Már másfél évtizede építgeti a KOKA márkáját a felvidéki Kiss Kósa Annamária divattervező, aki az utóbbi években, a nemzetpolitikai államtitkárság rendezvényein tanultak segítségével próbál szintet lépni. Azon dolgozik, hogy ne csak tehetséges divattervező, hanem sikeres vállalkozó is legyen, amihez egy sor, számára új területen kell bizonyítania. Azt ígéri, nem marad el az áttörés.
A kétlaki életet élő, a felvidéki Patason és Budapesten is dolgozó Kiss Kósa Annamária divattervező hosszú évek óta tudatosan építi vállalkozását. Már a középiskolás évei alatt, ahol színházi jelmeztervezést és –kivitelezést tanult, a barátainak, ismerőseinek készített ruhákat és jelmezeket. Mint mondja, akkoriban a jelmezekből még nem volt nagy kínálat a boltokban, így bálok előtt sokan megkeresték, annyian, hogy ki is váltotta a vállalkozói engedélyt. A varrásban annyira tehetséges volt, hogy hamarosan már a Nemzeti Színház varrodájában is dolgozhatott, ahol a tervezés mellett a kivitelezéssel is foglalkozott. A sikerek hatására úgy döntött, hogy 25 évesen tovább képezi magát. – Jelentkeztem egyetemre, ahol szintén színházi jelmeztervezést tanultam, de már akkor kacsingattam a modern divat felé, és divattervező is akartam lenni. A felsőoktatási tanulmányaim alatt lehetőség adódott arra, hogy áthallgassak a színművészeti egyetemről a képzőművészetire. Részt vehettem a divattervezői szak azon óráin, ahol a tervezést és a modern kor ruháit vettük – emlékezik vissza.
A diploma megszerzése után Kiss Kósa Annamária maradt a színházi világban, de mellette nem feledkezett meg a modern ruhákról sem. Nagyon sok színdarabbal együttműködött Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban, mivel a nyelv nem jelentett akadályt. Már az egyetem alatt rendszeresen vállalt színházi munkákat, ami nagyon jól jött neki, mert így nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is tudott fejlődni, és a valós életben is tapasztalatokat szerezhetett. Emellett kapcsolatokat is építhetett, aminek később nagy hasznát vette. – Közben otthon hirdettek olyan pályázatokat, ahol fiatal divattervezőknek adtak lehetőséget, így 2010-ben jelentkeztem a legnagyobb szlovákiai versenyre. Itt elnyertem az év felfedezettje díjat, ekkor indult el igazán a divattervezői karrierem a színházi munkám mellett. A következő évben pedig Szlovákia legtehetségesebb fiatal tervezője lettem, és ezzel lehetőségem nyílt rá, hogy New Yorkba is kiutazzak három hétre, ahol sok fontos tapasztalatot szereztem. A sikereknek köszönhetően megismerték a nevem alapján kitalált KOKA márkámat, amit közben le is védettem – meséli a szakember, aki nagyon fontosnak tartja, hogy egy fiatal versenyző minél több versenyen megmérettesse magát, és megmutassa a munkáit. Hozzáteszi: ezt önerőből nagyon nehéz lenne finanszírozniuk, illetve magát a divatbemutatót leszervezniük, a nézőket odahívniuk. Ráadásul egy-egy ilyen versenyen nagyon sok olyan szakmabeli ember, érdeklődő vesz részt, aki utána potenciális ügyfél lehet. – Amíg nem jöttek a gyerekek, addig csak a munkának éltem, minden évben megjelentek az őszi-téli és a tavaszi-nyári kollekcióm, emellett egy sor divatbemutatóra, kiállításra mentem el. A gyerekek mellett viszont olyan év is volt, amelyet teljes egészében ki kellett hagynom. Közben elkezdtem esküvői ruhákat is készíteni, mert sokan megkerestek, hogy tervezzek nekik valami egyedit a nagy napra. Ez érthető, mert ha a hölgyek terveztetnek, akkor elsősorban esküvői vagy nagyestélyi ruhából szeretnének egyedit. Az utóbbi időben leginkább én is esküvői ruhákat tervezek, de mellette minden évben készítek másfajta kollekciót is, ahol kiélem a kreativitásomat – jegyzi meg Kiss Kósa Annamária.
