Az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) Mikulás-vacsoráján mellettem ült egy fiatal lány, akinek lelkesedése és talpraesettsége lenyűgözött. Amikor kiderült, hogy Hungary Foundation-ösztöndíjas, megígértem neki, hogy alkalomadtán majd alaposan kikérdezem, mert már régóta szerettem volna írni erről az ösztöndíjlehetőségről. Azt is megtudtam, hogy izgalmas területen kutat (mesterséges intelligencia és gyermekvédelem), de csak a beszélgetésünk során derült ki számomra, milyen gazdag szakmai pályaíve van már ilyen fiatalon.
Mit érdemes az ösztöndíj előtti életedről tudnunk?
Miskolcon születtem, első generációs diplomás vagyok, a családomban nem volt senki más, aki egyetemet végzett volna. Szüleim nagyon támogattak, annak ellenére is, hogy nem volt előttük hasonló példakép. Szerencsére a gimnázium után, az adható 500 pontból 480-at szerezve bejutottam az ötéves, osztatlan állami ösztöndíjas jogászképzésre. Már az egyetemi évek alatt is folyamatosan dolgoztam gyakornokként, például a Miskolci Törvényszéken, a jogklinikán, az egyetemen demonstrátor voltam két különböző tanszéken is, 2019-ben pedig bejutottam az Országgyűlésbe is egy egyéves ösztöndíjjal, s ezért minden héten Budapestre utaztam. A Covid-járvány sajnos ezt éppen akkor vágta ketté, amikor az intézménylátogatások következtek volna, de azért eljutottam például az Alkotmánybíróságra és még jó néhány fontos intézménybe. Mindig is kerestem a lehetőségeket, és sosem hagytam ki azokat, ha az utamba akadtak. Már akkoriban igyekeztem publikálni, bontogattam a szárnyaimat, és többek között írtam öt darab tudományos diákköri értekezést (TDK). Tudom, nem vagyok teljesen normális…
Nekem nem ez a szó jutott eszembe, inkább a lenyűgöző, de tény: rendhagyó.
Az országgyűlési ösztöndíj után szembejött velem az online térben egy hirdetés, miszerint az Aurum Alapítvány mentoráltakat keres. A 2021 elejétől kezdődő program szerint aki bejut, egy-egy olyan mentort kap Budapestről, aki már valamit elért jogászi karrierjében. Ismerőseim sem tudtak semmit erről a programról, de mivel nekem egyáltalán nem voltak fővárosi szakmai kapcsolataim, örömmel jelentkeztem rá. A szóbeli interjún megkérdezték, mi érdekel. Előtte jött az ihlet – szerintem a Jóisten –, hogy a DNS-tesztek adatvédelmi veszélyei témában írjak egy dolgozatot, így jeleztem nekik: alkotmányjogi érdeklődésem van, és azon belül az adatvédelem érdekelne. Hónapokig semmilyen visszajelzés nem érkezett, majd jött egy gratuláló telefonhívás. Sokan mondják, hogy az algoritmus görgette elém ezt a lehetőséget, de szerintem a Jóisten keze volt benne… Mindenesetre ott ismerkedtem meg Dr. Szabó Endre Győzővel, aki a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökhelyettese volt annak idején; manapság Luxemburgban dolgozik az Eurostatnál. A Covid-járvány miatt nem tudtak a mentorok eleget foglalkozni velünk, Endre viszont végtelenül lelkiismeretes volt, nagyon támogatott, például neki köszönhetően lehettem gyakorlaton a NAIH-nál, és segített dönteni, amikor az egyetemi tanulmányok végén több állásajánlatot is kaptam.
Az Aurum Alapítványnál megismertél más szakmabelieket is?
Igen, dr. Tribl Norbertet, aki akkoriban az Alkotmánybíróságon dolgozott, és mivel tudta, hogy szakfordítói végzettségem is van – mert azt is elvégeztem az egyetemi évek alatt –, először arra kért, fordítsak le különböző alkotmánybírósági határozatokat az Alkotmánybíróság számára. Majd elkezdtem ott dolgozni az egyetem utolsó negyedévében, és ott ismertem meg dr. Sulyok Mártont is. Én voltam az egyedüli vidéki a projekt csapatban, mindenki más a budapesti, ELTE-ről érkezett, mégis engem hívtak meg, hogy legyek része annak a csapatnak, amely elindította a Constitutional Discourse nevű blogot.
