Forradalmasítanák a gasztronómiát a Vajdaságban - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Forradalmasítanák a gasztronómiát a Vajdaságban

Minden új helyzethez kiválóan alkalmazkodik az óbecsei Jovanovic Dániel, erre volt bizonyíték a fiatal vállalkozó eddigi tízéves pályafutása. Bármi is történt az elmúlt egy évtizedben, a férfi megtalálta a kiutat, még a járványhelyzethez is jól alkalmazkodott. A megszerzett tapasztalatait pedig nem tartja magában, meglátásait igyekszik mindenkivel megosztani, mert úgy véli: mások sikeréből ő is profitál.


– Van, aki vállalkozó családba születik, mások teljesen eltérő közegből indulva döntenek úgy később, hogy megpróbálnak a saját lábukra állni. Melyik utat járta be?
– Ha jobban belegondolok, akkor az első kategóriába tartozom, és vállalkozói családba születettem bele. A nagyapám kőműves mester volt, míg a nagymamám gyümölcs kertészetet vezetett. A szüleim cégeket vittek, kereskedelemmel és könyveléssel foglalkoztak. Aztán jött egy krach a családban, a szüleim sajnos szétmentek, édesanyám ekkor folytatta a vállalkozói vonalat, és kozmetikusként dolgozott tovább. Sajnos a nagyapám elment, a nagymamám is kezdett idősödni. Ott volt egy kéthektáros gyümölcsös, nagyszüleink öröksége, ami hanyatlott. Ez azért is bántott engem, mert ott nőttünk fel, így érzelmileg kötődtem a gyümölcsöshöz. Éppen ezért 2011-ben eldöntöttem, hogy újraültetem a területet, így indult az én hivatalos vállalkozói pályafutásom. Azért mondom, hogy hivatalos, mert a haverjaimmal már korábban is sok mindent kipróbáltunk, folyamatosan bulikat, táborokat szerveztünk, kisebb-nagyobb üzletekbe fogtunk bele. Nem voltak ezek nagy dolgok, de valamilyen szinten hatással voltak a személyiségem fejlődésére, a fejlődésünkre. Azért használok többes számot, mert semmit sem egyedül csináltam, mindig mögöttem volt egy erős óbecsei magyar közösség, a barátaim, akikre a mai napig számíthatok.

– Miket ültetett az újra telepített területre?
– Először ötezer földieper palántát ültettünk ki, teljesen kalákában, nemcsak a család segített abban, hogy időben végezzünk a munkával, hanem a barátok is. Nem sokkal később a területre hatszáz cseresznyefát és meggyet is ültettünk. Ahogy elindult a gazdálkodás, hamar eldöntöttem, hogy nem szeretnék földiepret értékesíteni viszonteladóknak. Minden egyes kilogramm gyümölcsöt én akartam eladni, mert nem akartam megengedni, hogy a hasznot más tegye el. Ez volt a nehezebb út, és persze előfordult emiatt, hogy nem tudtam eladni minden földiepret, és olykor néhány száz kilogramm rajtam maradt. De ekkor jött a bátyám ötlete, hogy a fölöslegből készítsünk bort. A termékkel az oromi Malomfesztiválon mutatkoztunk be, a közönség jól fogadta a bort, minden egyes palackot eladtunk. Ez nagy lökést adott ahhoz, hogy belevágjunk a feldolgozásba is. Ettől kezdve nem ijedtünk meg, ha rajtunk maradt némi gyümölcs, azonnal bort készítettünk belőle, de nemcsak eperből, hanem meggyből és cseresznyéből is.