A divattervező idei éve viszont kifejezetten termékeny, mert készített már tavasszal egy őszi kollekciót, és a nyár elején volt egy saját fürdőruha bemutatója is. Ez összefügg azzal is, hogy Annamária a Felvidék Arca szépségverseny főszervezője, a divattervezés mellett a modell lányok karrierjét is próbálja egyengetni. Felkutatja őket, és a szépségiparban próbál nekik munkát szerezni. S persze már készül a jövő évi tavaszi-nyári kollekciója, a bemutató szeptember végén lesz a Pozsonyi Divatnapokon. Annamária megemlíti azt is, hogy időközben összeházasodott a férjével, emiatt nagyon sokat van Budapesten. – Ezt a változást a vállalkozásom is megsínylette, mert emiatt rengeteg ügyféltől elestem, nem mindenki tudott alkalmazkodni az új helyzethez. Persze vannak olyan felvidéki ügyfeleim, akik miatt külön hazautazom, ha kell, míg mások eljönnek a magyar fővárosba. Ráadásul a budapesti közeget is meg kellett szoknom, hiszen a Felvidéken jószerivel én vagyok az egyetlen magyar divattervező, míg itt óriási a konkurencia, ami ugyanakkor motivál. Budapesten be kellett illeszkednem, és fel kellett futtatnom a márkát. Ezzel jó irányba haladok, de még mindig erősebb a felvidéki vonal nálam – magyarázza Annamária.
Közben a fiatal tervezőnek arra is rá kellett jönnie: attól még, hogy sikeres divattervező, nem biztos, hogy jó vállalkozó is. – Ebben a kérdésben nagy segítségemre voltak a nemzetpolitikai államtitkárság találkozói, konferenciái és egyéb rendezvényei. Ezeken egy sor információval, tudással gazdagodtam, és megtanultam például, hogy vállalkozóként a marketingre, a tervezésre, és a megfelelő rendszer kiépítésére is oda kell figyelnem, mert ezek nélkül nem lehetek igazán sikeres. A vállalkozó az egy külön szakma, és sajnos ezt az egyetemen nekünk nem tanították meg. Sok ügyes tervező hamar feladta az álmait, mert vállalkozóként nem tudott megállni a lábán. Nekem sem ment könnyen, mert idén már tizenöt éves a márkám, és az eltelt másfél évtizedben nagyon sok tanulópénzt meg kellett fizetnem, és még mindig sokat kell fejlődnöm. Szerencsére a Kárpát-medencei vállalkozók találkozóján évről évre nagyon sok hasznos tanácsot kapunk, amelyekre szükségünk van – emeli ki. Annamária eddig nem nyert még támogatást a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatán, de figyeli a lehetőségeket, mert nagy tervei vannak, és ezekhez szüksége lenne pénzügyi segítségre. Elsőként egyéni vállalkozóból céggé fejlődne, majd idővel másoknak is szeretne munkát biztosítani, varrodákkal szeretne együtt dolgozni. A legnagyobb vágya pedig az, hogy egyszer saját varrodát üzemeltessen, és akkor más tervezők munkáit is el tudná készíteni. Szerinte ez most piaci rés. – Jelenleg csak bedolgozó varrónőkkel tartom a kapcsolatot, ők segítenek nekem, ha jön egy nagyobb megrendelés, vagy ha kollekciót gyártok. Jó lenne, ha később lenne néhány fix üzletem Budapesten és odahaza is, és persze nagyon vágyom a saját varrodára – teszi hozzá Annamária, aki nagyon büszke az elért eredményeire, s leginkább talán arra, hogy a színházi világban Csákányi Eszterrel dolgozhatott együtt egy bábelőadáson, ahol ő tervezte, illetve készítette a díszletet és a jelmezeket is. A színkritikai díj legjobb rendezői darabja lett az előadás. Ezekből a sikerekből szeretne még többet.
