A félresöpört népszavazás: amikor halállal fenyegették az autonóm Kárpátalja híveit - Külhoni Magyarok
általános Hírek Kárpátalja

A félresöpört népszavazás: amikor halállal fenyegették az autonóm Kárpátalja híveit

Minden félelmet legyűrve, magyar-ruszin összefogással Kárpátalja népe 1991-ben az önrendelkezés mellett szavazott. Dupka György író maga is ott volt a megyei tanácsban, amikor az ukrán nacionalisták ostromolták a kárpátaljai megyei tanács ungvári épületet. Mindennek ellenére, amikor Ukrajnáról és az EU-tagságról kérdeztük, formabontó választ adott.

Hogyan kezdődött a kárpátaljai autonómiamozgalom?

1989 és 1994 között azt lehet mondani, hogy Kárpátalja a hőskorszakát élte. Ez persze köszönhető a gorbacsovi peresztrojkának és glasznosztynak, az engedékenyebbé váló rendszernek, amelynek keretein belül a nemzetiségek is szóhoz jutottak. Mi is láttuk az ukrán és a többi nemzetiségi ébredési mozgalom szárnybontogatását, és mi is megragadtuk a lehetőséget, mert úgy éreztük, hogy ha most nem lépünk, lemaradunk. Így hoztuk létre 1989-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, aminek Fodó Sándor lett az elnöke, én pedig az ügyvezető titkára.

A tiszabökényi születésű Dupka György afféle kárpátaljai garabonciás ember: író, újságíró, szerkesztő, kisebbségi és kultúrpolitikus, civilszervezeti vezető, történész és lágerkutató egy személyben, ereiben magyar, ruszin, lengyel és szlovák vér is csörgedezik, tucatnyi kötetben, tanulmányokban járta körül Kárpátalja közelmúltját és jelenét. Minden hangszeren játszik, a lírától a levéltári tanulmányig, a statisztikától a szociográfiáig.

Mivel foglalkoztak eredetileg?

Kezdetben érdekvédelmi kérdésekkel, emellett segítettük az első kárpátaljai ruszin szövetség létrehozását, amit Tomcsányi Mihály (Tomcsanyij Mihajlovics Mihajlo) magyar-ruszin építészmérnök vezetett. Egy időben szoros barátság alakult ki velük, mellettük az ukrán Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társasággal, és másokkal is. Aztán 1990-ben a tiszapéterfalvi választmányi ülésen a magyar szervezetek képviselői támogatták a ruszin szövetségnek az indítványát, hogy autonómiára van szüksége a helyi lakosságnak. Ezután elszabadult a pokol: a radikális ukrán szervezetek kategorikusan elutasítottak minden autonómiát.

A kárpátaljai ukránok is?

Igen, ők is, hallani sem akartak róla. Mi azért létrehoztuk a Kárpátaljai Nemzetiségek Ligáját, amelyben a ruszinok és magyarok mellé jöttek a németek, a zsidók, a szlovák, román és más nemzetiségek is. Erős volt a Kárpátaljai Megyei Tanácsban a KMKSZ frakciója, amihez a volt kommunista párt magyarjai is csatlakoztak, így tizennyolcan voltunk már. S azt is láttuk, hogy velünk együtt van meg a ruszinpárti többség, ami egyben az autonómiapárti többséget is jelentette, így

a különböző bizottsági üléseken napirendre tűztük az autonómia, pontosabban, hogy az érzékeny füleket ne sértse, a kárpátaljai „különleges önkormányzat” kérdését.

S a magyar autonóm járásét.

Igen, beregszászi barátaink is léptek, ők a járási tanács ülésén tárgyalták meg, hogy támogatják a kárpátaljai magyar autonóm körzet létrehozását Beregszász központtal az autonóm Kárpátalján belül. Kialakult egyfajta csapatmunka a megyei tanácson belül, amit persze az ukrán nacionalisták elleneztek. Amikor tudták, hogy szavazni fogunk arról, hogy a függetlenségi népszavazási kérdéseket kiegészítsük a Kárpátaljára és a beregszászi magyar körzetre vonatkozó kérdésekkel, igyekezték megakadályozni, hogy egyáltalán szavazni tudjunk.

Ezt hogyan kell elképzelni?

Sátrakkal körbevették a megyei tanács épületét, és mindent megtettek, hogy ne tudjunk egyáltalán bejutni. Nem csak pszichikai nyomást fejtettek ki – skandáltak minden durvaságot – de kövekkel be is dobálták az ablakokat, fenyegetőztek.

S a rendőrség?

Tehetetlen volt, s egyébként is, fele ruszinbarát, fele ukránbarát, igazából annyit tudtak tenni, hogy nem engedték tettlegességig fajulni a dolgokat.

Önt érte ilyen jellegű atrocitás?

Én szerencsére hamarabb érkeztem, mint a többiek, nekik szabályosan rendőrsorfalak között kellett bejutniuk az épültbe, amire, mint már említettem, repültek a kövek. A lényeg az, hogy sikerült megszavaztuk, és utána a bizottság jött létre, amely kidolgozta az autonómiatervezetet, és ezt aztán a különböző szervezeteknek kiosztották. Erre a népszavazásra aztán ráült Leonyid Makarovics Kravcsuk későbbi elnök, aki azt ígérte, ha támogatjuk az elnökválasztási folyamatban, akkor támogatja az autonómiáinkat. Mi ezt el is hittük, és fel is került a szavazólapra mindkét kérdés, a kárpátaljai és a beregszászi is.

Az eredmény elsöprő győzelem volt, megyei szinten a lakosság 72 százaléka támogatta a „különleges önkormányzat” létrehozását, Beregszászott pedig 87 százalék a magyar autonómiát.

Előbbi azt jelenti, hogy a mintegy 700 ezres többnemzetiségű csoporttal, főként ruszinokkal szemben 300 ezren lehettek a későbbi betelepülő ukránok és egyebek. Mindenesetre a megyei tanács összeült, jóváhagytuk a népszavazás eredményét, és egy határozatba foglalva elküldtük a kijevi parlamentnek, ahogy azt Kravcsukkal megbeszéltük, aki éppenséggel azóta a kárpátaljaiak voksaival győzött.

Kapcsolodó cikkek