Mint másoknak is, a március hónap az én számomra is a vírusos járvány miatt sajnálatosan lemondott és elmaradó programok ideje volt. Ezért most programokról szóló beszámolók és képek közlése helyett inkább arról tudósítok: hogyan változott meg a hónap leforgása alatt a munka.
Márciusi istentiszteletünket 14-én tartottuk meg Berlinben a Grunewald Kirche kápolnájában. Talán kicsit kevesebben jöttek az akkor éppen kibontakozó járványhelyzet miatt, de velük telefonon beszéltünk. Másnap feltettük a prédikációt és az istentiszteleten elhangzó imádságot a gyülekezet facebook oldalára, hogy azok számára is elérhető legyen, akik nem tudtak részt venni az alkalmon.
Az istentisztelet böjt harmadik vasárnapja alapján folyt. Oculi vasárnapjának témája az Úrra való rátekintés, és az ő segítségének kérése. Aktuális volt a jelenlegi járványhelyzetre, hiszen most is a hírek, a félelem és a belső nyugtalanság akarja elfordítani tekintetünket Krisztusról. Ez alapján próbáltam vigasztalni az összegyűlt híveket, hogy tekintsünk Krisztusra és az ő óvó szeretetére. A bajban tőle várjuk a szabadulást, és az ő kezébe ajánljuk azokat, akik segíthetnek nekünk. Így az orvosokat, kutatókat, az állami vezetőket is. A prédikációban a ’48-as szabadságharc hőseinek példáját is megemlítettem, mint akik a nehézségek utáni biztató jövőre néznek.
Az istentisztelet végén a szeretetvendégség is elmaradt, inkább egy nagyon rövid megbeszélést tartottunk a továbbiakról. Ekkor még úgy volt, hogy maradunk Berlinben május végéig, de az alkalmakat bizonytalan időre online formában tartjuk meg. A gyülekezet megértéssel, és helyesléssel fogadta a terveket, a változásokat. Bensőséges, és jó beszélgetés alakult ki, ha rövid ideig is. Így barátságban váltunk el egymástól az alkalom után.
Az istentiszteletet követő szerdán volt Angela Merkel „történelmi beszéde”, ami után egyértelmű volt, hogy egyre kevésbé lehet programokat szervezni Berlinben is. Ezt követően az ösztöndíjprogrammal egyeztetve (többszöri levélváltást és telefonbeszélgetést követően) hazatértünk. Döntésünkről a gyülekezet vezetőségével telefonon egyeztettünk, és mentoromék segítségével rendezni tudtuk berlini ügyeinket. Ezúton is hálás köszönet minden segítségért és szolgálatért nekik és a gyülekezetnek is.
Az alkalmakat online formában meg tudjuk tartani, és így – Istennek hála – folytatódik a munkánk. Ennek kidolgozásával és megvalósításával foglalkoztunk a hónap második felében. Így láthatjuk, hogy bárhogy is alakuljanak a körülmények, a munka Isten segítségével folytatódik tovább.
Sinkó Gábor, korosiprogram.hu