A következő lehetőség az volt, hogy a Mathias Corvinus Collegium (MCC) számára kezdhettem dolgozni távmunkában, heti 20 órában. Eleinte csak megbízásos alapon szerveztem, illetve moderáltam néhány eseményt. Viszont rögtön az első olyan jól sikerült, hogy ajánlatot kaptam Budapesten a Phd-fokozatom megszerzésére. Így kerültem a Károli Gáspár Egyetemre Trócsányi professzor és Sulyok Márton Phd-hallgatójaként. A diplomaszerzés után már heti 40 órában dolgoztam az MCC-nek, közben kutattam a Phd-re, és írtam az említett blogot, illetve szerkesztőségi tag voltam. Utóbbinál sok évig nem kaptunk anyagi támogatást senkitől, csak önerőből vittük, de mostanra már sokkal jobban felépített, és jóval nagyobb olvasottságot ér el, mint amikor elkezdtük. Ezekben az években dolgoztam az Alkotmánybíróságnak, továbbá mentor voltam a Bocskai Szakkollégiumban a Károli Gáspár Református Egyetemen… Megfordultam a Gazdasági Versenyhivatalnál is. Végül onnan és az MCC-től jöttem fizetés nélküli szabadságra ezzel az ösztöndíjjal, de a blogírással és a Phd-kutatómunkával haladok innen is. Ha visszamegyek Magyarországra, majd megint felveszem a fonalat, s meglátom, milyen lehetőségek várnak rám…
Attól nem tartok, hogy ne kapnál új lehetőségeket otthon, sokkal inkább attól, hogy itt tartanak Amerikában… De térjünk rá az ideérkezésedre. Miért jelentkeztél erre az ösztöndíjra?
A Hungary Foundation-ről akkor hallottam először, amikor az MCC-ben dolgozva 2023-ban hat napot töltöttem itt, Washington DC-ben, ahol intézményeket látogattunk, többek között a Hungary Foundation-t. Akkor még nem tudtam erről az ösztöndíj-lehetőségről, mert a Covid-járvány miatt évekig nem írták ki. Viszont dr. Kiss Lilla Nóra – éppen ezzel az ösztöndíjjal (Post-Graduate Visiting Research Fellowship) volt itt korábban, ő itt maradt tartósan és most az Informatikai és Innovációs Alapítványnál (Information Technology and Innovation Foundation, ITIF) dolgozik – elküldte nekem a pályázatot, amint kiírták, hogy mindenképpen próbáljam meg, nem veszíthetek vele. Nem gondoltam volna, hogy sikerül, de hála Istennek elnyertem az ösztöndíjat. A kiválasztási folyamatban nemcsak rengeteg írott anyagot – önéletrajzot, motivációs levelet és ajánlóleveleket – kértek, hanem volt egy online interjú is. Kalandosan vettem rajta részt: éppen egy amerikai vendégprofesszor volt nálunk az MCC-nél, őt kísérve Szegedről érkeztünk Budapestre, ahol este nyolckor várt az interjú. Két perccel nyolc előtt álltunk meg az MCC épülete előtt, én kivágódtam a kocsiból, felrohantam az irodába, lehuppantam a székre és kezdődött… Hála Istennek a rohanás ellenére jól sikerült, és nemsokára érkezett a hatalmas örömöt és büszkeséget keltő email, mely szerint én lettem az egyik kiválasztott. Hálás vagyok a Jóistennek, aki ezt így elrendezte, és persze nagyon hálás vagyok a Hungary Foundation-nek, hogy eljuthattam ide. Rengeteg minden történt velem már eddig is, rengeteg érdekes embert ismertem meg, sokat utaztam, előadásokon vettem részt, sőt szerveztem és tartottam előadásokat – életre szóló élmények, amelyek az egész életemet megváltoztatták…
Szakmailag mekkora lehetőség ez számodra?
