Hallgatóink az elmúlt adásban Bócsay Klára, Vörös Katalin és Pigniczky Eszti cserkész múltról szóló eszmecseréjének lehettek fültanúi. Ezzel a beszélgetéssel a Cserkész Rádió/TV azt a sorozatát kívánta folytatni, amelyben a cserkészetben kiemelkedő karriert befutott idős személyekhez látogatnak el. Bócsay Klári néni személyében egy igazi vezetőt ismerhettünk meg. A cserkészetről lelkesedéssel, a saját teljesítményéről szerényen beszélt.
Az első kiképzéssel és a cserkészet szellemével Németországban találkozott, a Duna közelében élt családjával szórvány közösségben. 1949-ben lett cserkésszé avatva Regensburgban. 1950-ben már őrsvezetővé lépett elő, ami a bergeni tábornak, és a 27. csapat vezetőjének, Császár Zoltánnak volt köszönhető. A csapatparancsnokától nagyon tartott fiatalkorában, mert szigorú volt, és a kifejezetten nehéz térképészetet és morzét tanította. A sors fintora, hogy egyidőben költöztek ki Amerikába, és egy születésnapon még találkozniuk is sikerült évek múltával.
Már nem aktív munkatársa a Külföldi Magyar Cserkész Szövetségnek, de folyamatos érdeklődéssel követi a háttérből az eseményeket. Klári néni egy ritka és kivételes pozíciót töltött be 1978-1988 között: kiscserkészvezető tiszt volt. A továbbiakban azt boncolgatjuk majd, hogyan jutott idáig, és milyen kapcsolat fűzi Pigniczky Eszti édesanyjához, Vörös Katalinhoz.
Klári néni és a családja 1950-ben költözött az új kontinensre. Előbb New York állam nyugati részén éltek, mert az édesapja ott kapott munkát, később költöztek Ohio államba. Clevelandben gyakori volt akkoriban a cserkész-toborzás egyházaknál, magyar rendezvényeken. Klári néni Dolesch Melinda invitálásra kezdett el foglalkozásokra járni a 34. számú Zrínyi Ilona cserkészcsapatba. Nagyon örült neki, hogy az új, még idegen környezetben korban hasonló magyar fiatalokkal ismerkedhet. Mire Clevelandbe került, már őrsvezető volt, hamarosan saját kiscserkész őrsöt kapott. Akkor még nem sejtette, hogy ez a tevékenység lesz a szíve csücske. A Búzavirág nevű őrsben 9 gyerekkel dolgozott. A mai napig emlékszik az első amerikai táborra a Grand folyó partján. Szívesen odalátogatna most is, hogy nosztalgiázzon.
A kiscserkészetről tudni kell, hogy a háború előtti Magyarországon csak próbálkozások történtek a létrehozására, Németországon pedig még egyáltalán nem működött a kicsik hivatalos kiképzése. Hivatalosan Amerikában kezdődött 1978-ban, az iniciátor Beodray Feri bá volt. Azért tartották időszerűnek ezt a rendszert kiépíteni, mert megfigyelték, hogy a kisebbek nem kifejezetten az idősebbek programjaira lennének fogékonyak. A kicsik korához megfelelő játékokat találtak, játszva kezdték tanítani őket, főleg népdalokra. A szakszerű kiscserkész-képzést RŐR Program néven emlegetik. A betűszó annyit takar, hogy raj, őrs, raj. A kiképzett őrsvezetők a mintatáborokban gyakorolhattak a kisebb testvéreken. Ezt követően jött – szintén a Beodray Feri ötlete alapján, hogy hozzákezdjenek a kiscserkészek segédtiszti képzéséhez. A kiscserkészek kiképzésében Dél-Amerika élenjáró volt annak idején, sok anyagot tőlük kaptak, többek között az első keretmesét is. „A csapat jövője és a sikere a kiscserkészektől függött.” – fogalmazott Klári néni.
„Az a cserkészetben is, hogy akárhonnan jövünk és akármikor, leülünk a tábortűz köré és ugyanazokat a népdalokat énekeljük. Kodálynak köszönhetjük, hogy a népdalokat összegyűjtötte, és a cserkészeknek ajánlotta.” – Klári néni hozzátette, hogy a családi életük központja is a cserkészet volt, gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Olyannyira, hogy a lánya barátnője azt hitte, hogy otthon is egyenruhában járnak. Nagymamaként is nagyon büszke arra, hogy látja az unokákat cserkészkedni. Mindig fontos volt számára, hogy gyermekei és unokái ismerjék a gyökereiket, ápolják a hagyományokat.
