Óriási jelentősége van az I. Erdélyi Gazdasági Fórumhoz hasonló rendezvényeknek a magyar vállalkozások fejlődése szempontjából, az ilyen programokon erős kapcsolatok jöhetnek létre, és közben a résztvevők tudást, tapasztalatot szerezhetnek – véli a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke. Diósi László szerint, ha a magyar vállalkozók összefognak a Kárpát-medencében, megosztják egymással a szükséges tudást, akkor a jövő nyertesei lehetnek.
A közelmúltban tartották meg Marosvásárhelyen az I. Erdélyi Gazdasági Fórumot. Ez egy szimbolikus rendezvény, vagy egy fontos folyamat újabb lényeges állomása?
– Azt gondolom, hogy az a folyamat, ami a fórumot a nemzetpolitikai államtitkársággal közösen megszervező Pro Economica Alapítvány megalapításával és az erdélyi gazdasági programok kiterjesztésével évekkel ezelőtt elkezdődött, az csúcsra ért. A fórum abszolút nem szimbolikus rendezvény, hanem egy rendkívül praktikus fórum volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy szombaton, a programon résztvevők döntő többsége az esemény végéig kitartott. Úgy vélem, ez a rendezvény valamennyi résztvevő számára adott értéket, és a mostani programmal egy következő szintre léptünk.
– Mi a legfőbb üzenete a fórumnak?
– A nemzetpolitikai államtitkárság egy világos Kárpát-medencei gazdasági stratégiával rendelkezik, amiben nagyon fontos szerepet játszik az anyaországi segítség. Ez részben anyagi természetű, de ki kell emelni a mentorálást és az átadott tudást is. A fórum azt is üzente: kiemelten fontos az is, hogy az egyes Kárpát-medencei magyar vállalkozások között kapcsolatok alakuljanak ki. A vacsorán és a másnapi rendezvényen magam is beszélgettem vállalkozókkal, és számtalan kapcsolat kialakulásának voltam szem- és fültanúja. Úgy vélem, ezek ugyanolyan fontosak, mint a támogatási rendszerek felépítése.
– Mire van manapság a legnagyobb szüksége a határon túli, azon belül is az erdélyi magyar vállalkozóknak?
– A jelen környezetben az erdélyi vállalkozóknak kapcsolatrendszerre, piacra és tudásra van szükségük, utóbbit meg tudják ismerni a többi szereplőtől. Ebben az időszakban viszonylag bőségesek a források, mostanság pénz bővében élünk, ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon sok erdélyi vállalkozásban még elkél a tőke és a garancia, utóbbi legalább olyan fontos. Lényeges az is, hogy a felzárkózáshoz szükséges technológia adva legyen. Az I. Erdélyi Gazdasági Fórumon is láthattunk erre jó példát, egy olyan technológiát mutattak be, amellyel a helyi fogyasztókat, vásárlókat és termelőket kötötték össze.
– Hogyan állják meg a magyar vállalkozók a helyüket a többségi nemzethez tartozó versenytársaikkal szemben Erdélyben és egész Romániában?
– Azok a vállalkozók, akik bátrak voltak, és átlépték a Kárpátok vonalát, nagyon tudtak fejlődni, és komoly sikereket értek el. Az egyetlen probléma az, hogy vannak vállalkozók, akik nem ismerik megfelelően a többségi nemzet nyelvét, a románt. A román nyelvtudás hiánya nagy versenyhátrányba tudja hozni a magyar nemzetiségű vállalkozókat, és ezáltal szűkebb földrajzi területre kényszeríti őket. Márpedig ez gond, mert a piac túlnyomó többsége nem egy szűkebb erdélyi vagy székelyföldi területen található. Vagyis a bátorság és a román nyelvtudás szükséges a sikerhez, mert minden más kompetenciájuk megvan a magyar vállalkozóknak ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak.
– A Kárpát-medencében a magyarság több országra tagolódva éli életét, és ehhez a helyzethez igazodva működnek a vállalkozások is. Előnyt jelent a cégeknek ez a helyzet, rejlenek ebben lehetőségek vagy ez egy sorscsapás?
– Úgy gondolom, hogy ez egyértelműen előnyt jelent, amihez persze ismerni kell a helyi kulturális és gazdasági sajátosságokat. Az I. Erdélyi Gazdasági Fórumhoz hasonló rendezvények többek között éppen arra szolgálnak, hogy helyzetbe hozzák azokat a megbízható szakembereket, menedzsereket és vállalkozókat, akik ezeken a területeken már bizonyíthatóan jól tudnak működni. Visszakanyarodnék oda, hogy fontos az erős kapcsolatrendszer, mert a magyar vállalkozók között bizalmi alapon sokkal szilárdabb együttműködés tud kialakulni.
– Vagyis a I. Erdélyi Gazdasági Fórumhoz hasonló rendezvényekből több kellene ahhoz, akár más régiókban is, hogy minél szorosabb kapcsolat alakuljon ki az anyaország és a határon túli területek, illetve az egyes külhoni közösségek között is?
– Egyértelműen igen. A Romániai Magyar Üzleti Egyesülettel is arra törekedtünk 2019 előtt, amikor még voltak offline rendezvényeink, hogy mind anyaországi, mind más külhoni testvérszervezeteket meghívjunk, hogy együttműködjünk egymással. Ezeket most újraindítjuk majd, hiszen nagyon sikeresek voltak, és hozzájárultak ahhoz, hogy újabb kapcsolatok jöjjenek létre a különböző területeken élő magyarság között.
– Van arra esély, lehetőség, hogy a külhonban, különböző területeken, de azonos szektorban működő magyar vállalkozók egymástól fogást, tudást, bevált módszereket, megoldásokat lessenek el?
– Természetesen, teljes mértékben, már csak azért is, mert mindegyik piac másféle sajátosságokkal rendelkezik, amire viszont építeni kell. A 2008-as román piacon például kapacitáshiány volt, azért jöttek ide a magyar vállalkozások, Szlovákiában pedig minőségi verseny alakult ki, ugyanakkor Szerbiában akár a tőkehelyzettel lehetnek gondok. A kapcsolatfelvétel persze azért is jó, hogy túl tudjunk lépni bizonyos előítéleteken, hiszen Romániában sem csak a turizmussal és fafeldolgozással lehet sikeresen vállalkozni, hanem vannak más szektorokban (például IT, automatizáció, mezőgazdaság, alkatrész-kereskedelem) is kitűnően teljesítő cégeink. Ezen talán az is segítene, ha kialakítanánk egy nagy Kárpát-medencei adatbázist, amiben a kínálat és kereslet egyszerre jelenne meg, és a felek egymásra találhatnak.
– Arra is alkalmas lehet a cégek közötti kapcsolatfelvétel, hogy az egyes régiókban működő vállalkozások átadják egymásnak az egyes kihívásokkal kapcsolatos tapasztalataikat, hogy a más kárán tanuljanak, és ugyanazt a hibát ne kövessék el?
– Ez abszolút így van. S fontosnak tartom, hogy ha az egyes külhoni területeken megjelennek magyar befektetők, akkor olyan vállalkozókkal, szervezetekkel, vezetőkkel és tulajdonosokkal beszéljenek először, akik már túlvannak néhány krízishelyzeten. A kudarcokból legalább annyit, ha nem többet lehet tanulni, mint a sikertörténetekből – ez lehet a mi igazi tőkénk.
