A Bajorországi Magyar Iskola (BMI) regensburgi konzuli iskolájából öt tanuló jelentkezett az AMAPED által szervezett mesemondó- és szavalóversenyre. Az öt bátor jelentkező közül három versmondónk helyezést is ért el a nem mindennapi megmérettetésen.
„A próza morgó malom kelepe.
A vers a szívnek hárfa-éneke.
A próza mállik, szertehull ha régi.
A vers örök, mint minden ami régi!”
Gárdonyi Géza
Az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete (AMAPED) idén immár 11. alkalommal rendezte meg a már hagyományt teremtő mesemondó- és szavalóversenyt. A pályázati felhívás megszólította a magyarországi gyerekeket és szépkorúakat éppúgy, mint a szórványban, vagy a diaszpórában élőket. Jelentkeztek is a verseket és meséket kedvelők szép számmal. 151 lelkes előadó érezte úgy, hogy ennek a rangos eseménynek a részese szeretne lenni. 56 jelentkező Magyarországról, 66 előadó a különböző szórvány településekről (26 vajdasági, 9 felvidéki és 31 erdélyi mutathatta be kedvenc verseit, meséit) 17-en Ausztriából, 8 versenyző Németországból, 4 fő pedig Spanyolországból jelezte részvételi szándékát a szervezőknek. Az óvódás korú gyerekektől a nagyszülők korosztályáig mindenki lehetőséget kapott a szereplésre. És szerepeltek is. A legkisebbektől a legidősebbekig több generáción átívelve. Fül- és szemtanúja lehetett a hallgatóság költészetünk széles tárházának egy-egy kiválasztott darabján keresztül annak a folyamatnak, amelyben a kicsik bontakozó versvilágától az érő és éretté vált, közvetítő szerepet betöltő produkcióig eljutott.
A szervezők a szokásuktól eltérően ebben az évben újítást vezettek be a pályázók körének bővítése céljából. Lehetőséget kívántak azoknak a jelentkezőknek is adni, akik a távolság miatt személyesen nem tudtak részt venni a rendezvényen. Az idei évtől videón is elküldhette a jelentkező a világ bármely pontjáról az előadását. Megérzés? Nem tudni. Egy dolog azonban biztos. A videófeltöltés ötlete mentette meg a versmondó versenyt. Ugyanis a március 28-ára meghirdetett eseményt az élet felülírta. A koronavírus járványhoz kapcsolódó intézkedések a program elhalasztását tette indokolttá. A szervezők azonban nagyon bölcs döntést hoztak. A hagyományt nem szakították meg, a szívükhöz kedves esemény megrendezéséről nem mondtak le, csupán módosították a verseny lebonyolítását. A megváltozott helyzethez alkalmazkodva az előadásokat immáron mindenkinek videófelvétel formában kellett elküldenie.
Mi is alkalmazkodtunk az új kihívásokhoz. A szerencsénk az volt, hogy időben elkezdtük a felkészülést. Így a tanulási folyamat kezdeti szakaszában még volt alkalmunk személyes, bensőséges hangulatban ráhangolódni a gyerekek által választott irodalmi gyöngyszemek rejtelmeire. Mindig érdekes ez a barangolás. A felfedezés, a kalandozás izgalmai, az azonosulási pontok megtalálása, megnevezése, a képek megfejtése, látása és láttatása, a gondolati egységek felidézése mind-mind megannyi közös élményt nyújt. Ez az élmény még megadatott. Azonban a versmondás-tanítás technikai részét már online folytattuk, és fejeztük is be. Ez tőlünk szokatlan és idegen érzéssel párosult az első pár alkalommal, de aztán áthidaltuk az akadályokat.
A felvételek elkészültek, és a gyerekek várták az eredményt. Pedig az eredmény már akkor megszületett, amikor döntöttek a részvételről. Abban a pillanatban nyertesei lettek az eseménynek. Verseket a kezünkbe venni, a gondolataiban elmerengeni, megismerkedni újabb és újabb alkotásokkal, csodálattal figyelni a gazdag képeket, és mindezeket befogadni lelkünkbe, tudatunkba már ez is nemesíti az egyént. Az, hogy kiskamaszként felvállalják a közvetítő szerepet is a befogadás mellett, hihetetlen nagy érték. Ha még hozzáadjuk azt is, hogy mindeközben a magyar identitásuk, nemzeti önazonosságuk mennyit fejlődött, szintén az eredményesség pozitív mérlegét erősíti. Az irodalmi nyelv megértése, használata, nyelvi fejlődésüknek és kompetenciájuknak egy magasabb szintű garanciát eredményez.
Ha a versmondás technikai feltételeiről közelítem meg az eredményt, szintén pozitív válaszokat tudok megfogalmazni. A gyerekek beszédművelése a diaszpórában hihetetlen kiemelt fontossággal bír. A magyar nyelv helyes hangsúlyát, hanglejtését, a beszéd ritmusát, hangerejét, tempóját a helyes beszédlégzést tanítjuk, és ezzel a lehetőségek tárházát nyitjuk meg a minőségi nyelvoktatás fejlesztése terén. A regensburgi iskolában a helyesejtés-tanítás kiemelt főfolyamatként jelenik meg pedagógiai munkánkban. Természetesen leginkább azért, hogy az anyanyelvoktatás különböző területeinek fejlesztésekor ezek a főfolyamatok már feltételi, vagy kiegészítő folyamatként, eszközként jelenjenek meg a beszédükben. A gyerekek versmondásában már ennek a tudatos pedagógiai folyamatnak a gyümölcsei érnek be, válnak eszköz szintűvé. Ez az a terület, ahol szövegreprodukciós képességük átfogó, komplex eredményt tükröz. Azt hiszem, az eredményesség szempontjából a legértékesebb elem, ez a minőségi tanulási folyamat.
A megmérettetésen már az objektív teljesítmények összességét értékelik. Ami fontos, kell és szükségszerű is a visszacsatolás tükrében. Ezen szempontok alapján is méltán vagyunk büszkék versmondóink teljesítményére, eredményére, sikerére. Hiszen a 151 tehetséges előadó közül kicsi iskolánk három tanulója ragyogó helyezést ért el. Megérdemlik, hogy a nevüket is megemlítsem. Tiborffi-Gányi Kitti 3. osztályos tanulónk 3. helyezést ért el kedvenc versével: Csoóri Sándor: Csodakutya, Kiss Áron Attila 6. osztályos tanulónk Ágh István: Két virág egy pár c. versével korcsoportjának 3. helyezettje lett. Mester Emma 7. osztályos tanulónk Zelk Zoltán: Micsoda madár c. vers közvetítésével a korcsoportjában a 2. helyezést kapta.
Hálásan köszönjük a szervezők áldásos munkáját. A rendezvény magyarságunk lelkét és tudatát erősíti, a magyar nyelv művelését folyamatos csiszolásra készteti, évről-évre újabb és újabb kihívások elé állít bennünket, minőségi alkotásokra készteti a felkészítőket és a felkészülőket, évről-évre megismerhetjük irodalmi gazdagságunk egy kis szeletét a felnövekvő nemzedék közvetítése által, valamint mintát adnak mindebből a szépkorúak előadása.
Kányádi Sándor gondolata tökéletesen összefoglalja mondandóm lényegét, mely így hangzik: „Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.” Tegyünk meg érte minden tőlünk telhetőt!
Orcskai Marianna