Jelenleg a 2022-ben kezdett Phd-met végzem, ami jogászként egy négyéves folyamat. A kiírás szerint kifejezetten Phd-hallgatókat, vagy az elmúlt öt évben Phd-fokozatot szerzett kutatókat kerestek. Nézegettem más pályázatokat is, de máshol nem feleltem meg a pályázati felhívásoknak, vagy az életkorom miatt, vagy, mert teljesen más területet kutatok, mint ami azokban a felhívásokban szerepelt. A kutatási témámat pedig úgy találtam meg, hogy már nagyon régóta érdekelt eleinte az adatvédelem, majd később a mesterséges intelligencia (MI), illetve a gyermekvédelem. Az egyetemen nagyon sokat foglalkoztam az előbbivel – most egyébként Koltay professzor úrral készítünk egy jövőre megjelenő médiajogi tankönyvet, amelyben az adatvédelmi fejezet társszerzője leszek –, de dolgoztam a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál is. Ezek után kezdett el maga a MI érdekelni, hiszen eléggé sok ponton közös az adatvédelemmel, például, hogy milyen adathalmazokon tanítjuk a MI-rendszereket. Ez a terület még az egyetemi éveim alatt kezdett el érdekelni; akkoriban még csak kezdetleges kutatásokat lehetett folytatni, de elvégeztem például a Lisszaboni Egyetemen a Mesterséges intelligencia és jog néven futó programot, amiért másoddiplomát kaptam. A gyermekvédelmi aspektus pedig azért érdekel, mert elképesztően fontosnak tartom. Alkotmányjogász vagyok, a Phd-m is alkotmányjogi és Európai Uniós témákkal foglalkozik, de úgy gondoltam, az elméleti és a gyakorlati tudásomat össze tudnám kapcsolni, és erre nincs jobb lehetőség, mint azt kutatni, hogyan lehetne a gyerekeket a MI segítségével megvédeni…
Megvédeni?
Igen. Arról sokat hallunk, hogy a MI mennyi veszélyt rejt magában – elveszi a munkánkat, pedofilok is használják stb. –, ezért tartom szükségesnek, hogy valaki azzal is foglalkozzon, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát és egyébként az összes rendelkezésünkre álló technológiát jó célra használni, illetve e felhasználásnak milyen jogi buktatói vannak és milyen lehetőségek rejlenek benne, nemzetközi színtéren is. E téma kutatására kaptam az ösztöndíjat; először a George Washington Egyetemen kezdtem kutatni, de azóta már a George Mason Egyetemen is, ezért mindkét intézménynek nagyon köszönöm a lehetőséget. Két ilyen neves egyetemen jelen lenni önmagában fantasztikus, mert olyan szakemberekkel kerülök kapcsolatba, akik sokkal többet tudnak az egyes résztémákról, mint én. Ugyanakkor a MI és gyermekvédelem kapcsolatával még nem sokan foglalkoznak, hiszen maga a MI csak néhány éve lett ennyire közismert és kutatott terület. Bár már több mint 50 éve fejlesztik, tehát nagyon régóta létezik, de a ChatGPT megjelenése volt az, ami robbanásszerűen behozta a témát a köztudatba. Most van az az időszak, amikor lehetőségünk van tárgyalni olyanokkal, akik majd az ezzel kapcsolatos törvényeket megfogalmazzák, akik a politikai irányvonalat e tárgykörben meghatározzák – ezért is nagyon fontos, hogy minél többet beszéljünk erről a témáról, és próbáljunk meg kapcsolódó kutatásokat végezni. Engem ez ösztönöz; célom, hogy minél jobban, minden lehetséges módon védjük a gyerekeket. A témának számtalan altémája van; például a MI használható eltűnt gyerekek megtalálására, online tartalom moderálására vagy akár árvaházak modernizálására, hogy az ottani szakemberek elsősorban a gyerekekkel, és ne a sok adminisztrációval foglalkozzanak.
Téged melyik altéma érdekel?
Épp a sokféle leágazás miatt nehéz nekem is egy dologra figyelni, leszűkíteni, mert minden érintett alterület ismertségét szeretném emelni. Közben igyekszem rájönni arra, mi a legsürgetőbb, legfontosabb, ami a legtöbb jogi buktatót vonja maga után stb., és ezekről az altémákról online vagy személyes megjelenésű eseményeket szervezni. A George Washington Egyetemen több online és személyes eseményünk volt, Család és identitás témában pedig egy műhelyünk, amit a Hungary Foundation és a Freedom and Identity in Central Europe (FICE) nevű szervezetek közösen támogattak, s a beszélgetést én szerveztem és moderáltam. Valamint igyekszem előadni annyi konferencián, amennyin csak lehet. Hatalmas megtiszteltetés volt egyetlen európaiként előadni Los Angeles-ben az AI in LA Innovation Summit című konferencián. Emellett folyamatosan építek kapcsolatokat az itteni (szak)emberekkel, hogy megtudjam: mennyire érdekli őket ez a téma. Azt veszem észre, hogy bár a MI ugyan slágertéma, de a gyermekvédelem sokakat érint és mindenkit megérint. Nagyon befogadóak és támogatóak a szakemberek, megyek majd márciusban Kentucky államba, sőt még Hawaii-ra is előadni egy-egy konferencián; előbbin a MI és az online gyermekvédelem kapcsolatáról, utóbbin a MI oktatási vonatkozásairól. Emellett igyekszem minél többet írni; ezek a cikkek megjelennek vagy nem – az itteni szakmai folyóiratokban egy-egy írást megjelentetni nehezebb, mint otthon, de nem adom fel…
Minden ilyen simán ment? Kezdeti nehézségeid sem voltak?
