Amerikában rengeteg új benyomás, meghatározó találkozás és életre szóló élmény ért minket az itt töltött három év alatt. A megdöbbentő jelenségek összeírása után összeszedtem ittlétünk legfontosabb pozitív tanulságait is.
1. Amikor lakást és iskolát keresve bejártuk férjem új munkahelyének környékét, elcsodálkoztam a hatalmas zöldövezeteken, a szokatlan formájú kisvárosokon és a sűrű lakóparkokon. Mintha nyaralóövezetbe érkeztünk volna: egy-két emeletes házak, ősfák, tavak és hiányos infrastruktúra (van edzőterem, úszómedence és sportpályák, de alig vannak járdák vagy boltok).
Végül mi is egy lakóparkba költöztünk, de hamar kiderült: nincsenek a gyerekeinkkel egyidős lakók, és autópálya vág el a belvárostól, mindenhova autóval kell járni. Ez Amerikában teljesen általános, de fiaink korábban már önállóan közlekedtek a lakásunk és az iskolájuk környékén.
2. New Yorktól kb. 50 kilométerre lakunk. Első itteni nyarunkon egy hétig mindennap bementünk, a délelőtti edzőtábor után a legfontosabb turistalátványosságokat néztük meg, ami lenyűgözött, ugyanakkor maga a város felemás élményt jelentett. Kisebbik fiunk azóta sem akar odamenni, pedig a Nagy Alma egyik erőssége, hogy minden korosztály és mindenféle ízlésű/igényű ember számára tartogat izgalmas látni- és fogyasztanivalót.
Férjemmel kb. kéthavonta beautózunk különböző, főleg magyar kulturális eseményekre vagy koncertekre, sőt párszor egyedül is bevonatoztam múzeumokat látogatni. Bár minden alkalommal elvarázsolt az „éjjel sem alvó város” állandó pezsgése, kulturális sokszínűsége, továbbra is nyomaszt zsúfoltsága, hangossága, piszkossága, az utcákon lődörgő, kéregető kábítószeresek, a mindenhol érezhető jellegzetes fűszag, az egyes „no go” zónákról nem beszélve. Ma sem szeretnék ott élni, de turistaként szívesen látogatom, kulturálisan feltölt, és ami zavar benne, azt utána „kipihenem”.
SEHOL NEM ÉREZTEM MAGAM OLYAN JELENTÉKTELENNEK, A TERMÉSZETET PEDIG OLYAN NAGYNAK ÉS ERŐSNEK, MINT OTT.
Emellett több olyan nemzeti parkban jártunk, ami világszinten egyedi, és valamilyen szélsőséges paraméterel bír, például Kalifornia több csodája: a világ legnagyobb fáit rejtő Sequoia, a legmeredekebb sziklákat mutató Yosemite és a gyakorlatilag sivatag Death Valley.
4. Az amerikai állami iskolarendszerről, illetve az azt különböző okok miatt elfogadni nem akaró családok otthonoktatásáról már beszámoltam, most néhány olyan példát említek csak, amelyeket szívesen viszontlátnék Magyarországon. Azon túl, hogy nincsenek szülőértekezletek (csak a tanév kezdete előtt egy tájékoztató az adott iskolába újonnan érkezők, beleértve például a külföldről odaköltöző gyerekeket és szüleiket), egyébként csak évi két egyéni fogadóóra (igaz, szülői osztályközösség sincs…), elsősorban a változatosságot és rugalmasságot és ebből következően azt a tényt, hogy mindenféle külföldi diákot könnyen befogad és kezel az oktatási rendszer.
HOGY MINDEN DIÁK AZZAL FOGLALKOZHAT, AMIT SZERET, AMIBEN JÓ – AKÁR ELEMIBEN IS, DE LEGKÉSŐBB A KÖZÉPISKOLÁBAN, A GIMNÁZIUMBAN PEDIG AKÁR FŐISKOLAI VAGY EGYETEMI SZINTŰ TÁRGYAKAT IS FEL LEHET VENNI.
