Március elején már sejteni lehetett, hogy Portugáliában is szigorításokra lehet számítani hamarosan. A magyar közösség karantén előtti utolsó programjaként egy erdei túrát terveztünk. Irány a természet: töltődni, frissülni, piknikezni! Nem számítottunk rá, hogy hívatlan vendégek is érkeznek majd…
A Quinta de Pisão Lisszabontól 40 km-re, a sintrai hegyes-völgyes régióban helyezkedik el, egy erdő mélyén. A quinta szó magyarul farmot jelent. Kellemes, szelíden vadregényes, fantasztikusan igényesen kialakított hely. Jó példája a természetszeretetre való nevelésnek és a természet okos, kreatív, fenntartható élvezetének. Működik itt erdei iskola, lovasoktatás, méhészet és rehabilitációs központ is, sok egyéb mellett, amiről kicsit lentebb írok. A gyermekek számára önmagában is egy természetvédelmi tanösvény. Családi kirándulás keretében jöttünk el ide, 20-30 bátor résztvevővel.
A Quinta számos érdekes programmal kecsegtetett a gyermekek számára, s mivel az időjárás is kegyes volt hozzánk, mindezt jól ki is használtuk. Megismerkedtünk a helyi növény és állatvilággal, például a madarak és emlősök lábnyomaival. Megnéztük az ismeretterjesztő kiállítást és tanulmányoztuk a természetbe kihelyezett oktatótáblákat. Megtudtuk, hogy a kígyókkal ezért okosabb lesz vigyázni, mert bizonyos viperafélék olykor felbukkanhatnak. Láttunk egy régi faszén-égetőt, és elgondolkodtunk róla, milyen nagy munka is lehetett a fűtőanyag előállítása régen. Bekukkantottunk egy félelmetes barlangba, amit ma denevérek laknak, de néhány évezreddel korábban temetkezési helyként szolgált. Szüreteltünk a farm biokertjében, ki-ki maga választhatta ki, melyik salátát, petrezselymet vagy koriander bokrocskát vigye haza. A gyerekeknek metszőollót is biztosít ehhez a komoly művelethez a farm készséges csapata.
Dolgunk végeztével leültünk (volna) piknikezni, de sajnos nem jól választottunk hozzá helyet. Hiába volt szép a kilátás a természetre és az istállóra – benne lovakkal és szamarakkal –, egy gézengúz házőrző kecske meghiúsította az ebédet. Nem átallott felugrani a piknikasztalokra és dézsmát szedni a batyus ebédünkből. Mit volt mit tenni, szégyenszemre menekülőre kellett fognunk. Még szerencse, hogy egy fajátszótér mellett nyugalmasabb piknikhelyet találtunk magunknak. Ilyen csodálatos helyen gyorsan eltelik egy egész nap!