Amíg megtalálta élete hivatását, a zentai Kocsis Szürke Zsolt kacskaringós utat járt be. Fiatal kora ellenére már foglalkozott fotózással és videózással, dolgozott dohánygyárban, megpróbálkozott az üzletkötéssel, és tevékenykedett mindenesként is egy asztalitenisz ütőket gyártó cégben. Néhány éve azonban révbe ért, és minden idejét a templomi harangok és toronyórák javításával tölti. Közben azt tervezi, hogy a munkája során megtalált régi óraszerkezeteket hamarosan állandó kiállításon mutatja be a nagyközönségnek.
Ahogy gyermekkorunkban haladunk előre az életben, mind többet és többet gondolunk a továbbtanulásra, majd arra, hogy mit csinálunk majd a nagybetűs életben. Sokan ennek megfelelően választanak középiskolát, majd adott esetben főiskolát, egyetemet, és törnek álmaik munkája felé, míg mások végigmennek a tervezett úton, de később más területen dolgoznak. A zentai Kocsis Szürke Zsolt inkább az utóbbi utat járta be, mert az eredeti szakmája üzemi villanyszerelő, de ezen a területen nem tudott elhelyezkedni. Húzott egy váratlant, és több mint három évig fotózással, videózással foglalkozott, utána pedig elvitték katonának. Ezt követően több munkahelyen is megfordult, dolgozott karbantartóként és gépkezelőként a dohánygyárban, majd kipróbálta magát üzletkötőként is. Végül átvette a nyugállományba vonuló édesapja helyét egy asztalitenisz ütőket gyártó cégnél, ahol először Zentán, majd Kiskőrösön tevékenykedett 2015 júliusáig karbantartóként, asztalosként, beszerzőként.
Időközben a helyi Jézus Szíve templom plébánosa, Bankó Nándor azzal kereste meg, hogy az egyik harang hangzása nincs összhangban a többivel, így egy másikat kellene öntetni helyette. – Körülnéztem az interneten, és rátaláltam az őrbottyáni Gombos Miklós harangöntőre, akivel fel is vettem a kapcsolatot. A mester el is készítette a harangot, amit aztán elhoztak és felszereltek. A gond azonban az volt, hogy a harangot villamosítani kellett, ez ügyben Gombos Miklós a taksonyi Kapui Gyulához irányított. A szakember elvállalta a munkát, el is végezte a villamosítást, én pedig végig figyeltem a munkáját. Kapui Gyulának a közeli Csantavérről is volt egy megkeresése, így megkért, hogy mivel helyismerettel rendelkezem, kísérjem el. A felkérésre örömmel igent mondtam, így ott voltam, amikor felmérte a munkát, ami alapján elkészítette a tanulmánytervet és az árajánlatát – emlékezik vissza Kocsis Szürke Zsolt. A végösszeget látva a plébános, Utcai Róbert azt mondta, hogy a plébániának nincs elegendő pénze a munkára. Közben azonban 2013 szeptemberében a Jézus Szíve templom új orgonájának felszentelési ünnepségére Zentára látogatott Németh Zsolt, aki akkor a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt. Kocsis Szürke Zsolt a rendezvényen a politikus figyelmébe ajánlotta a csantavéri fejlesztési terveket, az államtitkár pedig elkérte a beruházás anyagait, majd egy hónappal később jelezte, hogy a magyar kormány kész támogatni a fejlesztést, így indulhatnak a munkálatok. Miután a fiatalember kiharcolta a támogatást, Kapui Gyula megengedte neki, hogy segítsen a beruházásnál, sőt, minden munkafolyamatot el is magyarázott neki. – Ettől kezdve egyik munka jött a másik után. Ekkoriban még a kiskőrösi állásom mellett hétvégente dolgoztam Kapui Gyulának, aki ahhoz is hozzájárult, hogy ellátogassak a taksonyi műhelyébe, ahol tökéletesíthettem a tudásomat. Végül 2015 nyarán mondtam fel Kiskőrösön, majd november 13-án vállalkozónak álltam. Ez nem jelenti azt, hogy a volt munkahelyemről haraggal jöttem volna el, ha segítségre van szükségük, akkor a mai napig a rendelkezésükre állok – mondja a fiatal szakember.
