Velkey György: A járvány miatt most online fórumokkal, konzultációkkal találunk egymásra - Külhoni Magyarok
Kárpát-medence arcai

Velkey György: A járvány miatt most online fórumokkal, konzultációkkal találunk egymásra

Nagyon szeretnénk, ha egy egységes szemléletű és egy egymást segítő gyermekorvos társadalom jönné létre, és ehhez a Magyar Gyermekorvosok Társasága egy jó keretrendszert is ad – jelentette ki a szervezet tiszteletbeli elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. Velkey György beszélt az elmúlt években elvégzett munkáról, a járvány miatti átállásról és a februárra megszervezett négy online képzésről.


– A Bethesda Gyermekkórház és a Magyar Gyermekorvosok Társasága – ön előbbi intézménynek a főigazgatója, utóbbi szervezetnek pedig a tiszteletbeli elnöke – évek óta együttműködik a nemzetpolitikai államtitkársággal határon túli programokban. Hogyan indult a közös munka?
– A Bethesda Gyermekkórház és a határon túli gyermekorvosok között már régen meglehetősen sokrétű kapcsolatrendszer alakult ki. Református intézményként egyházi vonalon is sok kapcsolatunk formálódott, és a felek között élő, baráti és szakmai együttműködés jött létre, sőt, a beteg gyermekeken keresztül is egyre többen kerültek a látóterünkbe. E munkának köszönhetően találtunk egymásra a nemzetpolitikai államtitkársággal közel egy évtizede, és közös programsorozatot indítottunk. Ebben határon túli gyermekorvosokkal találkozunk, és szakmai konzultációs oktatóprogrammal segítjük a külhoni kollégákat. Sokan a határon túli gyermekorvosok közül átjártak Magyarországra, és éveken át részt vettek a kongresszusainkon, oktatóprogramjainkon. Emellett persze mi is kijutottunk a legkülönbözőbb határon túli területekre, ahol konzultációkat, megbeszéléseket tartottunk. A kapcsolat aztán egyre bővült egyéni továbbképzésekkel és más programokkal. Mostanra a Magyarországon élő és a határon túli magyar gyermekorvosok között nagyon jó személyes és szakmai kapcsolatrendszer alakult ki.

– Milyen tapasztalatokat szereztek a közös munka során?
– Egyrészt láthattuk azt, hogy az egyes határon túli területeken gyermekegészségügyi szempontból melyek a legégetőbb kérdések, azt tapasztaltuk, hogy jelentős különbségek vannak az ellátásban és a társadalmi igényekben is. Ezek alapján vannak olyan területek, ahol a közegészségügyi ellátásra vagy a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni, máshol pedig technológiailag olyan fejlett az egészségügyi rendszer, hogy inkább tapasztalatcserére van szükség. Ennek a felmérésnek köszönhetően egy érzékeny, rugalmas kapcsolati rendszer alakult ki, és így mindenki azt a segítséget, támogatást kapja, amire a leginkább szüksége van. Kárpátalján, Délvidéken és Erdélyben jellemzően szakmailag is tudunk segíteni, főleg a magyar nyelvű konzultációs lehetőség okán, amiből a helyi magyar családok is tudnak profitálni.

– Az elmúlt egy évben a járvány alapjaiban változtatta meg az életünket, a mindennapjainkat. Milyen hatással volt a pandémia a határon túli programra, munkára?
– Nyilvánvalóan át kellett alakítanunk a kapcsolattartás módját. Az elején nem láttuk, hogy meddig tart a járvány, és megálltunk a programokkal, a találkozókat csak lefújni tudtuk. Később azt is be kellett látnunk, nem reális, hogy az elmaradt rendezvényeket pótoljuk. Emiatt ráálltunk arra, hogy online fórumokkal, konzultációkkal találjunk egymásra, azóta is a világhálón keresztül tartjuk a kapcsolatot.

– A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága a 2021 a nemzeti újrakezdés éve részeként tematikus hónapokat tart, ebben a hónapban a gyermekegészség kerül a középpontba. Mit lehet tudni erről a programról?
– Februárban, minden pénteken négy oktató konzultációs programot szervezünk, amelyek nagy érdeklődésre tartanak számot mind az anyaországi, mind a határon túli gyermekorvosok körében. A kollégák egymás között is kapcsolatot építenek ki az online térben, miközben remek témákról folynak a beszélgetések. Az első, múlt pénteki program központi témája a táplálás, táplálkozás módjai voltak, az előadásokat magyar védőnők, dietetikusok és gyermek-gasztroenterológusok tartották területi és prevenciós munkatársaknak. Ennek az első programnak a lebonyolításában a Magyar Védőnők Egyesülete is közreműködött. A következő pénteken gyermekneurológiai továbbképzés lesz, ami azért is nagyon fontos, mert határon túl a gyerekideggyógyász hiányszakma. Nagyon sok lényeges kérdés lesz terítéken úgy, mint az epilepszia vagy a fejfájás. A harmadik alkalommal – pihentető jelleggel – a hitről és gyógyulásról beszélgetünk majd, ekkor kárpátaljai kollégánk is tart majd előadást. Az utolsó pénteken pszichológiai téma lesz a középpontban, elsősorban pszichoterápiás segítséget igyekszünk majd adni, ami azért nagy dolog, mert talán itt hiányzik a legjobban a magyar nyelvű konzultációs lehetőség.

– Említette, hogy múlt pénteken már megtartották az első online képzést a külhoni magyar gyermekegészségügyi szakembereknek. Teljesültek a kitűzött célok az online térben is?
– Igen, nagyon sokan követték a műsort, amit még utólag is meg lehet nézni, ha valaki regisztrál. Az első egy nagyon komplex, ugyanakkor gyakorlatias előadássorozat volt. amely sok tanulsággal szolgált, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk róla.

– Beszélt arról is, hogy kialakult egy kapcsolati háló, egy együttműködés az anyaországi és a külhoni gyermekgyógyászok között. Van ebben potenciál a jövőre nézve?
– Feltétlenül, mi nagyon szeretnénk, ha egy egységes szemléletű és egy egymást segítő gyermekorvos társadalom jönné létre, és ehhez a Magyar Gyermekorvosok Társasága egy jó keretrendszert is ad. Ezt a törekvést a mostani vezetők – Gárdos László elnök és Mogyorósy Gábor főtitkár – is nagyon támogatják, a szervezetnek most már nagyon sok teljes jogú határon túli tagja is van. S azt is szeretnénk, ha ez a gyermekorvos háló lefedné a magyarlakta területeket.

– Milyen témák, területek kerülhetnek még terítékre a következő hónapokban a határon túli programban?
– Rengeteg ötlet vetődik fel, és kérések is megfogalmazódnak azzal kapcsolatban, hogy milyen témákra koncentráljunk. A következő időszakban leginkább a gyermek-alapellátás kérdéseire igyekszünk fókuszálni, arra, hogy mik oldhatók meg a területi ellátásban és mik azok, amiket a leginkább tudunk segíteni. Ezzel együtt nyitottak vagyunk az új ötletekre, ha megfogalmazódnak igények, és azok elérnek minket, akkor azokra igyekszünk reagálni, és hasznos programokat szervezni.

 

Kapcsolodó cikkek