– Kaptak a fejlesztéshez segítséget?
– Igen, a Prosperitati Alapítvány pályázataink nyertünk támogatást, és a pénzből a feldolgozáshoz vásároltunk eszközöket, és bővítettük a területeinket is. El kell azt is mondanom, hogy az első Malomfesztivál után bekapcsolódtam a rendezvény szervezésébe, az én javaslatomra vettük be programba a népzenét és a népi kultúrát, amellyel meg akartuk ismertetni a résztvevőket. A kezdeményezés sikeres volt, idén lesz negyedik éve, hogy megszervezzük a népzenei színpadot. A rendezvényen pedig már nemcsak a saját italainkat áruljuk, hanem próbáljuk bevonni a helyi kistermelőket, azokat, akik megfelelő minőséget produkálnak. Az ő italaikat is árusítjuk a pultunkban, nálunk minden házi termék. Itt azonban nem álltunk le, a Malomfesztivál sikerén felbuzdulva Óbecsén megszerveztük a Gasztrofesztivált, ezt már saját csapattal hoztuk össze. Tettük ezt azért, hogy fellendítsük, új szintre emeljük a vajdasági gasztronómiát. Ebbe bevonjuk a kistermelőket, a helyi éttermeket, a szakközépiskolákat és a tematikus gasztrofesztiválokat is. A szakközépiskolások vajdasági ételek elkészítésében versenyeznek, és a helyi éttermek is a rájuk jellemző specialitásokkal kedveskedni a vendégeknek. Megszerveztük a kistermelői piacot, ahol harminc, negyven partnerrel dolgozunk együtt, ez a kezdeményezés is sikeres lett. A jövőben próbálunk majd több hasonló rendezvényt szervezni, ahol a kistermelők megjelenhetnek a termékeikkel. Jó lenne, ha erre idővel már rendezvényektől függetlenül is lehetőséget tudnánk adni a kistermelőknek. A Covid is rámutatott a gyakorlat sebezhetőségére, a járvány miatt a kistermelők teljesen elvesztették piacukat.

– Mit lehetett erre reagálni?
– A feleségemmel elkezdtünk foglalkozni a kistermelői és vendéglátó brandinggel. Tettük ezt azért, mert láttuk, hogy hol vannak a kritikus pontok, és mik azok a dolgok, amelyeken nem tudnak a termelők túllendülni, próbálunk nekik segíteni. Magam a marketinget viszem, a feleségem pedig dizájn- és termékfotózással foglalkozik. Igyekszünk átadni a tudásunkat a termelőknek és a vendéglátósoknak. Most az óbecsei Largos étteremmel dolgozunk együtt, ahol bevezettük a gasztrofeszt modellt. Fontos feltétel, hogy minőségi helyi alapanyagot, húst, zöldségeket és tejtermékeket kell lehetőség szerint használni. Próbáljuk a termelőket is felzárkóztatni, hogy minél jobb minőséget tudjanak produkálni, és igyekszünk más éttermekbe is bevezetni a termékeiket. Ami a Largos éttermet illeti, a vendéglátóhely a tanácsainknak köszönhetően vészelte át a járványhelyzetet úgy, hogy nem kellett egyetlen alkalmazottat sem kirúgni. Készítettünk egy kedvezményes Covid-menüt, az ételt pedig házhoz szállítottuk. S az egész mellé nagyon komoly marketinget tettünk, az erőfeszítéseinket pedig siker koronázta. Ezt bizonyítja, hogy idén március 8-án, járványhelyzetben abszolút bevételi rekordot ért el az étterem.

– Sokan dicsérik a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók Találkozóját. Mit adnak önnek ezek a rendezvények?
– Mi néhányan veteránoknak számítunk, mert 2016 óta minden találkozón részt vettünk. A rendezvény nagyon hasznos, mert amikor már nagyon megfáradok az otthoni problémáktól, akkor elmegyek a találkozóra, ahol két-három nap alatt fel tudok töltődni. Új ötleteket hallok, új embereket ismerek meg, és az otthoni gondokat, akár családi dolgokat is, meg tudom beszélni másokkal, és hasznos tanácsokat is kaphatok. A sok hasonló ember ki tudja segíteni egymást. Eredmény az is, hogy az első találkozó óta megalakult a Vajdasági Fiatal Vállalkozók Egyesülete, aminek negyven-ötven tagja van, és akik számíthatunk egymásra. A Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók Találkozóján remek kapcsolatokra is szert lehet tenni, ami előnyt jelent a mindennapi munkánk során.

– Elképesztő szerteágazó a vállalkozói pályája, képtelenségnek tűnik azonban, hogy ennyi mindent hosszú távon sikeresen lehessen vinni. Mire fog leginkább koncentrálni a jövőben?
– A gasztrovonalon szeretnék maradni, amibe még jobban beleásom magam. Feltett szándékom, hogy a következő tíz évben forradalmasítsuk a vajdasági gasztronómiát. Persze megtartom a saját gyümölcstermesztést és feldolgozást is, amit azonban nem kívánok ugrásszerűen fejleszteni. Van egy beállt modell, és csak lassan növeljük a kapacitást, szisztematikusan, alulról építkezünk.

Kapcsolodó cikkek