Ha egy tehetséges és elszánt házaspár vállalkozásba kezd, akkor ketten, ha hegyeket nem is mozgatnak meg, de szinte csodára képesek – erre példa a beregszászi Puskás Ildikó és Puskás Róbert. A házaspár két és fél éve nyitott menzát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, emellett különböző rendezvényeken és programokon biztosítják a cateringet. Most arról álmodoznak, hogy szórakozóhelyet nyitnak a helyi fiataloknak, de ahogy eddig dolgoztak, ez csak ma terv, holnap már valóság lehet.
– Hogyan és milyen előzmények után indult el a közös vállalkozásuk, a Kiscsikó menza üzemeltetése?
– Puskás Ildikó: Nyolc éve vagyunk házasok, előzőleg mindketten alkalmazottként dolgoztunk. Nekem volt egy minimális tapasztalatom a vállalkozás terén, mert a családomnak itt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola második emeletén, volt egy büféje. Akkoriban én még diák voltam, de sokszor besegítettem. Később, amikor Robival összeházasodtunk, akkor itt helyezkedtünk el a főiskolán. Egy alkalommal Orosz Ildikó rektorasszony szólt, hogy ha van kedvünk, menjünk el hotel és vendéglátás szakra tanulni. Amikor megszereztük a diplomát, akkor rá két hétre megkért minket, hogy nyissuk meg a főiskola új tankonyháját itt a földszinten.
– Mikor lettek hivatalosan vállalkozók?
– Puskás Róbert: Több, mint két éve, 2017. április elsején nyitottuk meg a menzát. Bár bolondok napja volt, de mi az első pillanattól kezdve nagyon is komolyan vettük a vállalkozást. Jellemző egyébként a mi életünkre, hogy bármibe is kezdtünk bele, majdnem mindig április elsején nyílt meg vagy indult el. Ez a dátum eddig szerencsét hozott nekünk.
– Mely napokon fogadja a vendégeket a Kiscsikó menza?
– Puskás Ildikó: A hétvégéket kivéve minden nap nyitva vagyunk, szombaton és vasárnap pedig privát megrendeléseket vállalunk. Születésnapokon, lakodalmakban, konferenciákon vagy éppen céges rendezvényeken biztosítjuk a cateringet. Az ételt itt készítjük el, és innen szállítjuk a helyszínre.
– Milyen kínálatból választhatnak azok, akik a menzán étkeznek?
– Puskás Róbert: A menzán napi egy levest főzünk, de a vendégek mindig, kétféle másodikból választhatnak, amihez még salátát kérhetnek. Ehhez kínálunk üdítőt, kávét és édességeket. Az ételekhez az alapanyagot a környékbeli termelőktől, a piacon próbáljuk beszerezni, a húst egy helyi hentes szállítja, mindannyian hivatalosan bevizsgált termékeket forgalmaznak.
– A privát rendezvényeknél a megrendelők adott kínálatból választhatnak, vagy valamelyest tudnak igazodni a vásárlói igényekhez?
– Puskás Ildikó: A privát rendezvényekre kínálunk egy alapot, amiből tudnak választani, de persze igény szerint ezt lehet bővíteni, vagy akár ételeket is ki tudunk cserélni. Mi ebből a szempontból is rugalmasak vagyunk, szeretünk új dolgokat kipróbálni, és a rendezvény jellegéhez, stílusához igazítani a szolgáltatásunkat. A Kárpátaljai Zsidó Napok rendezvényen például természetesen teljesen másképp kell főznünk és készülnünk.
– Mi jelent ez a gyakorlatban?
– Puskás Róbert: A zsidók ragaszkodnak a kóser ételekhez, és ezt mi is maximálisan szem előtt tartjuk. Így szigorúan olyan alapanyagokat használunk, amelyeket a zsidók is megehetnek. Ezek egy részét itthon is be tudjuk szerezni, de van, amit Magyarországról kell megrendelnünk, ilyen például a libamáj. A zsidó tojást pedig itteni alapanyagból készítjük el a megfelelő recept szerint.
– Vállalkozásuk két és fél éve alatt mi jelentette a legnagyobb kihívást?
– Puskás Ildikó: Talán a legelső rendezvényünk volt a legnagyobb falat, mert körülbelül két hete voltunk vállalkozók, amikor Orosz Ildikó megkért minket, hogy szolgáljunk ki egy háromszáz fős nemzetközi matematika versenyt. Nem akartuk elvállalni, de a rektorasszony határozottan kijelentette, hogy ha átvettük a menzát, akkor dolgozzunk, mert nincs más helyettünk. Szerencsére azonban sikerült helytállnunk, sőt, megalapoztuk a jövőbeni együttműködésünket. A vendégek elégedettek voltak az ételekkel, arról nem is beszélve, hogy tizenhárom perc alatt végeztünk a szervizzel, ennyi idő alatt mindenki megkapta az első és a második fogást. Büszkék lehetünk emellett még a farsangi bál kiszolgálására is, ez a rendezvény visszafogottabb, elegánsabb, de jól helytálltunk, a magasabb színvonalú igényeknek is meg tudtunk felelni. Pozitív visszajelzéseket kaptunk, így bízunk benne, hogy jövőre visszahívnak minket. Annyit azonban fontos megjegyeznünk, hogy a főiskolától nagyon sok segítséget kapunk, mindenben támogatnak bennünket.