Dehogynem. Sok mindent nekünk, ösztöndíjasoknak kellett intézni – szállást keresni, amerikai bankszámlát nyitni, társadalombiztosítási számot igényelni stb. –, ami nem volt mindig könnyű, de sikerült átlendülnöm ezeken az akadályokon. Szeptember 9-én éjfélkor érkeztem; Lilla jött értem a reptérre és elvitt kocsival egy nagyon kedves marylandi családhoz – ők az egyik otthoni munkahelyi kolléganőm férjének a rokonsága –, akik befogadtak, az ő pincéjükben laktam két és fél hétig; aminek azért is nagyon örültem, mert közelről láthattam, hogyan él egy átlagos amerikai család. Tartjuk a kapcsolatot, megszerettük egymást. Az édesanya sokat segített nekem, például elvitt kocsival a bankba; a három kislányt pedig nagyon érdekelte, amikor Magyarországról meséltem, mert ők még nem voltak Európában, csak Amerikán belül utazgattak.
Eleinte tehát egy kicsit nehéz volt magamat magyar forintból etetni, amíg elkészült az amerikai bankkártyám, aztán lakást keresni – ez ügyben segítséget kaptam magyaroktól, elmondták, hol olcsóbbak a lakások, és végül nagyon jó helyre költöztem, egy kis albérletbe egy lakóparkban, ahol van medence, edzőterem és egy közös dolgozóterem. Nem kellett senkinek kezességet vállalnia értem; és hitelpontszámot sem kértek, viszont magamnak kellett beköttetni a gázt, villanyt, vizet stb. Gondolom hasonló küzdelmekről más ösztöndíjasok is beszámoltak; a lényeg az, hogy Washington szövetségi főváros szomszédságában, Arlingtonban, Virginia államban lakom, nincsen autóm, tömegközlekedek vagy sétálok.
Rögtön elkezdtél eseményekre is járni? Az alapítvány küldött el ezekre?
Igen, és az egyetemre is bejártam kezdettől fogva, hogy megismerjenek a kollégák. A konferenciákat nem a Hungary Foundation nézte ki nekem, magam kutattam fel a lehetőségeket: vagy célzottan egy adott témájú konferenciát kerestem, amire jogászként egyáltalán elmehetnék, vagy eldöntöttem, hova szeretnék eljutni, és megnéztem, van-e ott olyan konferencia, ami engem érdekelhet. A MI és gyermekvédelem témáját nem szokták keverni, talán, mert még nem annyira népszerű kutatási téma, mint sok más, de egyikből vagy másikból azért találni előadásokat. Nemrég elkezdtem összeállítani a beszámolómat, és kiderült, hogy már majdnem 100 eseményen vettem részt nem egészen öt hónap alatt. A naptáramban minden napra legalább egy vagy két esemény be van írva…
Ennyi minden történik Washingtonban?
Minden napra jut valamilyen esemény, amit valamilyen ismert vagy kevésbé ismert társaság szervez. Szívesen eljárok a kevésbé ismert eseményekre is, mert ott is nagyon jó ismeretségeket lehet kötni. Voltam egy egészségügyi tárgyú eseményen, aminek semmi köze nem volt a kutatási témámhoz, de érdekesnek tűnt. Ott megismerkedtem egy Budapesten született idősebb férfival, aki bemutatott más jelenlévőknek, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az ember mindig tud olyan ismeretségeket, vagy barátságokat kötni olyan helyeken, amire nem is számít…
Végül mi is így ismerkedtünk meg az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) éves Mikulás-vacsoráján… De hogy van neked ennyi időd… és pénzed?
