Ha egy befutott, nagy eredményeket elért cégtulajdonos úgy dönt, hogy átadja a tapasztalatait a következő generációnak, akkor azt mondják: szép gesztust tesz. Ha ezt egy néhány éve a pályán levő vállalkozó teszi, akkor sokan csodálattal tekintenek rá. S ha azt mondja, hogy mindezt ingyen végzi, akkor azt a legtöbben talán el sem hiszik. A kézdivásárhelyi Rancz Zsolt az utóbbi két kategóriát egyesíti a székelyföldi kezdő vállalkozók legnagyobb örömére.
Egy nagyon zárkózott és konzervatív családból származom, a szüleim nem végeztek főiskolát vagy egyetemet. Talán éppen ezért az édesapám mindenképpen azt szerette volna, hogy orvos vagy ügyvéd legyek, mondván akkor később jól fizető hivatásom lesz – bocsátja előre a kézdivásárhelyi Rancz Zsolt, aki azonban, hiába volt jó a reál tárgyakból, nem tudott azonosulni a szülői elvárásokkal. Mindenki csalódására a humán szakok felé orientálódott, és a Filmművészeti Egyetemen kötött ki. Zsolt szülei nem akarták, hogy a fiuk ilyen irányba tanuljon tovább, mert drága volt a taníttatás, és úgy voltak vele, ha zsebbe nyúlnak, akkor Zsoltnak olyan területet választani, hogy megérje a befektetés. Ám ő hajthatatlan volt, és valósággal elszökött otthonról. Amikor a tervei miatt összeveszett a szüleivel, éjjel vonatra ült, és elment az egyetemre.
Néhány héttel később azonban a szülők megbékéltek, és mégis hajlandóak voltak Zsolt tanulmányait finanszírozni, és hagyták, hogy a maga útját járja. A fiatalember, ha már kiharcolta a Filmművészeti Egyetemet, el is végezte a filmrendezői szakirányt. Rá kellett azonban jönnie, hogy a szülei korábban nem a levegőbe beszéltek, mert bár szerette a filmrendezést, és úgy érezte, tehetsége is van hozzá, nem tudott a munkájával pénzt keresni. – Amikor kiszámoltam, hogy mennyibe kerül például egy animációs film elkészítése, akkor olyan összeg jött ki, amit senki nem volt hajlandó kifizetni. Mindenki hüledezett, amikor meghallotta, hogy ezer-kétezer euróba kerülne a munkám. Pedig így is akkora volt a költség, hogy nekem is alig maradt volna valami – emlékezik vissza. Zsolt a tapasztalatok hatására úgy döntött, hogy profilt vált, és a statikus dizájn irányába mozdul el.
Vagyis ettől kezdve nem filmeket, hanem képeket készített, amelyeket plakátként, illusztrációként, logóként adott el. Ehhez ráadásul az animációs filmmel ellentétben csapatra sem volt szüksége, az akkori párjával ketten is el tudta indítani a vállalkozását. Tőle azonban később elvált, és a céget egyedül vitte tovább, jelen pillanatban azonban már háromfős a csapata. – Amikor elindultam, akkor elkövettem azt a hibát, hogy mindennel – webdesign, reklámgrafika, fotózás, videó készítés és animáció – is akartam foglalkozni, de nem ment. Túl sok volt a rendelés, és nem tudtam minőséget adni az ügyfeleknek, akik ezért elpártoltak tőlem, mondván máshol jobb szolgáltatást kapnak. Ekkor döntöttem úgy, hogy elsőre marad a reklámgrafika, és abban leszek a legjobb. Azt pedig egy tízéves tervként tűztem magam elé, hogy teljes körű reklámcéget fogok vezetni – vázolja a terveit a fiatal vállalkozó.
Rancz Zsolt némileg kalandos módon került kapcsolatba a nemzetpolitikai államtitkársággal és az általa szervezett Kárpát-medencei vállalkozók találkozójával. – Egyszer csak, 2016-ban kaptam egy emailt, hogy sikeresen regisztráltam a rendezvényre. Már arra sem emlékeztem, hogy mikor jelentkeztem, de ennek ellenére természetes volt, hogy részt veszek a programon. Pedig akkor még nem voltam vállalkozó, csak álmodoztam arról, hogy egyszer egy reklámgrafikai céget fogok vezetni – mondja a szakember, aki a 2018-as találkozón is részt vett, ahol komoly segítséget kapott vállalkozása fejlesztéséhez. A mentor elmondta neki, hogy miként kell az ügyfeleket megszűrni. – Arra világított rá, hogy nagyon olcsón adjuk a szolgáltatásainkat. Azt tanácsolták, hogy engedjük el azokat az ügyfeleket, akikkel a kezdetektől együtt dolgoztunk, és ne a hála irányítson minket. Azzal biztattak, hogy ha a régiek közül el is veszítünk néhány ügyfelet, újak fognak jönni helyettük.