– Mi a nehezebb: egy magas színvonalú rendezvényt kiszolgálni vagy a menzán minden nap helytállni?
– Puskás Ildikó: Közhelyesnek tűnik, de a mi esetünkben tényleg igaz, hogy nincs nagy és kicsi, fontos és kevésbé fontos rendezvény. Mi minden pillanatban igyekszünk a maximumot nyújtani, ahogy mondani szoktam, a szívemet minden kicsi asztalra odateszem. Nagyon nagy szeretettel szolgálok ki egy diákot, egy takarítónőt vagy éppen egy professzort is. Talán ez azért is van, mert amikor kicsi voltam, a legnagyobb vágyam az volt, hogy szendvicset vigyek az iskolába, ez akkor csak álom maradt. Most viszont elképesztő örömmel tölt el, hogy én tudok mások ebédjéről gondoskodni. Az pedig kifejezetten jól esik, ha a vendégek is érzékelik az igyekezetet, és visszajelzést adnak erről. A gyerekek egyébként a leghálásabbak ebben.
– Hány alkalmazott dolgozik a vállalkozásukban?
– Puskás Róbert: A munkatársaink létszáma alkalomfüggő. Ha folyamatosan vannak rendezvényeink, akkor nagyobb kapacitásra, több emberre van szükség. Be tudunk vonni diákokat is, akik nagyon szívesen jönnek hozzánk dolgozni. A konyhán jelenleg három fix ember van, kettő pedig váltja egymást kéthetente. Közülük az egyik hölgy ukrán, aki viszont meg szeretne tanulni magyarul. Mi pedig gyakorolni tudjuk vele az ukránt, így az együttműködéssel mindkét fél jól jár. Emellett a családtagjaink is sokat segítenek nekünk a konyhán, korábban Ildikó nagymamája volt a szakácsunk, jelenleg apósom és párja is be szokott segíteni, viszont a legfontosabb, hogy a szüleim sokat vigyáznak a kislányunkra, e nélkül nem tartanánk itt.
– A nemzetpolitikai államtitkárság kiemelt figyelmet fordít a határon túli családokra, közösségekre, vállalkozásokra. Mennyiben tudnak részt venni a különböző programokon, pályázatokon?
– Puskás Ildikó: Már a vállalkozásunk kezdetén elkezdtük keresni azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével tovább tudunk fejlődni. Erre remek alkalmat nyújtanak a Kárpát-medencei Vállalkozók Találkozójának képzései, ahol mindig hihetetlen fontos tudást kapunk a mentoroktól, az ott tanultakat napi szinten fel tudjuk használni a vállalkozásunkban. S persze nagyon sokat tanultunk más vállalkozóktól is, sokakkal remek kapcsolatot építettünk ki, ezek a határokon átívelő együttműködések sok erőt adnak mindannyiunknak. Mi eddig minden rendezvényen ott voltunk, és a jövőben is igyekszünk részt venni a találkozókon. Emellett nyertes pályázók is vagyunk, mert a nemzetpolitikai államtitkárság támogatásával 2018-ban egy esküvői és rendezvény termet alakítottunk ki a közeli Benén, itt olyan programokat szervezünk meg, amelyeket nem tudunk behozni a főiskolára. Vásároltunk továbbá olyan eszközöket, amelyet máshol is fel tudunk használni.
– Egy sikeres vállalkozó jellemzően nem elégszik meg azzal, hogy a jelen jól alakul, hanem folyamatosan tervezi a következő hónapokat, éveket. Mire van szükség a továbblépéshez, az álmok megvalósításához?
– Puskás Róbert: Szeretnénk egy olyan szórakozóhelyet nyitni, ahol a fiatalok kulturáltan tudnak szórakozni, mert Beregszászon most nincs erre lehetőség. Ez nem egyszerű vállalkozás, de az elmúlt két és fél évben olyan lehetetlennek tűnő dolgok valósultak meg, hogy már semmi nem tűnik álomnak. Annak idején szinte semmi tőkénk nem volt, mégis eljutottunk idáig, a szórakozóhelyet is meg fogjuk nyitni. A sikerekhez mindketten kellünk, Ildikó is, aki az érzelmet, a lendületet hozta be a vállalkozásba, magam pedig inkább racionálisan közelítem meg a dolgokat, és lassítom a tempót. Ketten kiegészítjük egymást, ez a sikerünk záloga.
