Hihetetlen eredményeket hozott az elmúlt közel egy évtizedben a Dr. Szász Pál tanulmányi ösztöndíj program, amelyben idén Erdélyből tíz, Felvidékről hét, Vajdaságból hat, Kárpátaljáról három, Horvátországból és Muravidékről egy-egy, a diaszpórából pedig két diákot tudnak támogatni. Klenanc Miklós ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja kiemelte: a program segítségével nagyon erős szakmai háló épül a magyar ügyvédek között a Kárpát-medencében, amelynek valamennyi együttműködő partner az előnyét látja.
– A közelmúltban zárult le a jelentkezési határidő a nemzetpolitikai államtitkárság Dr. Szász Pál tanulmányi ösztöndíj idei pályázatára, amelyre külhoni magyar jogászhallgatók jelentkezését várták április 30-ig. Köztudott, hogy a 2012-ben indult program szakmai koordinációját a Budapesti Ügyvédi Kamara látja el. Mi volt a kezdeményezés célja?
– A Dr. Szász Pál tanulmányi ösztöndíj program rendkívül komplex és hiánypótló abból a szempontból, hogy kifejezetten a határon túli magyar gazdasági jogászképzésre összpontosít. Fontos megjegyezni, hogy a program nagyvonalú anyagi forrásokat biztosít a résztvevő hallgatóknak, másrészt a Budapesti Ügyvédi Kamara, ezáltal neves fővárosi ügyvéd kollégák bevonásával komoly szakmai hálót, folyamatos képzési, fejlesztési lehetőséget is kapnak a fiatalok. Azon túl, hogy a hallgatóknak évközben is meg kell oldaniuk különböző szakmai feladatokat, a program két nagyon fontos pillérre támaszkodik. Az egyik az egyhónapos szakmai gyakorlat, amelyet a hallgatók neves budapesti ügyvédek mellett vagy elismert ügyvédi irodákban tölthetnek. A résztvevő fiatalok így be tudnak kapcsolódni különböző szakmai közösségek és grémiumok munkájába, amire egyéb úton nem feltétlenül lenne lehetőségük. Ez azt jelenti, hogy bent dolgoznak az ügyvédi irodában, de adott esetben bíróságra járnak, más ügyeket intéznek, és közben találkoznak a magyarországi jogászélet mindennapjaival. Ugyanakkor a szórákozás is fontos, ezért az anyaországi joghallgatók munka után rendre meginvitálják egy-egy vacsorára, beszélgetésre az ösztöndíj programban résztvevőket. Ezek nem titkoltan azt célozzák, hogy egy erős közösség, egy szakmai, baráti háló alakuljon ki, amely jónéhány év elteltével segíti az ösztöndíjasok eredményes működését. Ez azonban oda-vissza működik, mert a magyarországi kollégák, akiknél a határon túli hallgatók a szakmai gyakorlatukat töltik, alapozhatnak arra, hogy később, ha a mostani ösztöndíjasok ügyvédek lesznek, akkor olyan külhoni szakemberrel tudnak majd együttműködni, akit korábban emberi és szakmai szempontból is jól megismerhettek. Erre leginkább akkor lehet szükség, ha egy olyan ügy kerül eléjük, amely egy szomszédos országot is érint. Sajnos ezeket a személyes találkozásokat igénylő programelemeket tavaly a koronavírus-járvány miatt nem tudtuk megtartani.
– S melyik a program másik pillére?
– Tudjuk, hogy az Európai Unióban valamennyi tagállam nyelve hivatalos nyelv. S ha megnézünk egy európai uniós bírósági döntést vagy egy európai jogforrást különböző nyelvi változatokban, akkor észrevehetjük, hogy néha nem ugyanazt írják le. Hiába fordítják ugyanis ezeket kiváló szakemberek, de ha nincs jogász végzettségük, és nincs több ország jogrendszerével kapcsolatban tapasztalatuk, akkor az egyes jogi szakkifejezéseket nagyon nehezen tudják pontosan lefordítani. Ez azért van, mert nem tudhatják biztosan, hogy tartalmát tekintve egy-egy szakkifejezésnek mi a pontos megfelelője egy másik államban. Az, hogy a határon túli magyar kollégák a szakmai gyakorlat és a közös munkák során ilyen szempontból is megismerik a magyar jogrendszert, ez azt is elősegíti, hogy ha később közös megbízásokon fogunk együtt dolgozni, akkor a szakmai megértés is magas szintű lesz. Ez hatalmas hozzáadott érték, amely nemcsak a jogász társadalom hasznára válik, hanem profitálnak belőle a hazai és a kárpát-medencei gazdasági élet különböző szereplői is.
– Mik az eddigi tapasztalatok az ösztöndíjprogrammal kapcsolatban? Mit ad ez a jelentkező jogászhallgatóknak?
