Igyekszem tisztességesen felkészülni az interjúimra, de amikor az idei Margó-díjas Visky Andrással tervezett beszélgetésre készültem, furcsa érzés volt bennem. Hogy talán nem vagyok még kész rá. Szívesen elolvasnám előtte még egyszer (vagy párszor) a Kitelepítést, amelynek néha egy-egy bekezdése is egynapos elmélkedést kívánt volna. Pedig tapasztalatból tudom, hogy vannak könyvek, amelyeket becsukni nehéz, „kiolvasni” nem lehet, csak olvasni. Jelen időben. A beszélgetés után mégsem volt hiányérzetem. Ritka ajándék, ha egy író egy idegen újságíróval találkozva, a fárasztó, stúdióban töltött nap estéjén, egy fotózáson is túl, mindössze negyven perc alatt ugyanolyan készségesen nyílik meg, mint a könyvei.
