Márciusi ifjakról a ma ifjúságának – Rendhagyó március 15-ei megemlékezés a Bajorországi Magyar Iskola (BMI) tagintézményeiben - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

Márciusi ifjakról a ma ifjúságának – Rendhagyó március 15-ei megemlékezés a Bajorországi Magyar Iskola (BMI) tagintézményeiben

A Bajorországi Magyar Iskola öt tagintézményében az idei megemlékezés is online térben történt. A hétvégi magyar iskolákban tanító kollégák pedagógiai elszántsága, kreativitása, leleményessége az ötletek széles és színes tárházát kínálta az élményszerű, személyes tapasztaláson alapuló, értékeiben gazdag időutazáshoz. Óvodások és kisiskolások, kamaszok és felnőttek egyaránt részesei voltak az idei rendhagyó ünneplésnek.

„Műveld a csodát, ne magyarázd!” – vallja Nagy László, s vallom én is. Ezt a hitvallást követtem éveken át kisiskolám falai közt tanítói pályámon, és ezt az utat járom immár hatodik éve Regensburgban is. Bátran mondhatom, hogy a Bajorországi Magyar Iskola szövetség tagintézményeiben is meghatározóvá vált ez a mottó a tudatos pedagógiai munkában.

De vajon, miben is rejlik a csoda művelése, műveltetése a hétvégi magyar iskolák kicsi közösségében? Egyrészt a tevékenységben és a tevékenykedtetésben. Ez az út vezet az élményszerű ismeretszerzéshez, a felfedezés semmihez sem hasonlítható öröméhez, és mindazon képességek fejlesztéséhez, fejlődéséhez, amelyek segítenek abban, hogy kreatív, gondolkodó, problémamegoldó felnőtté váljanak a ránk bízott gyerekek. S, ha ezen a tanulási, tanítási úton haladunk, sokat tettünk annak érdekében, hogy érzelmileg is kötődjenek gyökereikhez, hagyományaikhoz, kultúrájukhoz. Később, ahogy növekednek diákjaink, bátran bízhatunk abban, hogy szívük után az értelmük is nyitottá és befogadóvá válik történelmünk, irodalmunk, művészetünk, jeles napjaink, nemzeti ünnepeink háttérismeretének önálló megszerzésére, bővítésére és mélyítésére. Az egészséges önazonosságuk kialakításában és kialakulásában, identitásuk megőrzésében és megszilárdításában és annak majdani továbbadásában bizony meghatározó szerepe és felelőssége van a csodaművelés– és műveltetés módszertanának.

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc egyik dicsőséges nemzeti ünnepünk. Évről-évre felidézzük a márciusi eseményeket, az ifjakat, a hősöket. Átérezzük a nap szentségét, elévülhetetlen eredményeit és értékeit. Mi már igen. Ugyanakkor számtalan kérdés felvetődik bennünk azzal kapcsolatban, hogy miként helyezzük a jelenbe a múlt történetét az óvodásoknak, kisiskolásoknak, tizenéveseknek, egyetemistáknak, egyáltalán a ma ifjúságának? Hogyan közvetítsük a gyerekek felé, a több, mint egy évszázaddal ezelőtt történteket, hogy megérintse őket, az érdeklődésüket felkeltsük, és ébren tartsuk? Nos, a válaszban ott rejlik ismét Nagy László gondolata: műveld a csodát! Nézzük, hogyan alkották meg a csodákat a Bajorországi Magyar Iskola szövetség hétvégi iskoláiban.

A regensburgi óvodásokat az óvó néni meséje repítette vissza a kor hangulatába. Mondókázott, verset mondott, énekelt a huszárokról videó üzenetében a kicsiknek, sőt huszárcsákót készített kamerán közvetítve. Huszárdobot barkácsolt, és mindezek mellé még egy kis matematika is belefért. Mennyivel érdekesebb huszárokat, nemzeti színben pompázó tulipánokat, pillangókat, kokárdákat számolni, ha csupa érdekes, színes, tevékenységeket sorakoztatunk fel egymás után! Egyik pillanatban énekel, a másikban verset mond, a harmadikban barkácsol, dobol, és pihentetésként egy kicsit számol az óvó néni. Persze, hogy a kamera másik oldalán kedvet kapnak a kicsik, és máris készen állnak a feladatok megoldására. Tevékenységek sorozatával, jó hangulatban, élményszerzésen alapuló tanulással megjelent egy kor, egy esemény, amihez érzelmileg közel kerültek a mi kis magyar óvodásaink. A csoda a mosolyban, az együttműködésben, a motivációban és abban a pozitív viszonyulásban rejlik, amely jó alapot ad már kiskorban az önazonosság kialakításában.