A nagyfokú szabadság – ami persze felelősséggel is jár, és nyilván vissza is lehet élni vele – másik két iskolapéldája: otthontanulóként akár érettségi nélkül is be lehet kerülni a felsőoktatásba; az iskolák vezetőségét (school board) – ahol inkább a menedzseri, mint pedagógusi képességeket részesítik előnyben – pedig a lakosság választja, nem az állam jelöli ki.
6. A „túl sok” témakör könnyen megszokható, elfogadható tartományába illik még a nemzeti jelképek elterjedt használata, a házak, kertek és boltok európai szemmel túlzónak tűnő ünnepi díszítése, valamint a fogyasztói piac állandó „nyomulása”. A boltokban az egyik ünnepi díszítés közvetlenül követi a másikat. Míg otthon gyakran esik szó arról, hogy meg kellene tanulni ünnepelni, itt sokszor az az érzésem: meg kellene tanulni megélni a szürke hétköznapokat is…
7. A legtöbb középületben, főleg a hivatalokban, boltokban, iskolákban, de akár a közösségi épületekben, például templomokban is brutálisan erős a légkondicionálás.
8. Az általánosan jellemző sokszínűség, jóhiszeműség, kedvesség, vidámság és megoldásfókuszú hozzáállás abszolút követendő értékek (úgy a magán-, mint a szakmai életben), viszont jellemző a saját nemzeti kultúrát, nyelvet, gyökeret vesztett állapot, és a gyakran naivitásba hajló jóindulatúság. A nyitottság és elfogadás pedig gyakran együtt jár a tájékozatlansággal – tisztelet a kivételnek.
De a tapasztalatunk az, hogy az átlag amerikai könnyen megtéveszthető, amit sok médium és közszereplő rendesen ki is használ. A társadalom sokszínűsége csak bizonyos feltételek mellett lehet előnyös – ha csak pusztán a másság elfogadására nevel, saját (nemzeti, nemi stb.) identitásunk megőrzésére nem, úgy könnyen vezethet identitásvesztéshez, önazonosság nélküli tömegléthez.
9. Gyakran emlegetik az anyagias amerikai gondolkodást. Interjúalanyaim is sokszor hangsúlyozták már az itteni érdekorientáltságot, szemben a magyarországi (vagy európai) érték- és kultúraközpontúsággal. Én mindkettőt és azok ellenkezőjét is megtapasztaltam mindkét kontinensen, de tény: saját fizetéséről, szervezete költségvetéséről vagy épp közösségi épületvásárlásáról/-eladásáról senki nem beszélt nekem olyan nyíltan, mint az Amerikában élők.
10. Az amerikai társadalom tele van belső ellentmondásokkal. A jelenség okainak elemzése meghaladja e cikk kereteit, így csak néhány területet említek példaként, amelyekről saját tapasztalatunk is van. Ilyenek: az életmód – ennyi fitt és kórosan elhízott embert sehol nem láttam korábban; a szexualitás – egyszerre van jelen a túlszexualizáltság az „elfogadás” jegyében, valamint a prűdség. Például a városi uszodai öltözőkben is csak külön fülkékben öltözhetnek a vendégek, a közösségi terekben nem; a sokszínűség – sok náció él együtt, de ezzel párhuzamosan még mindig erősek az asszimilációs kísérletek is; a társadalmi szakadékok – egyszerre van markánsan jelen a szellemi és anyagi gazdagság, a butaság és a mélyszegénység.
Emellett a szólásszabadság és az azt megbéklyózó politikai korrektség, illetve az eltörlés „kultúrája” párhuzamos támogatása is erős, csak úgy, mint a béke és a szabad fegyverhasználat iránti elkötelezettség.
Forrás: bocskairadio.org
Borítókép: freepik
