A vállalkozó újabb dobiskolákat nyitna Erdélyben, Kolozsváron és Kézdivásárhelyen terjeszkedne.
Amint márciusban kitört a koronavírus-járvány, mint a legtöbb helyen Európában, Romániában is leállt az oktatás, így Kiss Levente sem tarthatta meg tovább személyesen a magán dobórákat. A székely fiatalember azonban nem esett kétségbe, megszervezte az oktatást az online térben, ha kellett, dobfelszerelést is barkácsoltak otthonra a tanítványaival. Kiss Levente éppen ezért nyertesnek is érzi magát, nemcsak vesztesnek, és felkészülten várja a járvány esetleges második hullámát.
Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön működtet dobiskolát, de nagy tervei voltak arról, hogy Erdélyben többfelé építené tovább a vállalkozását. Aztán jött a március, és a koronavírus-járvány kitörésével a legtöbb vállalkozónál új időszámítás kezdődött. Hogyan érintették a szigorú korlátozó intézkedések?
– Ahogy elrendelték a szükségállapotot, a személyes találkozást igénylő, teremben tartott órákat nekem is le kellett állítanom. Szerencsére nagyon sok diákomnak van saját dobfelszerelése otthon, így rögtön át tudtunk állni az online oktatásra. Hazahoztam magamnak én is egy elektromos dobfelszerelést, és így nem kellett abbahagyni a fiatalok oktatását. Tízből hét esetben ez működött.
– Mi lett a többi gyermek sorsa?
– Azokkal, akiknek nincs otthon dobfelszerelése, meglehetősen vagány és kreatív utakra tudtunk elbarangolni. Szó szerint improvizáltunk, edényekből, tálakból és hasonló eszközökből készítettünk felszerelést, dobütője pedig mindenkinek volt otthon. Ez által velük is eredményesen tudtam tovább dolgozni.
– Mennyire voltak hatékonyak az online órák?
– Talán meglepő lesz, amit mondok, de ezek a foglalkozások 90 százalékos hatékonysággal működtek. Tíz százalék nem teljesült, ahhoz kell a személyes jelenlét, a találkozás, hogy egy légtérben legyek a diákkal, és jobban érzékeljem a gondolatait, igényeit. Minden mást meg lehet oldani az online térben, a zenére dobolást is, illetve a szükséges kottákat elektronikus úton is el tudtam küldeni nekik. Az online órák megtartása így nem jelentett gondot.
– Igaz ez azokra a diákokra is, akik barkácsolt felszereléssel gyakoroltak otthon?
– Pontosan annyira szakmaiak voltak ezek az órák is, mint a többi esetben. Az elején, amíg kitaláltuk, hogy miként rakjuk össze a hangszereket, ez még inkább játék volt. Miután azonban összeállt a dobfelszerelés, attól kezdve ugyanazt csináltuk, mint a többiekkel. Kottából és zenére is doboltunk, ráadásul minden esetben plusz fűszert adott a képzésnek ez a kreatív hangszerelés.
– Hozott ez a változás anyagi veszteséget a vállalkozásának?
– Természetesen, hiszen a kiadásaim változatlanul maradtak. Bár tény, hogy szerencsére a vártnál kisebb hiánnyal számolhatok, köszönhető ez a diákok és a szülők pozitív hozzáállásának és rugalmasságának. Az online órát is ugyanolyan feltételekkel tartottam meg, mint a korábbi, személyes foglalkozásokat. Az elején kipróbáltam, hogy hatékonyan tudunk-e dolgozni az internetes foglalkozásokon, s miután pozitívak volt a visszajelzések és az eredmények is, maradtak az eredeti árak és feltételek. A diákok sem tapasztalták azt, hogy esett volna a színvonal, én pedig igyekeztem a maximumot kihozni az internetes képzésből.
– Akkor bizonyos értelemben nyertesnek is mondhatja magát?
– Vesztes semmiképp nem vagyok, és igen, valamilyen szinten nyertese is lettem a kialakult helyzetnek, hiszen volt időm tervezgetni és adminisztratív dolgokon gondolkodni az elmúlt hónapokban. Lehetőségem volt dolgozni az új dobiskolák tervén, illetve mindeközben két újabb tanárral sikerült bővíteni a sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi iskolák csapatát. Hasznosan telt ez az időszak. Csupán a szociális programot kellett felfüggesztenem a járvány miatt, amit a Bethlen Gábor Alapkezelő pályázati támogatásával valósítok meg. Ezt le kellett állítanom, mert ebben a programban párhuzamosan több diákkal zajlik az oktatás, ráadásul a felszerelésük és eszközeik hiányában velük az online képzésre sem volt lehetőség. Szerencsére kitolták a pályázat határidejét áprilisról augusztus végére, így egész nyáron tudok dolgozni a szociálisan hátrányos helyzetű diákokkal is.
