„…Hogy a nyelv és a magyarságtudat az unokáinkban is tovább éljen” – Benedek Zsuzsanna Buenos Airesben - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

„…Hogy a nyelv és a magyarságtudat az unokáinkban is tovább éljen” – Benedek Zsuzsanna Buenos Airesben

Benedek Zsuzsanna családjával Magyarországtól tizennégyezer kilométerre él – magyarként. Buenos Airesben született, németül, magyarul, spanyolul, angolul és portugálul beszél. Hosszú évek óta tanít argentin gyerekeknek magyar nyelvet a Zrínyi Ifjúsági Kör hétvégi iskolájában, felnőtteknek pedig a Buenos Aires-i Egyetemen, valamint a Chilei Magyar Egyesületben. Ízig-vérig magyarnak vallja magát, és mindent megtesz azért, hogy őrizze ősei hagyományát.

– Magyar argentinnak vagy argentin magyarnak szoktam mondani magam, de a magyarságom előnyben van, ugyanis a gyökereimet sohasem felejtem el. Őrzöm a magyar hagyományokat, szeretem a magyar zenét és ízeket, és természetesen a nyelvet. Nagyszüleim a második világháború után jöttek el Magyarországról, szüleim is itt, Argentínában nőttek fel. Édesanyám húsz évig volt a Magyar Külföldi Cserkészszövetség tanfelügyelője. Édesapámmal egy kis vidéki városban ismerkedett meg. Ő villamosmérnök volt, és sok éven keresztül egy fiúcserkészcsapat parancsnoka, majd a Külföldi Magyar Cserkészszövetség dél-amerikai kerületének parancsnoka. Mindketten önzetlenül dolgoztak a magyarság érdekében.

– Érzett valaha hátrányos megkülönböztetést csak azért, mert magyar?
– Soha.

Az argentinok nagyon befogadóak, felnéznek az idegenekre, főleg az európaiakra. Nagyra becsülik az európai kultúrákat és azt, hogy őrizzük hagyományainkat. Itt nem gond magyarnak megmaradni.

– Férje szintén magyar származású. Hogyan ismerkedtek meg?
– Mindketten cserkészvezetői tanfolyamot végeztünk, egy cserkésztáborban ismerkedtünk meg. Később gyermekeink is bekapcsolódtak a cserkészmozgalomba. Egészen hihetetlen, hogy mennyit tesz a cserkészet a magyarságtudat, az anyanyelv fennmaradásáért! A férjem Brazíliában töltötte gyermekkorát és fiatalságának egy részét. Imádja a country zenét – ez adta az ötletet, hogy családi együttest alapítsunk. Létrejött a Lajtaváry Family Band, amellyel számos fellépést tudhatunk magunk mögött, és ez megadta azt a lehetőséget, hogy családban szórakozzunk.

– A kint működő Zrínyi Ifjúsági Kör nagy szerepet játszik az életében, mondhatjuk, hogy hidat képez a magyar nyelv és a kint élő magyarok, illetve argentinok között.
– Négyéves koromtól jártam a Zrínyi Körbe, német iskolát végeztem, leérettségiztem, végzettségem szerint építészmérnök vagyok. Keveset dolgoztam a szakmában, mert amikor elvégeztem az egyetemet, akkor már négyéves volt a lányom, és megszülettek az ikreim is. Ezt követően spanyolt tanítottam, később pedig magyart mint idegen nyelvet a Zrínyi Körben, ahol tanfelügyelő vagyok. Ez tulajdonképpen egy hétvégi iskola, és együttműködünk a Magyar Külföldi Cserkészszövetséggel (én magam is cserkésztiszt vagyok). A magyarul már beszélő gyerekeknek nyelvtant és helyesírást tanítok, a nagyobbaknak magyar történelmet, beleértve Erdély, a Délvidék, a Felvidék történelmét is. A Zrínyi Kör célja felébreszteni a magyar öntudatot már a kicsikben is.

Fontos, hogy érezzék, büszkék lehetnek arra, hogy ezt a nyelvet, az ő örökségüket tanulják.

