Közös megemlékezést tartottak március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából az Ausztriai Magyarok és Magyarország Bécsi Nagykövetsége, a nagykövetség márványtermében. Az esemény szervezője az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége volt.
Az ausztriai magyarság közös március 15-i megemlékezését immár hagyományosan rendezi meg az ernyőszervezet. Az előkészületekben, az ünnepség lebonyolításában valamint az ünnepi programban a tagszervezetek mind kivették részüket.
A „72.sz. Széchenyi István” Cserkészcsapat, a Bécsi Magyar Iskola diákjai, a „Svung” Bécsi Magyar Színkör, a „Napraforgók” Bécsi Magyar Néptáncegyüttes, a „Napraforgócskák” gyermektánccsoport, továbbá Bécsben élő fiatal magyar művészek, zenészek is meghívást kaptak.
A megemlékezés szónokai párhuzamot vontak a 175 évvel ezelőtti események és a jelen politikai helyzet, – a bizonytalanság, a békevágy – , az orosz-ukrán háború között. Többen idézték Petőfi sorait a „Mit kíván a magyar nemzet?” kiáltványból. „Legyen béke, szabadság és egyetértés”.
A megemlékezés a cserkészek bevonulásával és a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd a szervezők nevében Hollós József az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke köszöntötte a vendégeket. „Minden magyar tudja, mire emlékezünk. És soha nem voltak ennyire aktuálisak a 175 évvel ezelőtti követelések, mint a béke, szabadság és egyetértés”, így Hollós József.
„Ha emlékezünk, akkor emlékezzünk is néma felállással a nemrég elhunyt Smuk Andrásra, az „Europa”-Club elnökére, akinek egy életen át szívügye volt ennek a magyarságnak a megmaradása és jövője“, mondta továbbá beszédében Hollós József. A Központi Szövetség elnöke kitért arra is, hogy örömmel látták, milyen nagy számban tettek eleget a meghívásnak az Ausztriában élő magyarok. Több, mint 260 vendég érkezett, a bécsi és burgenlandi vendégeken túl képviseltették magukat a salzburgi, tiroli, stájerországi magyarok is.
A házigazda, Nagy Andor bécsi magyar nagykövet ünnepi beszédében szintén kitért az Európában zajló háborúra, mely a Kárpát-medencei magyarságot is veszélyezteti. „150 ezer magyar él Ukrajnában és ők békét és tűzszünetet akarnak”. A nagykövet Orbán Viktor miniszterelnöknek, a határokon túl élő magyarsághoz intézett leveléből is felolvasott: „A magyar szabadság iránytűjére ma méginkább szükség van, mint valaha. Mindent meg kell tenni azért, hogy elhallgassanak a fegyverek és az emberek békében élhessenek a Kárpát-medencében.
A megemlékezést bécsi magyar csoportok illetve Bécsben élő fiatal művészek fellépése tette ünnepélyessé. Takács Bence Ervintől szavalatok hangzottak el, Sajó Sándor „Magyarnak lenni”, Buda Ferenc „Himnusz haza” és Gyurkovics Tibor „Ország” című költeményeiből. Ónodi Charlotte énekesnő elődásában Kodály Zoltán és Lehár Ferenc szerzeményei csendültek fel. Zongorán közreműködött Duics László, csellón Stéger Endre.
A Bécsi Magyar Iskola diákjai és a „Napraforgócskák” gyermektánccsoport közös videofilmet küldött az eseményre, melyben a nemzeti ünnepre való felkészülésüket dokumentálták. A közös felkészülésnek köszönhetően újabb együttműködés is született, a „Svung” Bécsi Magyar Színkör és a „Napraforgók” Néptáncegyüttes közös koreográfiával készültek, mely oly sikeres volt, hogy a jövőben több produkciót és fellépést is szeretnének majd megvalósítani, mondta el Pohl Balázs rendező.
A nagyszabású megemlékezést Wurst Erzsébet, a Kaláka Club, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközösségének elnöke szervezte. Az ünnepi alkalom végén a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd egy büfé mellett kötetlen beszélgetésekkel zárult az est a Bécsi Magyar Nagykövetségen.
Forrás: Weber Katalin, volksgruppen.ORF.at