A regensburgi kisiskolásokkal kokárdát varrtunk az anyukák aktív közreműködésével. Piros-fehér-zöld színekben pompázó képet készítettünk Nemzeti dalunk szövegéhez. Felső tagozatosaink – immár hatodik alkalommal jelentkeznek kedvenc irodalmi alkotásaikkal a világhálón – a Táv-Litera-Túra ünnepi megállójában Petőfi Sándor költeményét szavalták el. A csodában rejlik az az apró kis mozzanat, hogy hétről-hétre vállalják arcukat, és népszerűsítik a szívüknek kedves irodalmi gyöngyszemeket. Tapasztalatból tudjuk, hogy ebben a korban szeretnek a legkevésbé szerepelni. Pláne nem közösségi oldalakon, főleg nem verset mondani és mesélni! Éppen ezért ezt az eredményt tekintjük jelenleg a legújabb és legféltettebb kincsünknek. Büszkék vagyunk rájuk!

A burghauseni magyar iskola vén diákjai évről-évre apró csodák sokaságából építik fel végső, a folyamatot lezáró remekművüket. Az idei nemzeti ünnep tiszteletére különös meglepetéssel készültek. Saját alkotásaikban jelenítették meg a dicsőséges nap eseményeit. Képzeletük segítségével visszaröppentek 173 évet a korban, és rajzban rögzítették a “megélt” történéseket. Jól megfigyelték a kort jellemző építészet csínját-bínját, fontos helyszíneket, eseményeket, ruhákat – még Petőfivel is beszélgettek a Pilvaxban –, s aztán élményekkel “hazatérve”, lelkesen örökítették meg élményüket a papíron. Alapos gondossággal készítették el rajzaikat a Pilvaxról, a nyomdáról és sokaságról. Hát, azt hiszem így kell kamasz gyerekekkel művelni a csodát!

A weideni magyar iskolában a kreativitás apró és legeldugottabb zugait is bejárták kicsik és nagyok. A tanítók kiaknáztak ötleteikkel minden lehetőséget, hogy az ünnep varázsát a gyerekek megéljék. Ne tűnjön számukra távoli, megfoghatatlan, idegen valaminek a múlt eseménye. Nemzeti színbe öltöztették szívüket az ünnep tiszteletére. A gyerekek gondolatait, képzelőerejüket, megfigyeléseiket a piros, a fehér és a zöld szín járta át. Ezen a szemüvegen keresztül merültek el a csodák birodalmában. Nyitott szemmel jártak-keltek, és fotóztak lelkesen. A lencséjük által rögzített képekből fotomontázsokat készítettek. Szívet és lelket gyönyörködtető “nemzeti” alkotások születtek. De, ami minden kreativitást és ötletet felülír, az a nemzeti lobogóra tűzött személyes üzeneteik megfogalmazása! Az a saját névvel ellátott, kimondott és leírt, belső és meghitt gondolatsor, amely a lobogó színeire íródott általuk, és büszkén hirdet olyan alapértékeket: mint a hazaszeretet, összetartozás, nemzeti büszkeség, hagyományápolás, magyarságtudat. És ezen a ponton álljunk is meg! Elérkeztünk a csodateremtés hegycsúcsára! Értelemmel és érzelemmel ruházták fel a gyerkőcök a hétvégi magyar iskola létét. Az általuk kimondott, leírt, vállalt és hirdetett szavak súlya alatt a végső küldetés beteljesülése szólal meg, ami a hétvégi magyar iskolák egyik legfontosabb célja. Ez pedig nem más, mint a magyar identitás és önazonosság kialakítása, fenntartása és megszilárdítása. Megható érzés olvasni értékes üzeneteiket.

A müncheni és a nürnbergi magyar iskola pedagógusai, csoportvezetői is elszántan művelik alkotó és alkotásra késztető tevékenységüket. Küldetésük megvalósítását az a nehezítő körülmény sem gátolja, hogy hosszú hónapok óta online térben kell megszervezniük az oktató-nevelő munkát. A Bajorországi Magyar Iskola szövetség intézményei közül a legnagyobb létszámmal ők dolgoznak, így a szervezési -logisztikai feladatok elvégzése is komoly kihívások elé állítja őket. Dicséretes, hogy nem engedik el a gyerekek kezét, és a személyes találkozás előnyeit felülírva, szakadatlan lelkesedéssel teremtik meg értékeiket hétről-hétre, hónapról-hónapra.

Műveld a csodát! – szól mindannyiunkhoz a költő. Személyes találkozásainkat gátolja a járvány immár egy éve. Tavaly nemzeti ünnepünkről nem tudtunk megemlékezni. Fiókban maradtak a kellékeink. Az idei csodát online térben megszerveztük, átéltük és megéltük. Új eszközök, más módszerek, rendhagyó tartalmak teremtették meg a hagyományokon nyugvó értékeket. Láttunk és láttattunk, meséltünk és meséltettünk, verseltünk és verseltettünk, képzeltünk és képzeltettünk, alkottunk és alkottattunk. Nemzeti ünnepünknek méltó helyet adtunk a lelkünkben és az elménkben. Nyomot hagytunk. Magunkban és a gyerekekben. A remekmű elkészült!

Orcskai Marianna

Kapcsolodó cikkek

  • Az első magyar ballagás Regensburgban

    A regensburgi konzuli magyar iskolában elbúcsúztattuk az első végzős osztályunkat. Egyedülálló, kivételes ünnep volt ez mindannyiunk számára. Kivételes, mert