában mindketten.
A nagyobbik lány, Vanessa közben elárulja, hogy a karácsonyi menü kigondolása talán a legnehezebb feladat, hiszen mégis valami ünnepibb menüvel szeretnének kedveskedni. De eddig még mindig sikerült megoldaniuk és mindig nagyon finomra is sikeredett az étel. Tavaly még vegán és gluténmentes mézeskalácsot is sütöttek. – Eleinte nehéz volt, szinte újra kellett tanulni főzni és sütni, hiszen ezek az alapanyagok teljesen máshogy viselkednek – folytatja Nelli. – Aztán sajnáltam is a lányokat, hogy mennyi mindenről kell lemondaniuk, sok kedvencüket nem ehetik többé. De idővel rájöttünk, hogy sok mindent el lehet készíteni így is.
– Jó, hogy van internet, mert az nagy segítség, számtalan receptet és praktikákat találunk – fűzi hozzá Anti. – Ma már az élelmiszerek beszerzése se probléma. 5–6 éve még inkább csak Magyarországon tudtunk gluténmentes termékeket vásárolni, most már itt is van minden – zárja gondolatait.
– Hagyományos karácsony nálunk már sosem lehet. Elfogadtuk. De azt is megtanultuk az évek folyamán, hogy bármilyen kihívás elé állít az élet, soha nem szabad bepánikolni, hanem megoldást kell keresni. Az ünnepek közeledtével pedig a legfontosabb, hogy értékeljük, amink van, a családunkat, a szeretetet és hogy együtt lehetünk. Ez mindennél fontosabb.
Népújság