Igyekszem okosan szervezni az életemet. Ha az egyetemen vannak események, azokra elmegyek. Illetve, gyakran bejárok az egyetemre, és ha már bent vagyok a városban, ahol az irodánk van, onnan már könnyen el tudok gyalogolni sok más esemény helyszínére. Most nagyon hideg van, de ősszel még nagyon élveztem ezeket a sétákat, mert egyúttal látom a várost is. Ezért szeretem a tömegközlekedést. Az utazásokat pedig az ösztöndíjamból fedezem, hiszen általában csak a repjegyet kell megvennem, a szállást megoldom ismerősöknél, még Hawaii-n is. Ha valamire nem marad pénzem, akkor az otthoni megtakarított pénzemből kiegészítem. Igyekszem szerényen élni, ezért sem vettem autót, így nem kell benzinre és a parkolásra költenem. Kis lakásban élek, magamra főzök, bútoraimat az ingyenes közösségi médiás csoportból szereztem.
Mi történt még veled itt Amerikában?
Rengeteg minden… Még szeptemberben, amikor épphogy csak kivettem a lakást, és még ágyam sem volt, csak egy felfújható matracon aludtam, jelentkeztem a Vezetőképző Intézet (Leadership Institute) Ifjúsági Vezetőképző Iskolájának (Youth Leadership School) intenzív kurzusára. Ösztöndíjat nyertem – fizették a repjegyemet meg a szállásomat – Denverbe, ahol két napig kora reggeltől késő estig arról tanultunk, hogyan lehet fiatalon vezetővé válni, milyen készségek szükségesek hozzá stb. Ez is hatalmas lehetőség volt számomra, legalább ötven emberrel ismerkedtem meg, és utána, amikor máshova utaztam, tudtam az új ismerősöknek írni, hogy találkozzunk. Számomra azért nagyon érdekesek ezek a találkozások és az így megismert életutak, mert nem hasonlítanak az otthoniakra; például itt valaki már 20 évesen is lehet veterán…
Novemberben pedig elbuszoztam New Yorkba – hat és fél órán át tartott az út –, mert olcsóbb volt így, mint vonattal, s egyben jó kalandozás volt hat államon keresztül. Úgy éreztem magam, mint egy osztálykiránduláson, mert teljesen véletlenszerű helyeken álltunk meg és elég zűrzavaros volt az egész utazás, mégis nagyon élveztem, gyönyörűséges tájakat láttam. Egy vidéki gyermekjogi témájú konferenciára mentem, onnan tudósítottam a Hungary Foundation számára, majd tovább buszoztam New York City-be, ahol különböző találkozóim voltak, egyetemeken, a NATO-nál és az ENSZ-nél.
Ezeket is te szervezted magadnak? Azt hittem, Central Parkot nézni mentél…
Végül azt is láttam. Igen, magam szerveztem ezeket. Előtte sok embernek írtam, és a többség válaszra sem méltatott… Hozzátartozik az én történetemhez, hogy nagyon sokat próbálkozom és nem mindig jön össze. Sok olyan embernek írok, akik nem válaszolnak; sok olyan konferenciára jelentkezem, amelyekre nem jutok be… De minél többet próbálkozik az ember, annál nagyobb az esély a sikerre. New Yorkban végül három találkozóm volt két nap alatt: találkoztam egy professzorral, aki közgazdaságtant tanít a New York University-n, és akivel korábban egy konferencián futottam össze; majd egy gyermekvédelmi témában kutató hölggyel, és végül egy Budapestről ismert, az ENSZ-nél dolgozó kollégával.
Magyarokkal is felvetted a kapcsolatot? Egyáltalán hány ösztöndíjas van itt?
Ezzel az ösztöndíjjal idén ketten vagyunk Sulyok Marcival. Emellett működik a kifejezetten nemzetbiztonsági témákkal foglalkozó Andrássy-ösztöndíj, amelynek mostani ösztöndíjasa Vigóczki Máté György. Tehát most hárman vagyunk itt egyszerre. Máté a közelemben lakik, vele gyakrabban tartom a kapcsolatot, de Marcival és a többi magyarral igyekszem minél többet beszélni. Tegnap például a nagykövetségen voltam egy eseményen, de részt vettem más magyar eseményeken is, és van egy online csoportunk. Szerveződik egy washingtoni magyar fiatalok találkozója, mindenképpen el szeretnék jutni oda. Amikor olyan magyarokkal találkozom, akik még soha, vagy már jó ideje nem voltak Magyarországon, mert itt születtek és nőttek fel, de valamennyire tudnak magyarul, vagy csak érdeklődnek, nagyon jó mesélni nekik arról, milyen otthon; sok mindent tudok mondani, ami érdekli őket. Az amerikaiak is nagyon érdeklődnek egyébként Magyarország iránt, hogy mik történnek ott, milyen a kultúránk; nagyon nyitottak arra, hogy beszélgessünk Magyarországról.
