Mezőségi szórványmagyar gyerekeknek nyújt oltalmat a magyarfülpösi Szívárvány Ház. Azok a mélyszegénységben élő óvodások és iskolások, akik a kollégiumként is működő intézménybe járnak, gyakran üres gyomorral kezdik a hetet. A kisebbek között pedig van, aki itt sajátítja el a magyar nyelvet. Ady István református lelkész, az iskola alapítója naponta szembesül a gyerekek traumáival.
– Mi motiválta, amikor húsz évvel ezelőtt létrehozta a Szívárvány Házat?
– Eredetileg a ’80-as években megszűnt magyar iskolák újraalapítása volt a célom, amikor még több magyar gyerek élt Magyarfülpösön, később azonban ez megváltozott. Sok harcot kellett megvívnom a bürokráciával, mire engedélyt kaptam egy 12 fős osztály indítására, ám egy nappal az iskolakezdés előtt értesítettek, hogy még két gyerekre van szükség. Az egyik közeli szórványfaluban sikerült két kislányra találnom, akiket a nagyapjuk nevelt, és örömmel adta be őket az iskolába. Akkor még nem volt bentlakásunk, így egy évig velünk éltek a parókián. Ennek híre ment, és egyre több szülő keresett meg a környező falvakból, tanyákról, hogy fogadjuk be az ő gyerekeiket is. Egy, a faluban üresen maradt házat vettünk bérbe, ott alakítottunk ki szállást, aminek nemsokára a tetőszerkezetét is át kellett építeni, olyan sokan jelentkeztek. Lassan 16 éve itt működik a szórványkollégium egy része. Mivel Magyarfülpösön csak négy évfolyam működik, ezért Szászrégenben, a katolikus egyház egy használaton kívüli épületében is létrehoztunk egy kollégiumot, ahol a nagyobbak folytathatják tanulmányaikat.
– Hány gyereknek viselik gondját jelenleg?
– Az óvodásokkal együtt negyvenkilencen vannak a két szórványkollégiumban, közülük tizenhatan bentlakásosak. Több gyereknek nem tudunk szállást biztosítani, így a messzebb élőket kisbusszal hozzuk-visszük az iskolába és onnan haza. Nemcsak Magyarfülpösről járnak hozzánk, hanem több környező településről is, például Kozmáról és Tancsról, és olyan farmokról, amiknek nevük sincs. A nagyobb, ötödikes diákokat a szászrégeni kollégiumban szállásoljuk el, akik onnan járnak a helyi vagy a marosvécsi iskolába.
– Hogyan döntik el, hogy kit vesznek fel az iskolába?
– A hírünk szájról szájra terjed, így – jellemzően a tanévkezdés előtt – a szülők maguktól keresnek fel minket, hogy a kollégium biztonságot nyújtó falai közé helyezzék a gyerekeiket. Mivel korlátozottak a férőhelyek, ezért a jelentkezés sorrendje a döntő abban, kit tudunk befogadni. A szülőknek nagyon vonzó, hogy a gyerekek ingyen járhatnak hozzánk, nem beszélve arról, hogy hétfőtől péntekig nem kell törődniük sem az élelmezésükkel, sem a ruházkodásukkal, sem a tanszereikkel.
A folytatásért kattints ide.