Talán az első olyan politikai nagygyűlést tartották meg hétfőn este Komáromban, amelyre belépődíjat kellett fizetni (7 euró), sőt a jegyvásárlásnál nyugdíjas vagy egyéb kedvezményt sem lehetett igénybe venni. Az eseményre csalogató plakátok főhelyén ugyan Robert Fico és Orbán Viktor szerepelt, a városi Matica slovenská központ színpadán viszont Ódor Lajos és Magyar Péter volt látható és hallható. Ódor és Magyar, akik mindketten európai parlamenti képviselők, így fizetésükön kívül még havi 4.900 eurót kapnak politikai munkájukkal kapcsolatos költségek megtérítésére, lapunknak elmondták, hogy tudnak a belépődíjról, de állításuk szerint ők abból nem kaptak egyetlen fillért sem.
Az egykori nemzetvédő Matica slovenská komáromi székházának színpada sokak szerint furcsán szimbolikus helyszínválasztás volt a szervezők részéről, ám komáromi ismerőseink nagy része elmondta, hogy a helyi szervezet vezetése kimondottan toleráns szellemben vezeti az intézményt, s több magyar nyelvű politikai rendezvénynek is helyet adtak már. Azért biztos, ami biztos alapon a bejáratnál elhelyezték a szlovákok és a csehek közös államáról szóló Pittsburghi Egyezmény másolatát, rajta Vojta Beneš, az egykori államfő, Eduard Beneš testvérének aláírásával.
Mindenesetre az ominózus mondat után az egykori kinevezett kormány miniszterelnöki posztját betöltő Ódor kényelmesen elhelyezkedett a székében, kissé felhúzta nadrágja szárát és látni engedte, ahogy a reflektorok fényében feltűnik a zoknijára hímzett felirat: Pozor, Ódor! (Vigyázz, Ódor!), amely ékezet nélkül írva, Vigyázz, bűz! jelentésű is lehet.
A politikának, mint színjátéknak a felfogása Magyar Pétertől, a magyarországi Tisza Párt vezetőjétől sem lehet idegen, hiszen elhangzott, hogy ők most castingolják a parlamenti választásokon induló 106 jövendőbeli képviselőt.
Ez talán nem is lenne akkora baj egy szlovák, illetve nemzetközi környezetben mozgó politikus, korábbi jegybanki alelnök részéről. Az viszont már Komáromban, a szlovákiai magyarság legdélebbi bástyájában talán már kevésbé bocsánatos, hogy a felvidéki magyarság problémáira a kilencven perces előadás utolsó kérdéseként jutott csak idő.
Ekkorra már teljesen világossá vált, hogy az egykori miniszterelnök az aznapi előadásban csak a második hegedűs szerepét tölti be, hiszen beszélgetőpartnere mindegyik megszólalása inkább hasonlított egy-egy jól felépített szónoklatra, mindenkit emlékeztetve ezzel arra, hogy Magyar Péter az előző éveket tapasztalt politikusok környezetében tölthette el, volt kitől tanulnia.
Ódor például a műsorvezető hölgynek válaszolt a feltett kérdésekre, Magyar viszont a közönség felé fordulva tette ezt, ráadásul a magyarországi vendég nem volt szívbajos, és nyugodtan szőtte gondolatait akár négyszer-ötször hosszabb blokkokba, mint Ódor. Feltűnő volt, hogy Magyar felkészült a szlovákiai magyarság jelenlegi és múltbeli helyzetét illetően is, s tárgyi hibát csak akkor vétett, amikor a PS-t olyan pártként említette, amelyik már volt kormányon. A közönség viszont azon lepődhetett meg, hogy Ódor ezt nem igazította ki, mintegy hallgatólagosan megerősítve azt a vélekedést, hogy a köztársasági elnök által kinevezett Ódor-kormány lényegében a PS kormányát jelentette.