Mi megfogadtuk a tanácsot, emeltünk a minőségen, ezzel együtt az árakon is, és az üzlet elindult. Nagyon sok munkánk lett, ennek köszönhetően két embert fel tudtam venni teljes munkaidőben, sőt, újabb két leendő munkatársat is betanítunk. Az egyikük román származású, de kiválóan beszél magyarul, és amúgy székelynek tartja magát. A román piac szempontjából ő hatalmas segítség nekem, ráadásul angolul is kiválóan beszél – meséli mosolyogva. Rancz Zsolt vállalkozása abból a szempontból is fejlődött, hogy a reklámgrafika mellé már olyan kiegészítő szolgáltatásokat is felvettek, mint marketing, közösségi média és üzletfejlesztés. Ezekre szerinte nagyon szükség van Székelyföldön, mert ott „a vállalkozások csak zsigerből mennek előre”. Mindenki csak plakátban és szórólapban gondolkodik, és sokszor – mivel nem végeztek piackutatást –, azt sem tudják pontosan, hogy mit akarnak, és milyen célközönséget szeretnének megszólítani. A hirdetéshez szükséges szöveges anyaggal, képekkel és videókkal sem rendelkeznek, ezen spórolni akarnak. – Éppen ezért fejlesztettük tovább a vállalkozást, és vettük fel a design mellé az újabb területeket. S ma már úgy érzem, hogy nem is a design, hanem a marketing lesz a jövő – teszi hozzá.
Ha Rancz Zsolt vállalkozása úgy fejlődik tovább, mint eddig, akkor tíz év alatt tényleg eljuthat a komplett szolgáltatást nyújtó médiaügynökségig. A fiatalember a cél elérése érdekében nem pihen, most éppen szakembereket keres a továbblépéshez. Szeretné, ha hamarosan lenne nyomdász, fotós, videós partnere, akikkel jól együtt tud dolgozni. – Azt kifejezett szerencsének tartom, hogy annak idején Kolozsváron kezdtem vállalkozni, és Szatmárnémeti érintésével érkeztem haza. mert Székelyföldön nehéz lett volna elindulni. Az emberek itt sokszor földhöz ragadtabbak, és nem egészséges dolognak tartják a konkurenciát, hanem csírájában el akarják fojtani azt. Mivel egy meglevő ügyfélkörrel érkeztem haza, így engem nem tudtak ledarálni, ráadásul másokkal ellentétben én az induló és mikro vállalkozásokra koncentrálok, bennük látok fantáziát – magyarázza a szakember.
Rancz Zsolt vállalkozása nemcsak ebben újszerű, hanem abban is, hogy a munkájukról rövid oktató videókat készítenek, ezeket a Facebookon terjesztik. A tudást nem féltik az ügyfelektől, sokkal inkább azt szeretnék, hogy tőlük az ügyfelek is tanuljanak, és legyen szem előtt a munkájuk. Talán ezért is ragaszkodnak hozzájuk annyira. – Itt nem komoly oktató anyagokra kell gondolni, ezek sokszor bohém, vicces videók. Belemakogunk, belenevetünk a kamerába, de úgy gondolom, szerethetőek vagyunk, az ügyfelek pedig, bár talán észre sem veszik, szórakozás közben tanulnak. Én ebben a tanítási módszerben hiszek, nekem sem jött be az iskolában a száraz szöveg – fűzi hozzá. Az eredmények Rancz Zsoltot igazolják, mert akkora a forgalmuk, hogy a legvadabb álmukat is felülmúlja. Ennek köszönhetően nagyon modern irodába költöztek, amelyet bebútoroztak, és ott profi gépeken tudnak dolgozni, amihez meg tudták vásárolni a megfelelő, jogtiszta szoftvereket is.
S hogy az eddigi munkájuk közül mire a legbüszkébbek? Elsőként azt említi, hogy ők készítették el Mihály Ágnes vállalkozásának arculatát, aki 2018-ban megnyerte az Ide süss! magyar cukrászversenyt. Rancz Zsolt egy sikerkonferencián ismerte meg Ágnest, és nagyon büszke az együttműködésükre. – Emellett nagyon sok jó kezdeményezéshez, konferenciákhoz, fesztiválokhoz csatlakozunk – emeli ki a vállalkozó.
Rancz Zsolt és csapata eddig mindent saját erőből ért el, támogatást még nem sikerült nyerniük, de figyelik a kiírásokat. Pályázati forrásból ugyanis design oktatói iskolát alapítanának, ahol kezdő vállalkozókat képeznének. Nem adnának diplomát, de használható tudást annál inkább. Ezt a képzést már alap szinten el is kezdték néhány hónapja, de szeretnék ezt a programot tovább fejleszteni saját gépekkel. – Az eddigi visszajelzések nagyon jók, reméljük, sikerül tovább haladnunk, és idővel meglesz a saját iskolánk. Ez nagyon fontos lenne, mert Székelyföldön óriási az érdeklődés az önfejlesztésre, így valahol a kezdeményezésünk egy misszió is – mutat rá Rancz Zsolt.