– Ha ilyen jól alakult az ön számára a tavasz, akkor bizonyára nem is kért állami segítséget.
– Ez így van, mivel volt bevételem, nem voltam jogosult a támogatásra. Szóba sem jöhetett, hogy bármilyen segélyt kapjak, de nem is tartottam rá igényt. Igyekeztem inkább optimista lenni és izgalmas kihívásként tekinteni erre az időszakra.
– Egy hónapja a román állam enyhített a szigorú korlátozásokon. Hozott ez az ön életében vállalkozóként bármiféle könnyebbséget?
– Igen, azóta Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is elkezdtük személyesen tartani az órákat a szigorú előírások betartása mellett. Az órákon maszkot viselünk, eleget teszünk a higiéniai követelményeknek, folyamatosan szellőztetünk és fertőtlenítünk. A tapasztalat azt igazolja, hogy Marosvásárhelyen kicsit óvatosabbak a diákok, kevesebben vesznek részt személyesen az órákon, míg Sepsiszentgyörgyön lassan sikerül visszaállni a hagyományos oktatásra.
– Mivel ilyen jól tudott reagálni a megváltozott helyzetre, talán a jövő sem ígérkezik az ön számára borúsnak. Egyetért?
– Szerencsére igen, optimista vagyok. Ezzel együtt átérzem mások helyzetét, mert sokakat tényleg nagyon megviselt a járványhelyzet. Ezért próbálok a magam módján én is segíteni. A szociális program sikerétől fellelkesedve, útjára indítottam egy újabb kezdeményezést, a most jelentkező diákok oktatását egy hónapig ingyenesen vállalom. Ezáltal támogatnám azokat a gyerekeket, akik szívesen dobolnának, viszont a válsághelyzet és a megváltozott anyagi körülmények miatt nem tudnak belevágni.
– Említette, hogy több dobiskolát is be szeretne még indítani. Hol tartanak ezek az előkészületek?
– Azt tervezem, hogy Kolozsváron és Kézdivásárhelyen indítanék újabb iskolát. Utóbbi helyen azért, mert egyre több lehetőséget szeretnék teremteni Székelyföldön, és erre a céhes város kiváltképp alkalmas. Kolozsvár mellett pedig az szól, hogy nagyváros, bőven van célközönség, ráadásul rengeteg tehetséges ütőhangszeres egyetemista tanul az ottani zeneakadémián, akik közül oktatóként többen is a segítségemre lehetnek. Mivel én marosvásárhelyi vagyok, szívügyem a város, így az onnan Kolozsvárra kerülő fiatalokat munkalehetőséggel, állással tudnám segíteni. Aztán majd jöhet Székelyudvarhely és Csíkszereda is.
– Mindent egybevéve jól jött ki a járványhelyzetből. Milyen tanulságokkal járt önnek ez az időszak?
– A válsághelyzet arra világított rá, hogy az órákat az online térben is hatékonyan meg tudom tartani, nem beszélve a számtalan kreatív megoldásról, különleges oktatási módszerről, amelyet ez a kényszerhelyzet szült. Tanulság az is, hogy a nagy nyüzsgés közepette nem árt néha megállni egy kicsit és tervezni, gondolkodni a jövőn. Jó volt, hogy most volt erre idő és lehetőség.
– Mire tudja felhasználni a mostani tapasztalatokat?
– Az órákat, ha lehet, a jövőben is személyesen szeretném tartani, hiszen az oktatás szempontjából a konkrét találkozásnak hatalmas ereje van, viszont felkészült vagyok a járvány esetleges második hullámára. Bármikor vissza tudok állni az online képzésre, mert meg kellett tanulnom rendkívül rugalmasnak lenni, ez valóban nagy nyereség számomra. Szintén hasznos tapasztalatként élem meg a számtalan új és kreatív formát, amelyekkel bővült a pedagógiai eszköztáram. Bízom benne, hogy ezeket a későbbiekben is kamatoztani tudom az offline és online tanításban is.