– Ami a szakmai részt illeti, ez a program a határon túli hallgatóknak három dolgot is ad. Mivel az ösztöndíj kiírás valamennyi kárpát-medencei régióra vonatkozik, sokan érkeznek olyan országokból, például Szerbiából, akik nem uniós államban végzik jogi tanulmányaikat, ugyanakkor a magyarországi gyakorlaton lehetőségük van megismerkedni az Európai Unió jogrendszerével is. Úgy látjuk, hogy a külhoni hallgatóknál ez rendkívül kiemelt jelentőséggel bír. Nagyon fontos az is, hogy a szaknyelv használatát megtanulhatják, a szakkifejezések pontos jelentéstartalmát meg tudják érteni a hallgatók. Magam délvidéki származású vagyok, és a saját példámon tudom, hogy annak ellenére, hogy az anyanyelvemen végeztem a jogi egyetemet, bármilyen szerb jogi szakszöveget olvasok, azt le tudom fordítani magyarra, fordított esetben azonban ez már nem megy könnyen. A harmadik hozzáadott érték pedig az, hogy nagyon sok hallgató készít évfolyamdolgozatot, szakdolgozatot, vagy kutatási anyagot, amihez a szakmai gyakorlaton konkrét segítséget tudnak adni a mentorok, ahol a fiatal a gyakorlatát tölti. A program erejét és népszerűségét mutatja, hogy rendszeresen vannak visszatérő pályázók, akár olyanok is, akik már többedszerre ösztöndíjasok.
– Mit profitálhat a kezdeményezésből az anyaország és milyen előnyét láthatják ennek a külhonban?
– Mindent elmond a program itthoni népszerűségéről, hogy az ügyvéd kollégák minden évben még azt megelőzően érdeklődnek a kamaránál arról, hogy fogadhatnak-e hallgatót, mielőtt kiküldtük volna erről a hivatalos értesítőt. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a hallgatók hasznos munkát végeznek az ügyvédi irodákban. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek a fiatalok jellemzően több nyelven beszélnek, és emiatt is nagyon intenzíven be lehet őket vonni a munkába, és nemcsak az egy hónapos gyakorlat alatt. A programnak pedig nem titkolt célja az is, hogy hosszú távú kapcsolatokat alakítson ki a különböző magyarországi ügyvédi irodák között, hiszen a mi szakmánk nemcsak ügyvéd-ügyfél, hanem ügyvéd-ügyvéd vonatkozásban is bizalomra épül. Így ha egy határon túli tranzakció kapcsán szeretnénk találni egy olyan partner kollégát, aki segítségünkre lehet, akkor hatalmas előny, ha ismerjük, és tisztában vagyunk a személyi és szakmai kvalitásaival. Ezért is mondhatjuk, hogy egy kárpát-medencei ügyvéd hálózat csírájának elültetéséről van szó. Ami pedig a külhoni területeket érinti, az ottani ügyvéd kollégáknak szintén jól jöhet egy magyarországi kapcsolat akkor, ha anyaországi vagy uniós tranzakcióval van dolguk. A személyes kapcsolat nekik is aranyat ér. Ez a szakmai hálózatépítés azonban időigényes, éppen ezért is örülök annak, hogy minden érintett részéről megvolt a kitartás, és ilyen hosszú ideje működhet a program. Ez kifejezetten olyan terület, ahol nem egy-két év alatt jelentkeznek az eredmények, ezt a munkát csak hosszú távú elköteleződéssel lehet végezni. S külön büszke vagyok a budapesti ügyvéd kartársakra, hiszen kifejezetten érdeklődőek a program iránt, és komolyan veszik a mentori feladataikat. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy jogtanácsosi oldalról is érkeztek megkeresések, talán érdekes lenne a céges világot is bevonni a programba. Ebben is bőven lehet fantázia.
– Látja-e előnyét a Budapesti Ügyvédi Kamara a kezdeményezésben való részvételnek?
– Teljes mértékben, hiszen a kamarának érdeke minden, ami a budapesti ügyvédeknek is érdeke, és teljes mértékben elkötelezettek vagyunk a hosszú távú együttműködésben. Nekem, délvidéki származásúként pedig külön öröm, hogy ennyiben még tehetek valamit a határon túli magyar jogász kollégákért.
– Milyen élményekkel gazdagodott ön az évtizedes programban?
– Rengeteg pozitív élmény ért az elmúlt évek alatt. Mentorként magam is fogadok hallgatókat, de emellett a lehető legmesszebbmenőkig részt veszek az egyéb programokban is, amiket a fiataloknak szervezünk az itt tartózkodásuk alatt. A Rákóczi Szövetségtől kezdve a Pénzügyi Békéltető Testületen át a Fiatal Ügyvédek Nemzetközi Szervezetéig rendre nagyon sokan állnak a kezdeményezés mellé, és szerveznek rendezvényeket a hallgatóknak. Ezeken sokat beszélünk arról, hogy miként tudjuk még jobban csinálni a szakmai programokat. A legkedvesebb és legkellemesebb élmények azok, amikor látom, hogy egy-egy korábbi ösztöndíjas hallgató már ügyvédként praktizál, és tudja hasznosítani a megszerzett kapcsolatokat. Volt olyan is, hogy egy erdélyi és délvidéki kolléga működött együtt egy megbízás kapcsán, és az ismeretségük éppen a Dr. Szász Pál tanulmányi ösztöndíj program budapesti gyakorlatáról származott. Ezekért az eredményekért érdemes tovább építeni a programot.
