A külhoni magyaroknak sehol sem könnyű megőrizni identitásukat, különösen igaz ez akkor, ha valaki az anyaország határától távolabb, szórványban él. Gabona Ferenc és nagycsaládja a délvidéki Muzslyán igyekszik helytállni, és nemcsak magukban, hanem más magyar családokban is tartják a lelket. A féltve őrzött hitet és hazaszeretetet próbálják meg átadni gyermekeiknek és a többi magyarnak is.
Jónak, alázatosnak lenni kívülről nagyon egyszerűnek tűnhet, pedig nagyon kevesen képesek eljutni az önzetlen szeretet legmagasabb szintjére. Az ötgyermekes Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ vezetője nagyon jó úton jár, hogy az érzelmi létrán felérjen a csúcsra, ha még nincs ott. A vele való beszélgetésből az is kiderül, hogy a recept világos, hittel kell élni az életet, és igent kell mondani a szembe jövő feladatokra. Erőt mindig kapunk ehhez, eleget.
El sem tudná magát képzelni nagycsaládja nélkül a munkácsi Popovics Pál, aki szerint nem elmagyarázni, hanem átélni kell, hogy miért jó gyermekeket vállalni. A férfi a családjából merített erőt a köz javára fordítja, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökeként már több ezer gyermek formálását, nevelését segítette. A vállalását folytatja, annál is inkább, mert a cserkészet a magyarság megtartását is segíti.