Az 1997. évben jegyzett, székelykevei rajt óta a rendezvénynek immáron negyedik alkalommal (1998, 2013 és 2016 után) biztosított béfogadó hajlékot a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület. A hangsúly persze, a találkozón van, amely a találkozás, illetve az egymásra találás örömén túl maga a testet öltött, élő hagyomány. Egy olyan lüktető megmozdulás, amiben – ha csak néhány órácskára is! szinte az egész dél-bánsági szórványrégió magyarsága egy nagy családdá olvad újra össze. Mi több, teszi ezt nemcsak a szó valós, de annak tolmácsolt értelmében is. Mert bár szíves-örömest szépítenénk a valót, a mai ünnepélyes alkalom fellépőit kibocsájtó közösségek többségének iskoláiban már hosszú évtizedek óta nincs intézményesített magyar tannyelvű oktatás… Sajnos, ez csak a jéghegy látható csúcsa!
Vélhetőleg e tényállást a soron következő esztendő(k) végén is le fogjuk írni. Ugyanebben a szövegkörnyezetben. S ha úgy is lészen, akkor sem keseregve. Inkább emelt fővel és bizakodással, hiszen őseink nyelve – mindenek dacára, még honos e tájon. A kölcsönkapott lángot van / lesz még ki ápolja és gondozza. Abbéli dologban is reménykedve, hogy ama bizonyos lételem, újfent megerősödve, azokat is visszahozza a közös ünnepségre, akik ezúttal sajnos nem tudtak jelen lenni.
Egy valakit azonban már hiába várunk vissza. A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt msgr. Fiser János plébánost. A betlehemes találkozó eszmei atyját, aki éveken keresztül fővédnöke is volt e rendezvénynek. Emléke előtt tisztelegve az egybegyűltek egy percnyi néma főhajtással emlékeztek. Tették ezt ft.Halász Béla püspök úr, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház főpásztorának a Lukács szerinti evangélium szavaira (Lk.2, 14) épített igehirdetését követően. Az idei összejövetelt jelenlétével többek között Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, valamint Illés Tibor, a bonyhádi székhelyű Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének (BSZOSZ) elnöke is megtisztelte.
„Az emberi szív szeretetből áll össze, / adj ma egy darabot másoknak belőle. / Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak, / ezért van értelme e gyönyörű napnak. / Adj belőle bátran, így lesz szép az álom, / legyen Nektek csodaszép e mesés karácsony.“ A műsor szárnyalását Szabó Anikó verse is bátorította.
Elsőként a házigazdák léptek színre. A Tamási Áron SZMME anyanyelvápolóinak és a helyi református egyházközség óvodásainak közös csoportja. A Betlehemes – Pásztorjáték koreografiáját Boros Rezső Petőfi-ösztöndíjas állította össze Nagy Mónika, Kerekes Márta, Balog Hajnalka és Varga Emese közreműködésével. A verseciek ezúttal is több produkcióval készültek. A Szent Gellért római katolikus plébánia hittanosainak vegyes csoportja Jézus urunk születésének történetét mutatta be, a Petőfi Sándor Kultúregyesület anyanyelvápolói a Luca-napi szokásokat elevenítették fel, a hagyományőrzők pedig, a városuk területén felgyűjtött betlehemes játékot vitték színre. A felkészítéseket ft. Palatinus Alen verseci plébános, Bene Anna, illetve Lantos Ilona vállalták.
Torontálvásárhely színeit a Magyar Művelődési és Művészeti Központ Gyökerek nevű csoportja képviselte. K.Nagy János szakmai koordinálásával a Szent Karácsony éjszakáján című énekcsokrot vitték színpadra. Nagy mesemondónk, Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című művét ezúttal a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület vegyeskarának és anyanyelvápolóinak közös műsorszámaként élvezhettük, Binecz Margit és Kiss Samu pedagógusok felkészítésében.
A 2020. évi regionális találkozókat (a Dél-Bánáti Magyar Művelődési Egyesületek XXXI. Szemléjét és a Dél-Bánáti Betlehemes és Karácsonyi szokások XXIV. Találkozóját – a szerz. megj.) felvállaló házigazda, vagyis a sándoregyházai Bonnaz Sándor Magyar Művelődési Egyesület ezúttal is egyesített erőkkel érkezett, Almási Júlia tanárnő felkészítésében. Karácsonyra készülve. Az egyesület asszonykórusa és az ivanovai Moša Pijade Általános Iskola anyanyelvápolóinak előadásában. A pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület karácsonyi népdalokkal bemutatkozó Pántlika énekcsoportot Kemény Mária készítette fel, az ürményházai Közművelődés gyermekcsoportjának A csavargók éjszakája című produkcióját pedig Cseh János tanító bácsi és Bence Norbert, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa instruálta. Mint megtudtuk, e kicsiny csapat egy nappal később e karácsonyi jelenettel Budapestet is megcélozta. Az „odaáti” Vajdasági Baráti Egyesület szervezésében tartott, jótékonysági Mikulás-estre igyekezve, mely rendezvény teljes bevételét a magyarországi szervezők a nagykikindai, a szajáni, a torontáloroszi, a magyarszentmihályi és az ürményházai óvodák és iskolák javára ajánlották fel. Karácsonyi énekek hangzottak fel továbbá a székelykevei Szalmaszál Művelődési Egyesület hagyományápoló asszonykórusának előadásában, Antal Anna felkészítésében. Az udvarszállási Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületnek a helyi, Lucától Újévig terjedő ünnepköri hiedelmeket bemutató gyermektánccsoportját Horváth Gizella és Virág Eleonóra lelkesítették, a Dél Pacsirtái gyermekkórus és zenész barátaik közös bemutatkozását pedig, vezetőjük, Györfi Sándor zenetanár koordinálta.
A találkozó mintegy háromórás műsorkeretét a BSZOSZ Hagyományőrző csoportja, a bonyhádi vendégek/testvérek betlehemes játéka tette teljessé. A zsúfolásig megtelt nagyterem pórusait végül a felzúgó Székely himnusz fohásza járta át. Advent második vasárnapjának előestéjén. A rendezvény megvalósulását, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n keresztül, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság támogatta.
S a találkozó, valóban rendhagyóan, még a rákövetkező nap folyamán sem ért igazán véget. Új tartalmakkal bővülő, ünnepváró forgatag helyszíne maradt az egyesület udvara. Igazodási támpont, ahol – mire e sorok nyomtatásban is napvilágot látnak, már a világhírű Kossuth-díjas magyarországi Kaláka együttes is békopogtat újra. A Vajdaságban tett idei adventi koncertsorozatának negyedik állomáshelyén. Kérdezvén: „Szabad-e bejönni ide betlehemmel?“
Martinek Imre