Milyen terveid vannak még a már említett két konferencián túl?
Szervezek egy online vagy személyes műhelybeszélgetést az egyetemen a MI etikai kérdéseiről, ami most az elnökválasztás kapcsán egyébként is fontos téma lett: hol van a megfelelő egyensúly aközött, hogy megpróbáljuk a MI-t etikusan szabályozni, vagy hagyjuk, hogy profitot termeljen és innovációt teremtsen. Az online beszélgetés azért jó műfaj, mert nulla forintba kerül és sok embert elér; nagyon szeretik az egyetemen. Már szerveztem kettőt; egyet kifejezetten gyermekvédelmi témában egy-egy amerikai és európai szakértővel. A másik pedig a DMA jogi alkalmazásáról szólt; ezt még otthonról szerveztem, szeptemberben valósult meg.
Emellett szeretnék minél több cikket, blogbejegyzést, véleménycikket írni és remélhetőleg meg is tudom majd jelentetni azokat. Nagyon-nagyon szeretnék majd kiadni egy könyvet különböző amerikai és magyar szerzőkkel a fő témámban: hogyan lehet a mesterséges intelligenciát pozitívan használni a társadalom szempontjából. Ez az egyik fő célom. Nem tudom, mi és hogyan fog megvalósulni belőle, mert nyilván vannak nehézségek, de igyekszem minél több emberrel erről is beszélni. Ha egy könyv nem tudna megjelenni a témában, akkor legalább egy kiadványt szeretnék, és utána otthon szerveznék egy eseményt ezzel kapcsolatban, az MCC keretein belül, vagy valamelyik másik szervezetnél. Több szervezetnek tagja vagy „bedolgozója” vagyok, mint például a Youth Atlantic Treaty Association (YATA), Central European Lawyers Institute (CELI), Next Gen; vagy épp az Aurum. Ezeknek természetesen nem fizetésért dolgozom, hanem eseményeket szervezek számukra pro bono, azaz önkéntesként.
Ezek szerint tartod az otthoniakkal is a kapcsolatot? Mik a további terveid?
Eseményeket most nem szervezek Magyarországon, de igyekszem az otthoniakkal minél jobban tartani a kapcsolatot, ami a hat órás időeltolódás miatt nem mindig könnyű. Igyekszem segíteni a különböző szervezeteknek, ahogy tudok: tippeket adni, kapcsolatokat létesíteni. Szeretnék majd én is mentorálni másokat. Már tartottam órákat az MCC-ben, és voltam szakkollégiumban mentor; ezt a vonalat szeretném tovább erősíteni, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a következő nemzedékekkel értessük meg, hogy vannak lehetőségeik. A meritokrácia azért nagyszerű itt az USA-ban, mert ha az ember tehetséges és sokat tanul vagy dolgozik, akkor tényleg ki tud törni és van lehetősége arra, hogy világot lásson és haladjon előre.
Nem tudhatom, hogyan alakul az életem. Ha van lehetőség esetleg tovább maradni, vagy újra jönni más ösztöndíjjal, vagy munkát vállalni, az nagyon jó lenne, mert beleszerettem ebbe az országba… Hatalmas élményt nyújt, teljesen megváltoztatja az embert. Nagyon hálás vagyok minden támogatásért, de magamra is büszke vagyok, hogy megcsináltam, megoldottam. Teljesen más érzés volt visszajönni karácsony után a saját albérletembe… Tehát, ha volna lehetőség a továbbiakban, akár most, akár évek múlva visszajönni, nem zárkóznék el attól. Biztosan nem lesz könnyű hazamenni, de hiszek abban, hogy engem a Jóisten hozott ide, és ha haza kell mennem úgy, hogy esetleg évekig nem tudok visszajönni, majd adódik egy másik lehetőség számomra. Hiszen nemrég még egyáltalán nem is gondoltam arra, hogy eljuthatnék az USA-ba…
Antal-Ferencz Ildikó
Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.
A cikkben szereplő képek Mercz Mónika archívumából származnak.
bocskairadio.org