Amióta Zsolt vállalkozónak állt, közel négy év telt el, így ma már viszonylag sokrétű munkákat is elvállal, de főként harangokat és toronyórákat tart karban és villamosít. A filozófiája szerint a munkája során mindig igyekszik megmenteni és megjavítani, felújítani a régi berendezéseket, alkatrészeket. Ha ez nem sikerül, akkor megpróbálja lemásolni és legyártani a régi darabokat. Ma már folyamatosan van munkája. – Főként a kereszttestvéremmel dolgozom együtt, aki szinte a kezdetektől segít nekem. A helyzetünk azonban eleinte nem volt könnyű, mert egy-egy beruházásnál különféle megoldásokkal találkoztunk. Éppen ezért érteni kell a vas-, a fa- és az ácsmunkához is, csakúgy, mint a villanyszereléshez. Egy-egy munkafolyamathoz külsős vállalkozások segítségét veszem igénybe, egy-egy fogaskereket például egy hozzáértő szakemberrel gyártatok le – hangsúlyozza a vállalkozó. Kocsis Szürke Zsolt nagyon büszke az eddigi munkáira, de néhányat különösen a szívébe zárt. Örömmel emlékezik vissza a csantavéri fejlesztésre, hiszen az volt az első állomás a vállalkozói pályafutásában, de kedves számára a zentai, Jézus Szíve templomban elkészített beruházás is, mint ahogy büszke arra, hogy a budapesti Szent István-bazilikában karbantartást végezhetett Kapui Gyulával. A legnagyobb feladatot pedig az adta neki, hogy Péterrévén mindent a nulláról kellett felépítenie. Fel kellett újítania a toronyórát, a vezérlő órát, és villamosítania kellett a harangokat, illetve cserélni kellett azok lengőszerkezetét.
A fiatalember eddig sikertelenül pályázott a nemzetpolitikai államtitkárság programjain, de azt mondja, nem adja fel a próbálkozást. Az álma az, hogy a házában, amit megörökölt Zentán, egy saját műhelyt alakítson ki magának, mert egyelőre a szüleinél tud dolgozni. Megjegyzi, sok mindent a helyszínen igyekszik megoldani, de vannak olyan munkafolyamatok, amelyeket csak otthon lehet, és ehhez kell a saját nagyobb műhely. Emellett szüksége lenne esztergapadra, marógépre is, mert ezeket a munkákat egyelőre ki kell adnia más vállalkozóknak.
Zsolt szívesen látogatja a nemzetpolitikai államtitkárság különböző rendezvényeit, így a Kárpát-medencei vállalkozók találkozóját is, ahol komoly kapcsolatokra tett már szert. – Megismerkedtem mások mellett a gyergyószentmiklósi Bartis Szabolcs orgonaépítővel, akit meg is kértünk arra, hogy építse át a Jézus Szíve templomunk orgonáját, tavaly már el is végezték a munkát – teszi hozzá.
A zentai fiatalember végül elárulja azt is, hogy a saját műhely mellett egy kiállításról álmodik. – Amikor bejárunk egy-egy munkaterületet, nagyon sok helyen találok működésképtelen óraszerkezetet vagy annak darabjait, amelyek még jellemzően kézimunkával készültek. Ezeket össze szeretném gyűjteni, amelyeket aztán restaurálnék, elkészíteném a megfelelő dokumentációjukat, majd a szerkezeteket állandó jelleggel kiállítanám – lebbenti fel a fátylat tervéről búcsúzóul Kocsi Szürke Zsolt.