– Tanítványai mit tartanak a legnehezebbnek a magyar nyelv tanulása során?
– A kiejtést. Annak ellenére, hogy a magyar nehéz nyelv, és nincs semmi, amivel a magyar nyelv rendszerét párhuzamba tudnák állítani, roppantul élvezik, hogy tanulhatják. Minden egyes szó egy új világ nekik. Sokat dolgozunk a kiejtésen, rengeteget beszélünk, fokozatosan bővítjük a szókincset, és rendszeresen hallgatunk hanganyagot, mert a beszédkészséget serkenteni, fejleszteni a legnehezebb. Azért tanulunk nyelvet, hogy kommunikálni tudjunk, ebben kell nagyon segíteni a diákoknak. Ehhez a jó kiejtés kulcsfontosságú.

– Öröm és jó érzés lehet hallani, amikor kilencéves gyerekek magyar verset szavalnak egy argentin osztályteremben. Önnek van kedvenc verse?
– Nagyon szeretem Kányádi Sándor verseit. A Tűnődés a csillagok alatt című versében azt írja: „Talán meghalsz, anélkül, hogy látnád Rio de Janeirót.” Ez a mondat nagyon meghatott gyerekként minket, és azt mondtuk, hogy az márpedig nem lehet, hogy Kányádi Sanyi bácsi nem látja Rio de Janeirót! Így történt, hogy írtunk neki egy levelet, amelyben meghívtuk magunkhoz. Ő örömmel utazott Argentínába, 1978-ban nálunk lakott, és nagyon megszerettük egymást. Ezután írta a Dél keresztje alatt című versét, amelyben elmondja, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mely pontján élünk a világnak – ugyanúgy imádkozunk, és ugyanúgy lehetünk magyarok. Sanyi bácsi később sokat segített szakmailag: Gondolatok a magyar nyelvről – Argentínából című könyvem az ő segítségével látott napvilágot.

– Élnek Magyarországon rokonai?
– Édesapámnak hat unokatestvére él Budapesten, velük és gyerekeikkel is tartjuk a kapcsolatot. A bátyám, miután elvégezte az egyetemet, Magyarországra költözött, és ott is házasodott. Sajnos nagyon fiatalon meghalt, de a négy gyermekével tartjuk a kapcsolatot. A legkisebb fiam is Budapesten él. Mindig zenész szeretett volna lenni, itt azonban nehéz lett volna érvényesülni, ezért egy évig járt a Balassi Intézetbe, aztán pedig elhatározta, hogy felvételizik a Kőbányai Zenestúdióba. Fel is vették. Basszusgitározik, és van egy együttese is. Az ikreim 29 évesek, egyik Bécsben, másik Németországban él. A lányom pedig 33 éves, itt él Buenos Airesben férjével és a kis ikreivel. Ő magyar–német–spanyol fordító, és szintén a magyar nyelv tanításával foglalkozik.

Minden évben kitalálunk egy ürügyet a találkozásra, hogy két-három hetet együtt tölthessünk, mert a legjobb a világon a családdal együtt lenni.

– Milyen nyelven imádkozik?
– Imádkozni csakis magyarul! Teljesen idegen számomra, amikor spanyol nyelven hallok szentmisét. Álmodni több nyelven szoktam, de érdekes, hogy számolni spanyolul gyorsabban tudok, mint magyarul. Viszont amikor régen a gyerekeimet rendre kellett utasítani, automatikusan magyarra váltottam – úgy könnyebben ment a dorgálás.

– Mit tett hozzá a személyiségéhez, hogy magyarnak született?
– Gazdagabb vagyok. A magyar nyelv csodálatos, és hálás vagyok a szüleimnek és a nagyszüleimnek, hogy örökségül kaptam tőlük. A családom és én nagy kitartással és erőfeszítéssel törekszünk arra, hogy a nyelv és a magyarságtudat az unokáinkban is tovább éljen.

Jónás Ágnes, Képmás

Kapcsolodó cikkek

  • Köszönik az anyaországi segítséget

    A kanadai magyar közösség tagjaival találkozott látogatása során Szili Katalin, a határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott Ottawában, Montrealban