Vörös Katalin táborparancsnok, az 1. kiscserkész segédtiszti vezetőképző tábort vezette, ami 1978-ban volt. Tíz éven át csapatparancsnok volt Philadelphiában. Megtudhattuk tőle, hogy anno minden csapatparancsnoknak kiscserkészettel kellett kezdenie a csapata építését. Úgy véli, hogy ez ma is így helyes: az idősebbek érdeklődnek, de hozzák magukkal a kíváncsi kistestvéreket. A kicsik figyelmét pedig minél korábban érdemes felkelteni, hogy a későbbiekben ők lehessenek az utánpótlás. Azt tapasztalta Philadelphiában, hogy nagyobb eséllyel morzsolódnak le a cserkészetről azok, akiknek a kiképzése nem kiskorban kezdődött el kiscserkészi szinten.
Klári nénivel az 1966-os Jubitáborból ismerik egymást. A Pittsburgh környékén megtartott eseményen rengetegen részt vettek, a cserkészet csúcsa volt. Csak a kiscserkészek közül 150-en táboroztak. Kati néni számára különleges alkalom volt, hiszen először vitte a csapatát Jubitáborba. A csapatszellemet csak megerősítette a tábor, a cserkészei barátokat szereztek, megérezték, hogy egy nagyobb szervezet tagjai.
A Jubitáborban hozta össze a sors a clevelandi cserkészaktivistákkal. Elkezdődött a közös szervezni a segédtiszti vezetőképző szervezése, és ettől kezdve gyakran jártak együtt táborozni a philadelphiaiak a clevelandiekkel.
Mindkettejüket megkértük, hogy mondják el gondolataikat a cserkészet jelenlegi helyzetéről, illetve fogalmazzák meg, hogy miért tartották fontosnak, hogy nyilatkozzanak a Cserkész Rádiónak.
Kati néni: „Mindannyian akik vezetők voltunk, hiszünk ebben az eszmében. A fiatal generációt is ebben a szellemben neveltük, és ez az oka, hogy a külföldi magyar szervezetek közül a cserkészet tudta magát fenntartani ennyi ideig. Hozzájártul a magyar közösség fenntartásához. A jelenlegi társadalmi vezetők kétharmada cserkész volt. Hiszek abban, hogy a külföldi magyar cserkészetnek van jövője, van értelme. Erőssége, hogy mindig tudott alkalmazkodni: arra építettünk, amit a gyerek magával hozott. Ha jól tudott jól magyarul, akkor az öntudatát fejlesztettük. Ha nem tudott, a nyelvre fektettük a hangsúlyt. A kettő végül kiegészítette egymást, kialakult egy egyensúly.” – Ma is hisz a példamutatásban, pont ezért gondolja úgy, hogy meg kell örökíteni az egykori vezetőket, hogy a történetükből lassanként összeálljon a külföldi magyar cserkészet története.
Klári néni: „Amikor a kommunista uralomnak vége volt akkor Bodnár Gábor személyesen ment Magyarországra, látogatta a magyar vidékeket, sőt, még elcsatolt helyekre is elment iskolákhoz, templomokhoz, egyesületekhez. Megmagyarázta nekik, hogy miért fontos a cserkészet, miért kezdjék újra. Azóta is nagyon szépen működnek. Nagyon örülök, hogy a külföldnek is volt szerepe abban, hogy az újraindult. Visszaadtuk, amit kaptunk.” – Fiatalkorában nem gondolta volna, hogy még mostanra is működik a cserkészet. Igazán lelkesnek tartja a jelenlegi fiatalokat, csak azt sajnálja, hogy már nem tud aktívan részt vállalni a feladatokból.
Klári néni az interjú végén hozzátette, hogy a beszélgetést a Beodray Ferenc emlékére szeretné ajánlani, aki külföldi magyar kiscserkész mozgalom megálmodója és kezdeményezője volt: „Klára, a kiscserkészekre vigyázzon, azokat ne hagyja.” – ezt a tanácsot helyezte Klári néni szívére az egykori csapatparancsnok.
A Cserkész Rádió/TV munkatársai nevében köszönjük Bócsay Klári néninek, hogy hozzájárult a beszélgetéshez, és elmondta a saját történetét. Köszönjük, hogy magyarságszeretetre és emberségre nevelte egykor a kiscserkészeket, akiket mára évtizedes barátságok fűznek egymáshoz, illetve hűség a cserkészethez. Hálásak vagyunk Vörös Kati néninek, hogy csatlakozott az interjúhoz. Tartsa meg Önöket az Isten egészségben! Jó munkát!
A videó megtekinthető itt.
Dorgay Zsófia
Bocskai Rádió