Az 1997. évben jegyzett, székelykevei rajt óta a rendezvénynek immáron negyedik alkalommal (1998, 2013 és 2016 után) biztosított béfogadó hajlékot a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület. A hangsúly persze, a találkozón van, amely a találkozás, illetve az egymásra találás örömén túl maga a testet öltött, élő hagyomány. Egy olyan lüktető megmozdulás, amiben – ha csak néhány órácskára is! szinte az egész dél-bánsági szórványrégió magyarsága egy nagy családdá olvad újra össze. Mi több, teszi ezt nemcsak a szó valós, de annak tolmácsolt értelmében is. Mert bár szíves-örömest szépítenénk a valót, a mai ünnepélyes alkalom fellépőit kibocsájtó közösségek többségének iskoláiban már hosszú évtizedek óta nincs intézményesített magyar tannyelvű oktatás… Sajnos, ez csak a jéghegy látható csúcsa!