Az est meghatározó gondolata a két országban, Szlovákiában és Magyarországon kormányon levő pártok és személyek határozott kritikája volt, így pontosan beleillett egy ellenzéki nagygyűlésről alkotott elképzelésbe. Érdekes viszont, hogy a közgazdász és bankszakember Ódor részéről a tagadáson és elutasításon kívül vajmi kevés konkrét javaslat hangzott el, hogy mit és hogyan csinálnának másképp, s feltűnő volt, hogy mennyire vonakodott határozottan kijelenteni, hogy megszüntetnék a kettős állampolgárságot akadályozó ellentörvényt.
Sajnos kijelenthető az is, hogy a szlovákiai ellenzéki politikus sokkal kevesebbet foglalkozott a felvidéki magyarság problémáival, mint magyarországi politikus társa. Míg Magyar konkrétan elítélte a 2004-es magyaroszági rossz emlékű népszavazást, vagy a magyarságot máig károsító Beneš-dekrétumokat, Ódor maximum csak bólogatott és kijelentette, biztos benne, hogy a mostani pozsonyi kormánykoalíció és Robert Fico az Orbán Viktorral fennálló jó kapcsolat végett nem engedi, hogy a pozsonyi parlament jóváhagyja a magyar nyelvhasználatot korlátozó nyelvtörvényt.
Összességében elmondható, hogy egy Robert Ficóról és Orbán Viktorról szóló előadást láthattunk hét euró befizetése ellenében. Magyar Péter igyekezett elhitetni, hogy ő és pártja jobban csinálná, Ódor viszont megelégedett a fennálló rend kritikájával, bár biztosította a hallgatóságot, hogy ő is szeretné, hogy minden jobb legyen nálunk is.
Több évtizede járok különböző politikai eseményekre, nagygyűlésekre, közönségtalálkozóra. Még soha nem találkoztam azzal, hogy a lakosságnak, a választóknak pénzt kellett volna fizetniük – belépőt kellett volna vásárolniuk azért, hogy a politikusokat meghallgassák. Végső soron a pártok és képviselőik pénzt kapnak a költségvetésből arra, hogy a választóikkal a kapcsolatot megfelelő módon tarthassák és a politikai munkát az érdekükben elvégezhessék. Ezért volt meglepő, hogy Ódor Lajos és Magyar Péter fellépésére pénzért jegyet kellett venni, egy négytagú család esetében ez 28 eurót, azaz kb. 11-12 ezer forintot tett ki. Amikor a hétfő esti nagygyűlésen alkalmunk adódott erre, megkérdeztük Magyar Pétert, hogy ez mennyire gyakorlat és ő részesült-e a bevételből? A Tisza Párt elnöke meglepetésemre a kérdést meghallva mindjárt agresszív fokozatba kapcsolt, és elkezdte emlegetni Rogán Antalt. A beszélgetés így zajlott le:
- Elnök úr kérem, megenged egy inkább technikai – szervezési jellegű kérdést? Általában a politikai rendezvényeken…
- Melyik laptól van?
- Magyar7 című hetilaptól.
- Itt? („itteni”?)
- Igen. Politikai előadásra, beszélgetésre ritkán kérnek pénzt az emberektől, ennek ellenére most…
- Ezt Rogán Antal kérdezi?
- Nem, ezt én kérdezem. Mivel még soha nem voltam olyan politikai akción, ahol belépőt szedtek. Önök részesülnek ebből a bevételből?
- Nem, ezt nem mi szerveztük, ezt az itteni napilap szervezte. A mi rendezvényeinken soha nem kell és ellentétben a Fidesszel, mi beengedünk mindenkit. És nyilvános eseményeink szoktak…ezt üzenem Rogán Antalnak és a propagandának, jó? Soha nem kértünk pénzt és nem is részesülünk ebből. Gondolom a termet fizették ki ebből. Nem is részesülhetnénk, mert van egy elég szigorú pártfinanszírozási jogszabály Magyarországon és csak magyar magánszemélytől lehet bármilyen támogatást elfogadni.
- Ezt nem is tételeztem fel, pusztán megkérdeztem, hogy ez mennyire gyakorlat.
- Soha nem kértünk azért pénzt, hogy valaki részt vegyen a rendezvényeinken.
- Köszönöm
- Köszönöm, jó munkát!
Forrás: ma7.sk
Borítókép: parameter.sk
