Rendkívüli évkezdés: stúdiómegáldás és kenyérsütés élő adásban - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

Rendkívüli évkezdés: stúdiómegáldás és kenyérsütés élő adásban

Hol Isten, ott szükség nincsen – így hangzik a Házi áldás utolsó sora. Évindító adásunkban, vízkereszt idején nagy figyelmet szenteltünk az imádságnak, és az Úrra bíztuk a 2022-es esztendőt. Meghívásunknak a Walton Hills-i Első Magyar Református Egyház vezetője, Dr. Krasznai Csaba tett eleget. Püspök úr megáldotta a helyiséget, ahonnan adásunkat sugározzuk, majd pedig imádkozott az elkészült kenyér fölött.

A pandémia óta sok mindent láttunk már online térbe átkerülni, de talán egyikünk sem látott még kenyeret sülni kemence és pék nélkül… egy rádióstúdióban. Molnár Zsolt főszerkesztő ötletét valósítottuk meg, aki a hallgatók részvételével szerette volna elkészíteni az anyaországból kapott lisztből a Bocskai Rádió kenyerét. Apró, szimbolikus gesztus, mégis felemelő érzés, hogy a magyarországi és külhoni gazdák terméséből őrölt liszt a diaszpórába is eljuthatott. Távol élő nemzettársainkkal újra megtapasztalhattuk az összetartozás érzését, hiszen egyek vagyunk hazaszeretetünkben.

Dr. Krasznai Csaba mesélt követőinknek a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programról, hiszen ez a református gyülekezet és egyházkerület életéhez már évek óta szorosan hozzátartozik. A Pécs városából indult hagyományőrző kezdeményezés egyévtizedes múltra tekint vissza. A Magyarok Kenyere program jótékony céllal is bír, a szervezők minden évben gondoskodnak róla, hogy nélkülöző családokhoz, árvaházak lakóihoz is juttassanak a kenyérből. A beérkezett termés első alkalommal 10 tonna volt, azóta évről évre ennek a többszöröse kerül a dézsába.

A kenyér minden ember legalapvetőbb élelemforrása, erről tanúskodik a Bibliában Izrael népe, és Jézustól is számos példabeszédet ismerünk, amikor a kenyér szimbólumát használja: “Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg.” Egy másik részletben pedig azt mondja: “Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le.” Az Úrtól tanult imádsággal pedig így fohászkodunk: “Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” A magyar nép számára ez az eledel az életet, a megélhetést, az otthont jelenti. Amikor kenyér kerül az asztalra, akkor biztonságérzet van a családtagok szívében. A gazdálkodó vetéstől aratásig imádkozott Istenhez kedvező időjárásért, hogy jó termést hozzon a befektetett munkája. A bőséges gabonatermés nem volt magától értetődő, és sok esetben ezen múlott a családok megélhetése. Nem véletlenül használjuk a kenyérkereső kifejezést arra, aki dolgozik. A kenyeret olyan tisztelet övezi a magyar kultúrában, ami máig sem veszett ki a családokból.

A tiszteletes úr Reményik Sándor “Mindennapi kenyér” című verséből idézett néhány sort az adásban, ám az egész költemény üzenettel, aktuális tartalommal szolgál. Fogadják szeretettel:

Reményik Sándor Mindennapi kenyér

Amit én álmodom:
Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.

Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.

1920

Dorgay Zsófia, Bocskai Rádió

Kapcsolodó cikkek

  • 1956 TE CSILLAG

    Az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió 2022. október 23-án megemlékezést tartott az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulóján.